Fájdalomcsillapítás

A fájdalom a daganatos betegséghez kapcsolódó leggyakoribb tünet, enyhítésére minden betegnek elemi joga van. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1986-ban dolgozta ki terápiás ajánlását, amelyet „analgetikus lépcsőnek” neveztek el. A kifejezés azt jelzi, hogy a fájdalom mértékének és típusának megfelelően addig kell emelni az adagot és váltani erősebb és más hatásmechanizmusú szerekre, míg a beteg fájdalmai meg nem szűnnek, vagy legalábbis elviselhető mértékűre nem csillapodnak.

Alapvető különbséget kell tenni az akut és a krónikus fájdalom között. Az akut fájdalom viszonylag gyorsan megszüntethető, ha megtalálják és kezelik az okát. A krónikus fájdalom viszont nehezebben fordítható vissza. A daganatos betegségek döntően krónikus fájdalmakkal járnak.

Albert Schweitzer gyakran idézett mondata: a fájdalom rettenetesebb ura az emberiségnek, mint maga a halál. Sok beteg már a diagnózis pillanatában úgy érzi, hogy komoly fájdalmai vannak, vagyis maga a félelem válik tünetté. A beteg félelmében szorong, a szorongás pedig uralja az embert.

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog
3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák


A fájdalom csillapításához való jog

A legtöbb alkotmányos demokráciához hasonlóan a magyar alkotmány is rögzíti az emberi méltóság elvét, amely szerint emberi lényegét tekintve minden ember egyenlő, ezért minden embert születésénél fogva megillet az egyenlő méltóság. Az emberi méltóság több mint a tételesen felsorakoztatott betegjogoknak az összessége.

A betegség, a szenvedés és a fájdalom elfogadása vagy elutasítása minden ember legszemélyesebb ügye és az ember méltóságának alapvető követelménye, hogy a választásban senki sem korlátozza. A beteg elsődleges joga, hogy betegségéből meggyógyulhasson, ha pedig ez nem lehetséges, ne kelljen több rosszat elviselnie, mint ami a betegségéből kényszerűen és elháríthatatlanul következik.

Ha a betegséggel összefüggő rossz testi vagy lelki állapotot nem igyekeznek megszüntetni vagy mérsékelni, akkor a beteg emberi méltósághoz fűződő joga is sérül. Senkit sem lehet arra kényszeríteni, illetve olyan helyzetben hagyni, hogy a testi vagy lelki rosszat szükségtelenül, aránytalanul, indokolatlanul tűrje.

Az Egészségügyi Törvény is leszögezi: minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.

A beteget az ellátás visszautasítása során nem szabad semmilyen eszközzel döntésének megváltoztatására kényszeríteni. A beteg a szakemberek által indokoltnak ítélt beavatkozás visszautasítása esetén is jogosult a szenvedéseinek enyhítésére, a fájdalmainak csökkentésére irányuló ellátásra.

A haldokló beteg gondozásának is elsődleges célja a hosszú lefolyású, halálhoz vezető betegségben szenvedő személy testi, lelki ápolása, gondozása, életminőségének javítása, szenvedéseinek enyhítése és emberi méltóságának haláláig való megőrzése.

A cél érdekében a beteg jogosult fájdalmának csillapítására, testi tüneteinek és lelki szenvedéseinek enyhítésére, valamint arra, hogy hozzátartozói és a vele szoros érzelmi kapcsolatban álló más személyek mellette tartózkodjanak.

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog
3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák


A fájdalom kiváltói

A daganatos beteg fájdalmának döntő többségéért maga a tumor tehető felelőssé, ám fájdalmat válthat ki az onkológiai kezelés vagy valamelyik kísérőbetegség is.

