Magyarország a gyomorrákos megbetegedésekben a középmezőnyben helyezkedik el: az 1980-as évekig évente mintegy négyezren vesztették életüket a gyomorrák miatt. Ez a szám mára csökkent ugyan, ám ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a betegség ritkábban fordulna elő: a gyomortumor miatti halálozás csökkenésében szerepe lehet a vizsgálati módszerek fejlődése következtében lehetővé vált korai diagnosztizálásnak, a műtéti eljárások és a kiegészítő kezelése fejlődésének, ám szerepet tulajdonítanak az étkezési szokások megváltozásának is. Ezek között például a mélyhűtés elterjedésének, ezzel összefüggésben a tartósítószerek és a füstöléssel való tartósítás háttérbe kerülésének is tulajdonítanak szerepet.
Kit fenyeget a gyomorrák?
A gyomorrák leginkább 50 és 70 éves kor között jelentkezik, férfiaknál kétszer olyan gyakran fordul elő, mint nőknél. A gyomorrák előfordulásában a világon nagyon nagy területi eltérések figyelhetők meg, gyakrabban fordul elő Japánban és Chilében, míg az Egyesült Államokban viszonylag ritkább, ezt a kutatók egyértelműen az eltérő környezeti hatásoknak és az étrendnek tulajdonítják (Japánban pl. kiemelkedően magas a füstölt halak fogyasztása).
Egyes tanulmányok megemlítik, hogy a zöldség- és gyümölcsfogyasztás is védőfaktor lehet. Az átlagosnál ugyanakkor veszélyeztetettebbek egyes vegyipari szakmákat űzők, a bányászatban vagy a gumiiparban dolgozók, azok, akik nem jutnak jó minőségű ivóvízhez, valamint a mértéktelen alkoholfogyasztók.
Nincs egyértelmű válasz arra, hogy mi növelheti egyértelműen a gyomorrák kialakulásának kockázatát. Előfordulhatnak ugyan családi halmozódások, különösen a közeli családtag 40 éves kora előtt jelentkezett daganata esetén kell a rokonságnak fokozottan figyelnie saját tüneteire. A családon belüli, de nem örökletes, nem génhibával kapcsolatos halmozódás külső rákkeltő tényezőkkel, valamint az étkezési és életvezetési szokásoknak, mint mintának az átvételével lehet kapcsolatban.
Kiváltó okok között túlsúlyban a külső károsító hatások
Ugyanakkor más ráktípusokhoz képest a kutatók még ezzel együtt is a genetikai tényezőknek kevesebb szerepet tulajdonítanak, inkább a külső hatásokra irányítják rá a figyelmet. A gyomor nyálkahártyájának gyulladásától a túl sós ételeken át egyes gyógyszerhatóanyagokig és a Helicobacter pylori fertőzésig több tényező is felmerül, amely hatással lehet a daganatos elváltozás kialakulására – ezek között ki kell emelni a dohányzást, amely a szervezetbe kerülő méreganyagok, s a nyálkahártya-elváltozások révén mintegy kétszeresére növeli a kockázatot.
Kockázatot hordoznak a gyomor nyálkahártyájának megbetegedését okozó kórok, mint a gyomorfekély, a gyomor-nyelőcső visszafolyás (reflux), közvetett kiváltó ok lehet az elhízás is.
A gyomorrákkal diagnosztizált betegek háromnegyedénél kimutatható az úgynevezett Helicobacter pylori-fertőzés. Ez rendszerint a szegényebb körülmények között élő embereknél fordul elő nagyobb arányban.
A baktérium egyik enzime a táplálék nitrátjait nitritekké alakítja át, s azok nitrózaminoknak az alapanyagai. Ezek a vegyületek indítják el azt az átalakulást, amelynek rosszindulatú daganat lesz a következménye. A fertőzésnek ugyan lehet szerepe a gyomorrák kialakulásában, ám azt nem szabad túlértékelni. A Helicobacter pylori-val fertőzött páciensek közül minden huszadiknál alakul ki a gyomorrák.
