A petefészekrákos betegek diagnosztikáját és komplex terápiáját az onkológusok koordinálják, mert a betegség kezelésében nagy jelentősége van a csapatmunkának. A diagnózis felállításában fontos szerepe van a képalkotó szakembereknek és a patológusoknak, a műtétet olyan specialisták végzik optimális időpontban, akiknek jártasságuk van ezen a területen, a klinikai onkológusok pedig a  megfelelő gyógyszeres kezelést alkalmazzák.

A petefészekrákot napjainkra krónikus betegségnek tekintjük, amely meghatározott stratégia szerint alkalmazott kemoterápiás protokollokkal (gyógyszeres kezelési sémákkal), valamint szükség és lehetőség szerint elvégzett sebészeti tumor-csökkentő műtétekkel meggyógyítható, vagy éveken át egyensúlyban tartható, a jó életminőség megtartása mellett. A petefészekrákos betegek kezelésének megtervezéséhez nélkülözhetetlen a daganat kiterjedésének pontos ismerete, a hatékonyságnak pedig feltétele a tökéletes sebészeti tumor-csökkentés.

Döntő szerep a sebészeté: a műtét sikeressége és az életkilátások

A petefészekrák összes stádiumában a sebészi kezelésnek jut a vezető szerep. A műtét kiterjesztésének foka az életminőség szempontjából nem közömbös, így a szükségtelen és túlzott radikalitást manapság már elkerülik. Mivel a petefészekrák nem csak a petefészek, hanem a hasüreg betegsége is, így szerencsésebb, ha nagy feltárás mellett áttekinthetővé válnak a környező hasi szervek, a belek és a hashártya is. A teljes csonkolással járó műtét különösen a fiatal, családtervezés előtt álló nőknél nagy traumát, visszafordíthatatlan állapotot idézhet elő. Ennek kivédése érdekében, amennyiben a rákos folyamat a petefészekre lokalizálódott, szóba jöhet a nem-beteg petefészket megtartó, konzerváló sebészeti eljárás is. Ez azonban mindenképpen egyedi elbírálást és folyamatos ellenőrzést kíván a daganat kiújulásának megelőzése, továbbá annak érdekében, hogy a fiatal nő a későbbiekben esetleg gyermeket is tudjon vállalni. Az operációt követően minél korszerűbb, szükség esetén ismételt gyógyszeres kezelést, s megfelelő utánkövetést igényel a beteg.

A műtéti megoldásnak még előrehaladott stádiumba sorolt esetekben is fontos szerepe van, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy minél több daganatszövetet tudnak eltávolítani a műtét során, vagyis minél kevesebb daganatszövet marad vissza, annál hosszabb a betegek túlélése. Így tehát az ilyen tehermentesítő műtét elvégzése nagyon indokolt. A petefészekrák kezelése azonban a műtéttel soha sincs befejezve. Szükség van műtét utáni (posztoperatív) kezelésre is, amely azonban eltérő lehet a rák kevésbé előrehaladott és előrehaladottabb formáiban. Többnyire azonban mindkét esetben kombinált kemoterápiát alkalmaznak.

Kemoterápia a műtét előtt

Meghatározott szövettani típussal rendelkező petefészekrákos daganatok primér (elsődleges) kezelésének standard kemoterápiája a platina alapú terápia, melyet hatékonyság esetén minimálisan 6 ciklusban adnak. A kezelés általában 3 órás infúzió tartam mellett 3 hetente, szteroid készítménnyel történő előzetes kezelést követően történik, speciális infúziós szerelékkel.

A műtét előtti kemoterápia előnyös oldalai egyre nyilvánvalóbbak a petefészekrákos betegek kezelésében, javítva a kedvezőtlen általános állapotú és tumor státuszú betegek esélyeit. Amennyiben az első laparotomia (hasi feltárással végzett műtét) során nem végezhető el az optimális tumor-csökkentés a tumor kiterjedtsége, elhelyezkedése vagy a betegek belgyógyászati állapota miatt, 3-5 ciklusban a kemoterápiás kezelést végezve a daganat megkisebbítése, kiterjedtségének visszaszorítása érhető el, lehetővé téve a második műtét során a beteget kevésbé terhelő beavatkozás keretében a teljes sebészeti tumor-csökkentés elvégzését. Az elsődleges kemoterápiát követő progressziómentes intervallum (a betegség következő kiújulásáig eltelt idő) növelésében a hazai gyakorlat részévé vált más onkológiai gyógyszerek alkalmazása is, amelyekről a későbbiekben még szót ejtünk.