A különösen sok fájdalommal járó daganatok közé tartoznak például a csontokban kialakuló tumorok vagy a nyálkahártyát érintő betegségek, ám számos daganat okozhat fájdalmat, ha idegeket nyom, beszűri az ereket, elzárja a zsigereket. Az onkológiai kezelésben a sebészeti beavatkozásnál törvényszerű az operáció által érintett terület fájdalma, ám fájdalmat a sejtek roncsolása révén a sugárterápia is kiválthat, s az mellékhatásként még a kemoterápiában is jelentkezhet.

A helyzetet tovább súlyosbítják, s a közérzetet még inkább rontják a fájdalom mellett a rákbetegséggel, illetve a kezeléssel járó mellékhatások, mint az émelygés, hányinger, hányás, étvágytalanság, álmatlanság, krónikus, fájdalmas köhögések, a felfekvés, s az ezek következtében kialakuló szorongás, depresszió, elgyötörtség és halálfélelem.

A fájdalom megértése, megélése

A beteg aktív együttműködése nélkül nem várható kielégítő eredmény a fájdalomcsillapítástól. Ehhez ismerni kell a beteg fájdalomról alkotott képzeteit, félelmeit, a betegnek pedig ismernie kell fájdalmának eredetét, hogy az ne mint ismeretlen, s számára befolyásolhatatlan fenyegetés tornyosuljon fölé.

Minden beteg törekszik fájdalmának enyhítésére: védekező mechanizmus alakul ki benne, ami merevvé teheti. A daganatos beteg kénytelen együtt élni krónikus fájdalmával, ezért annak megismerése, pontos feltérképezése fontos a terápia kiválasztása szempontjából.

Egy rendszeresen vezetett betegnapló az orvosoknak is segíthet, hogy segíteni tudjanak. Abból ugyanis a szakemberek sokat megtudhatnak a fájdalom jellegéről, kiderülhetnek a provokáló vagy enyhülést hozó tényezők, amelyek segítséget adnak a megfelelő – nem csupán gyógyszeres kezelésen alapuló – fájdalomcsillapítás megválasztásában.

A fájdalom rendkívül összetett jelenség, melynek egyaránt vannak élettani és pszichológiai faktorai. Az élettani fájdalomnak alapvetően biológiai okai vannak: gyulladás, trauma, az érzőidegek fizikai ingere. Speciális fájdalom a pszichogén fájdalom, amelynek nincs kézzelfogható biológiai vagy élettani oka, kizárólag pszichés folyamatok okozzák, például tartós stressz vagy érzelmi megterhelés nyomán alakul ki.

A fájdalom ritkán vezethető vissza tisztán szomatikus vagy tisztán pszichés okokra. Tovább bonyolítja a képet, hogy a fájdalomérzet erőssége nagyon sok tényező függvénye. Túl a tényleges anatómiai vagy élettani károsodás mértékén, alapvetően meghatározza a helyzet, amelyben fellép.

Háborúban vagy balesetben szerzett súlyos, roncsoló sérülés is válthat ki érzetileg kisebb fájdalmat, mint egy sokkal enyhébb és lényegi következmények nélküli otthoni, háztartási baleset. Ennek részben élettani, részben pszichés okai vannak. A fájdalom megítélése jelentősen függ a személyiségtől, a szituációtól, az érzelmi állapottól, de még a kulturális tradíciók is befolyásolják.

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog
3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák


Fájdalom és szenvedés

Különbség tehető a fájdalom és a szenvedés között. A fájdalom inkább magát a testi-lelki érzetet jelöli, míg a szenvedés a fájdalmakat kísérő érzelmekre utal. A szenvedés ebben az értelemben a fájdalom érzelmi megélése.

Jelentősen befolyásolja a szenvedés mértékét a fájdalom üzenete, illetve az, hogy a szenvedő ember képes-e valamilyen célt vagy értelmet találni fájdalmai mögött. A rosszindulatú betegség okozta fájdalom üzenete a halál közelsége, egy súlyos mozgásszervi betegség okozta fájdalom üzenete az egyre fokozódó tehetetlenség, kiszolgáltatottság. Mindkét üzenet sokkal erőteljesebbé teheti a fájdalom megélését, mint az a beteg objektív állapotából következne.

A mindennapos, a nappalok és éjszakák váltakozásán átívelő, folyamatos, reménytelen fájdalom, amely az aktivitást és a pihenést egyaránt lehetetlenné teszi, előbb-utóbb csaknem törvényszerűen vezet a személyiség megváltozásához, torzulásához.

A folyamat akár úgynevezett krónikus fájdalomszindrómába is torkollhat, amelyben az elszigeteltség, a depresszió, a napi tennivalók ellátásának képtelensége már nem a fájdalmat is okozó betegség közvetlen következménye, hanem a csökkent önértékelés, a beszűkült tudat eredménye.

Fájdalom és depresszió

A depressziós betegek sokkal több fájdalomra panaszkodnak függetlenül az objektív orvosi diagnózisoktól. A krónikus fájdalommal küzdő betegeknek mintegy felénél fedezhető fel súlyos depresszió. A fájdalom és a depresszió spirálként hathatnak egymásra, erősíthetik fel egymást – gyengítve a beteget.

A depresszió és a szorongás hatását a tüneti gyógyszereknél hatékonyabban képesek ellensúlyozni a támogató családtagok, barátok, gondozók. Nemzetközi kutatások során igazolták: a családjuk által magukra hagyott betegek rendszerint több gyógyszert szednek, több fájdalomról panaszkodnak, s napi aktivitásuk is alacsonyabb, mint azoké, akiket rendszeresen látogatnak.

Ha a beteg el tud jutni oda, hogy a betegséget, a szenvedést ne csak, mint végzetet lássa, hanem mint lehetőséget is a személyes növekedésre, érésre, ha értelmet talál a betegségben, az is segít elviselni a fájdalmakat.

A különböző intenzitású fájdalmakat mindenki másként éli meg, minden betegnek más a fájdalomtűrő képessége. A fájdalom megélésében nagy szerepe van a beteg lelki állapotának. A fájdalomcsillapítás nem maradhat el a gyógyszerektől, azok mellékhatásaitól való félelem miatt, mert a gondosan kiválasztott és adagolt készítmények mellékhatásai nagyrészt kivédhetőek, minimálisra csökkenthetőek.

A fájdalmat minden esetben csillapítani kell, de sok esetben az alkalmazott szerek döntő hányada kiváltható megértéssel, szeretettel, együttérzéssel. A beteg, akinek fájdalmai vannak, fokozottan érzékeny, emiatt fontos a vele való együttérzés és bátorítás.

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog
3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák


A fájdalom működése

A fájdalom két nagy csoportra osztható: jelzés a szervezetet érő vagy ért veszélyről (szomatikus fájdalom), vagy a szervezetben lezajló egyes változások jelzője (visceralis fájdalom). Az agy nemcsak felismeri és lokalizálja a fájdalmat, de számos mechanizmust aktivál, melyek a fájdalmat a megfelelő válasz érdekében feldolgozzák.

A fájdalomnak nincs egyetlen központja az agyban, az érző agykéreg csupán egyike annak az idegrendszeri hálózatnak, amely a fájdalom hatására aktiválódik.

A fájdalom tehát külső (szomatikus) és belső (viscerialis) eredetű fájdalmakra osztható, emellett külön kategóriaként említhető a neuropátiás fájdalom, amit maguknak az idegszöveteknek a sérülése okoz.

Időtartama szerint a fájdalom lehet percekig vagy néhány órán át tartó akut fájdalom, órákon, esetleg napokon át tartó prolongált vagy szubkrónikus, valamint hónapokon, éveken át tartó, krónikus.

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák


A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai

A fájdalomcsillapító gyógyszereknek beviteli módjuk szerint számos válfaja létezik: tabletták, kúpok, cseppek, bőrön át felszívódó tapasz, kapszulák, rágótabletták, krémek.