A kiújuló (recidív) petefészekrák kemoterápiája

Az előrehaladott stádiumú petefészekrák elsődleges terápiája során elért remisszió (az az állapot, amikor a betegség időlegesen nyugalmi/tünetmentes fázisba kerül) igen kedvező, ugyanakkor a betegek mintegy 80 %-ánál daganat recidíva (kiújulás/visszaesés) várható. A recidíva terápiája napjainkban többféle lehet. Az alkalmazott gyógyszerek hatékonysága, az elérhető remisszió aránya és tartama, valamint a mellékhatás profil igen széles skálán változik. A kiújult petefészekrák kezelése egészen más szemléletet kíván, mint az elsődleges terápia. Amíg a petefészekrák kezelésének első vonalában a teljes gyógyulás elérése a terápiás cél radikális műtéttel és azt követő kemoterápiával, a kiújulást követően a teljes gyógyulás elérésének esélye nem tekinthető reális terápiás célnak, ezért nagyobb súllyal veszik figyelembe a lehetséges mellékhatásokat és a beteg ezek által befolyásolt életminőségét.

A kiújuló petefészekrákot krónikus betegségnek tekintik, és eszerint kezelik egy megfelelően kialakított terápiás terv szerint. Az ismételt sebészeti beavatkozások és kemoterápiás kezelések optimális összehangolásával a betegek túlélése a jó életminőség megtartása mellett évekkel meghosszabbítható. A recidív petefészekrák kezelésére kiválasztott gyógyszereket meghatározza, hogy a megelőző kemoterápiára hogyan reagált a beteg. Amennyiben meghatározott idejű tünetmentességet értek el, akkor kemoterápia-érzékeny daganatról beszélünk. Ebben az esetben recidíva esetén ismét adható a korábbi kemoterápiás kezelés.

Ugyanakkor az utóbbi időszakban a kutatás fókuszába kerültek azok a daganattípusok, amelyek nem reagáltak (rezisztensek) a kemoterápiára. Az elindult intenzív kutatás eredményeként a korábban alkalmazott kemoterápiáktól eltérő kémiai szerkezetű és hatásmechanizmusú onkológiai szerek bizonyultak hatékonynak és kerültek széles körű klinikai felhasználásra a recidív petefészekrák kezelésében.

Az újabb terápiák lényege, hogy a gyógyszer „liposzómákba” zárva juttatja be a hatóanyagot a szervezetbe, ami biztosítja a tumorszövetre kifejtett szelektív, hosszú ideig tartó és folyamatos hatást, csökkentve ugyanakkor a mellékhatások előfordulását. A kezelést intravénás infúzióban alkalmazzák, 4 hetes intervallumokkal 6 ciklusban.

Egy másik hatóanyag is széles körben alkalmazott előrehaladott petefészekrák kezelésében, utóbbit 30 perces intravénás infúzióban adagolják 5 egymást követő napon át. A kezelési ciklusok 21 naponként követik egymást. Lehetőség van a hetente végzett kezeléseket tartalmazó kezelési séma alkalmazására is, amely esetén az előforduló mellékhatások enyhébbek. Napjainkban ezek a gyógyszerek lehetővé teszik a kemoterápiák ismételt alkalmazását a betegség lefolyásának későbbi fázisában, így a kemoterápia harmadik vonalában is hatékony terápiás lehetőséget kínálva.

Mivel a rákos kezelések gyakran az egészséges sejteket és szöveteket is rongálják, gyakoriak a mellékhatások. Ugyanakkor a mellékhatások a kezelés típusától és mértékétől is függnek, nem ugyanazok mindenkinél, ráadásul kezelésről-kezelésre változhatnak is. Mielőtt azonban a petefészekrák kezelése elkezdődik, az orvos közli a lehetséges mellékhatásokat, és módszereket is ajánl arra, hogy azokat a beteg kordában tartsa és kezelje.

A sugárterápia nem hatásos az előrehaladott stádiumokban, mivel életfontos szervek vannak a sugár útjában, így nagy sugáradagokat nem lehet biztonságosan alkalmazni.

A petefészekrák kezelésének stratégiáját tehát a műtét és a kemoterápia, majd ismét a műtét és a kemoterápia jelenti. Ezzel érhető el az 5 éven túli tünetmentesség, s ennek eredménye az is, hogy napjainkra 20 százalékról 42 százalékra emelkedett az 5-éves túlélési arány.

Kapcsolódó cikkek:
Petefészekrák
Kinél nagyobb a petefészekrák kockázata?
Petefészekrák: az endometriózis növeli a kockázatot