A fájdalomcsillapítás első lépcsőjét a nem kábító fájdalomcsillapítók jelentik, ezek egy része vény nélkül is megvásárolható a patikákban. Ha ezek a gyógyszerek nem elég hatékonyak, s a dózis további emelése nem lehetséges, a második terápiás lépcsőfok már átvezet a kábító fájdalomcsillapítókhoz. Akár kábító, akár nem kábító fájdalomcsillapítás történik, azzal párhuzamosan gyakran alkalmazhatók kiegészítő – adjuváns – készítmények is.

A daganatos betegek gyógyszeres fájdalomcsillapításában alapszabály, hogy a készítményeket pontos időközönként kell beszedni, nem tanácsos a „szükség szerinti” alkalmazás.

Nem kábító fájdalomcsillapítók (nem-opioid, minor analgetikumok)

A nem kábító fájdalomcsillapítókat önmagukban vagy kombinálva az enyhe és közepes erősségű fájdalmak csillapítására használják. Ezek közé tartoznak az olyan mindennapos alkalmazások, mint fej- vagy fogfájás, izületi- és izomfájdalmak, de egyes éreredetű, tumoros vagy szülés és műtét utáni fájdalmak enyhítésében is alkalmazzák.

A megfelelő adagolást mindig személyre szabottan kell kialakítani. Heveny, rövid ideig tartó fájdalom kezelésére, ha szükséges, akár a napi maximális adag is szedhető, ami később, a fájdalom enyhülése esetén csökkenthető. Hatástalanság esetén ugyanakkor mindig kerülni kell a mértéktelen dózisemelést, a készítmények párhuzamos szedését, az öngyógyszerezést és kísérletezést, mert azok súlyos mellékhatásokat válthatnak ki.

Fontos tisztában lenni az alkalmazott készítmény hatóanyagával, mert ugyanazt a hatóanyagot több készítmény is tartalmazhatja különböző mennyiségben, s az eltérő néven forgalmazott készítmények egymás utáni szedése esetén előfordulhat, hogy a beteg egy hatóanyagból többet kap, mint a megengedett napi maximális dózis, ez pedig akár súlyos mérgezés kiváltója is lehet.

Opioid analgetikumok (gyenge opioidok, erős opioidok)

Opioidok mindazon gyógyszervegyületek, melyek hatásukban a morfinra emlékeztetnek. Az erős hatású szerek a fájdalmat kielégítően csillapítják, amennyiben az adagjuk elégséges.

Az opioidokat a hatásuk erőssége alapján két csoportra osztják: gyenge opioidok, valamint erős oipidok – a mák megszáradt tejnedvének ópium alkaloidja a legrégebben ismert és használt fájdalomcsillapító gyógyszer.

Az opioidokat régebben kábító fájdalomcsillapítónak nevezték, azonban a modern, szájon át szedhető, kúp formájú vagy tapaszos, tehát elhúzódó hatású szerekre nem szerencsés ezt az elnevezést alkalmazni, mivel a gyakorlatban megfelelő alkalmazás esetén nem okoznak bódulatot.

Az erős hatású fájdalomcsillapítók rendelését a fájdalom mértéke határozza meg, ezt nem befolyásolja a várható élettartam, vagy az, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú a daganatos betegség. Az orvoslásban – hazai és nemzetközi jogszabályok által is megfogalmazott – alapszabály: a legnagyobb kárt a betegnek a szenvedés okozza, ezért a fájdalomcsillapító-dózis nagyságát egyedül a fájdalomérzet határozza meg.

Tévhit az, hogy az opioidok alkalmazása esetén a beteg elveszítené tudatállapotát, önrendelkezési képességét. Ugyanakkor az erős opioidokról tudni kell: ha gyógyszerfüggőség nem is, a szervezetben tolerancia alakulhat ki irántuk, ami azt jelenti, hogy azonos hatás eléréséhez a dózis fokozatos növelésére lehet szükség. Ezen túlmenően magának a rosszindulatú daganatos megbetegedésnek az előrehaladása is a fájdalom fokozódását idézheti elő és ezzel együtt az alkalmazott gyógyszeradag emelését követeli meg.

Az orvosnak kötelessége a gyógyszer dózisát olyan mértékben emelni, hogy a beteg ne szenvedjen. Minden beteg részére az a megfelelő dózis, melynek segítségével a legkevesebb mellékhatással érhető el a kielégítő és egyben folyamatos fájdalommentesség.

Gyakori mellékhatás a székrekedés, melynek célszerű a megelőzése. Javasolt sok folyadék és rostos ételek fogyasztása. Néha tömény cukorszirup, esetleg gyógyszer bevitelére van szükség. Ritkán átmeneti szédülés, émelygés, hányinger és hányás, zavartság jelentkezhet vagy a koncentrációs képesség megváltozhat, azonban ezek a mellékhatások általában kezelés nélkül pár nap alatt spontán megszűnnek. Helytelen a kezelést az itt leírtak miatt megszakítani.

Lásd még: Fájdalomcsillapítás: opioidokkal a fájdalmak ellen

Hatásjavító, adjuváns szerek

Az adjuváns fájdalomcsillapítók különböző kémiai szerkezetű és különböző hatástani csoportba tartozó készítmények, amelyek ritkábban önmagukban, gyakrabban különféle kombinációkban használatosak. Szerepük kettős: egyrészt alkalmasak a különböző típusú fájdalmak kezelésére, másrészt alkalmasak a daganatos betegségekben gyakran előforduló egyéb tünetek enyhítésére is.

Az adjuváns szerek nem valódi fájdalomcsillapítók, azokat nem fájdalomcsillapítási célra fejlesztették ki, de bizonyos kórképekben fájdalomcsillapító hatásuk van. Ebből adódóan általuk adott esetben csökkenthető a valódi fájdalomcsillapítók dózisa, annak következményeként pedig enyhülhetnek a mellékhatások is. Az adjuváns szerekről mindemellett azért tudni kell, hogy maguk is válthatnak ki mellékhatásokat, sőt előfordulhat, hogy a mellékhatás hamarabb jelentkezik, mint a fájdalomcsillapítás érzete.

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog
3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák


A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek

A gyógyszeres kezelésnek nem alternatívái, sokkal inkább kiegészítői az intézményekben rendelkezésre álló fájdalomcsillapító módszerek.

Nem invazív fájdalomcsillapító eljárások

A daganatos fájdalmak enyhítésére a nem invazív (a szervezetbe behatolást nem igénylő) eljárások közül leggyakrabban a transcutan elektromos idegstimulációt (TENS) alkalmazzák, ez magyarul annyit tesz: bőrön át történő elektromos ingerlés. A TENS kezelés nemcsak kórházakban, hanem ambulánsan, sőt otthonra kifejlesztett készülékekkel is folytatható, amennyiben azt a betegség jellege megengedi.

Idegblokádok

A terápiás idegblokádok célja a fájdalomvezetés megszakítása, amelyet helyi érzéstelenítők és tartósan ható szerek befecskendezésével érhetnek el. Az utóbbi évtizedekben a szimpatikus idegblokádok alkalmazása és jelentősége a daganatos és a nem tumoros betegségek is nőtt.

Idegsebészeti beavatkozások

A fájdalomcsillapítás esetenként csak operációval érhető el, amikor az idegsebész leköti vagy csonkolja a fájdalmat továbbító idegkötegeket.

Pszichológiai fájdalomcsillapítás

A tumor(ok) által kiváltott fájdalom enyhítésére több pszichológiai módszer is ismert, alkalmazható például hipnózis, biofeedback (stresszkezelés és testkontroll) és különféle relaxációs technikák is elsajátíthatók.

Ezen a ponton vissza kell utalnunk arra: a fájdalom megélése, észlelése nagymértékben függ a beteg pszichikai állapotától, a betegséghez való hozzáállásától, attól, hogy képes-e “értelmet adni” a szenvedésének.

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog
3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák


Csontfájdalmak sajátos kezelése

Gyakorlatilag bármilyen rosszindulatú daganat képezhet csontáttétet, erre különösen az emlő-, a tüdő-, a prosztata-, a hólyag- és a veserákok esetében van az átlagosnál nagyobb esély. A csontáttétek erős fájdalommal járnak, s mozgáskorlátozottságot okoznak, a csontáttétek leggyakrabban a csigolyákat, a nagy csöves csontokat (combcsont), a medenceöv csontjait és a bordákat érintik, olykor a koponyán is kialakulhat áttét.

Csontfájdalom enyhítése sugárkezeléssel

A sugárkezelés célja részben a fájdalom gyors és hatékony enyhítése, másrészt pedig a csontok meggyengüléséből adódó spontán, patológiás törés megelőzése. Mindez azért rendkívüli fontosságú, mert akár évekig is élhet a beteg a rendkívüli fájdalmakat okozó csontáttétekkel, ezért nem mindegy, hogy ezt az időszakot miként éli meg.

A tapasztalatok szerint a sugárkezelés fájdalomcsillapító hatása a betegeknek mintegy háromnegyedében alakul ki. Már néhány nap elteltével érezhető lehet a kedvező hatás, de a valódi eredmény csak a kezelés befejezése után hat héttel ítélhető meg.

Izotópkezelés a csontfájdalom csökkentésére

Az izotópkezelés lényegében azt jelenti, hogy egy radioaktív, sugárzó izotópot helyeznek el a fájdalommal érintett területen, amely folyamatosan sugározva hat az adott szervre, illetve tumorra. Az izotópterápia fájdalomcsillapító célú alkalmazására alapesetben akkor kerül sor, ha daganatellenes kelezés és a nem kábító hatású fájdalomcsillapítók együtt sem elegendőek.

Az izotópterápia az alapbetegséget nem gyógyítja, ám az életminőség jelentős javulását eredményezheti. Az izotópterápia révén csökkenthetők a kábító hatású fájdalomcsillapítók dózisa, ennek következtében pedig mérsékelhetők a mellékhatások. A terápia ambulánsan elvégezető.

Az izotópterápia hatására a betegek túlnyomó többségénél kialakul a fájdalomcsillapító hatás, nagyságrendileg a páciensek ötödénél érhető el a teljes fájdalommentesség. A várt hatás ugyanakkor nem azonnal következik be, hanem 1-2 hét elteltével – a kezelés korai mellékhatásaként megfigyelték, hogy a fájdalom fellángolhat. Ez napokig is eltarthat, a fájdalom ebben az esetben gyógyszerekkel tompítható – a kedvező hatás ezt követően alakulhat ki.

A fájdalomcsillapító hatás egyébként jellemzően tartós, akár 3-6 hónapon keresztül is fennállhat, majd az eljárás megismételhető. Ugyan kisebb esetben, de előfordulhat, hogy az izotópterápia nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog
3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák


Fájdalomambulanciák

Országszerte csaknem minden nagyobb városban működnek úgynevezett fájdalomambulanciák, ahol szakorvosok – aneszteziológusok – rendelnek, adnak tanácsot és segítséget a mindennapi fájdalomcsillapításban.

A portáluk főlapjáról elérhető térkép segítségével rátalálhat az Önhöz legközelebb működő fájdalomambulanciára.

Kapcsolódó cikkek:
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
Rák: miért kell, hogy fájjon?
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Nem lemondani a mindennapi örömökről

1/9 Fájdalomcsillapítás
2/9 A fájdalom csillapításához való jog
3/9 A fájdalom kiváltói
4/9 Fájdalom és szenvedés
5/9 A fájdalom működése
6/9 A fájdalomcsillapító gyógyszerek tulajdonságai
7/9 A gyógyszeres kezelés melletti fájdalomcsillapító lehetőségek
8/9 Csontfájdalmak sajátos kezelése
9/9 Fájdalomambulanciák
Maradt még kérdése?

Top