Milyen tünetek utalhatnak gyomorrákra?
A gyomorrák kialakulását megelőzi a gyomor nyálkahártyájának valamiféle rendellenessége. A gyomorbetegségek közül a maradandó fekélyekre és az egyébként ártalmatlannak ítélt polipokra is oda kell figyelni, mert mindkét elváltozás daganatos átalakuláson mehet keresztül.
A gyomorráknak a kezdeti szakaszban általában nincsenek jól elkülöníthető tünetei. Rendszerint olyan bizonytalan eredetű panaszok merülhetnek fel először, amelyeknek a betegek nem is tulajdonítanak jelentőséget. Jelentkezhet étvágytalanság, állandósuló teltségérzés, ételundor – húsundor -, fogyás és gyomorfájdalom is. Később hőemelkedés, láz, gyomorvérzés is előfordulhat.
A gyomorrákos betegeknek ugyanakkor jelentős része jó általános állapotban, elfogadható laboratóriumi értékekkel kerül műtétre. Ugyanakkor ugyanez az oka annak is, hogy sok beteg – a gyomorrákos pácienseknek több mint harmada – már túl későn fordul orvoshoz, amikor már olyan előrehaladott stádiumban van a daganat, hogy az már – kiterjedtsége és áttétei miatt – nem operálható.
A gyomorrák diagnosztikája: hogyan fedezhető fel?
Kifejezetten a gyomorrák időben való felismerését szolgáló szűrővizsgálat nincs. Ugyanakkor fontos a korai diagnózis, ezért a gyomorpanaszokkal orvoshoz fordulók esetén ki kell zárni a gyomorrák lehetőségét.
A fizikális vizsgálatokat laboratóriumi elemzés egészíti ki; képalkotó eljárással, gyomortükrözéssel és sejttani vizsgálattal a daganat biztosan felismerhetõ, a has ultrahang- és CT-vizsgálata a daganat kiterjedtségére adhat választ, kimutathatja az esetleges máj- vagy nyirokcsomó-áttéteket.
A pontos diagnosztizáláshoz alkalmazzák a laparoszkópiát, gyomortükrözést, valamint belső ultrahangvizsgálatot is végezhetnek – utóbbi lényege, hogy a nyelőcsövön át egy endoszkópos ultrahangkészüléket vezetnek be a gyomorba, s azzal vizsgálják meg a gyomorfalat, valamint annak környezetét.
A gyomorban ritkák a jóindulatú daganatok
A gyomorban előforduló daganatok döntő többsége sajnos a rosszindulatú tumorok közé tartozik, a kialakuló rákok kevesebb mint 5 százaléka mondható jóindulatúnak (benignus). A jóindulatú tumorok is vérezhetnek, s mivel fennáll a kockázata annak, hogy egy idő után rosszindulatúvá válnak, amennyiben ez orvosilag lehetséges, a legtöbb esetben indokolt az eltávolításuk.
A sikeres műtét után is fontos a folyamatos kontroll, mert a csonkolt gyomorban is előfordulhat, hogy rosszindulatú tumorsejtek jelennek meg – ezek gyógyíthatósága ugyanakkor már sokkal rosszabb kilátásokat mutat.
Rosszindulatú gyomorrák
A gyomordaganatok döntő többsége – több mint 90 százaléka – a mirigyekből kiinduló daganat (adenokarcinóma). Ez korábban a nyombél közelében, a gyomor alsó részén alakult ki, ám az arányok az utóbbi időszakban eltolódtak a gyomorszájhoz közeli, felső harmadba.
Az eseteknek 10-20 százalékában szórt, szétterjedt (diffúz) a daganat. A mirigyeredetű daganatok mellett a limfómák, valamint a gyomorfalban található simaizom vagy kötőszöveti-sejtekből kiinduló elváltozások is lehetnek forrásai a gyomorráknak.
A gyomor rosszindulatú daganatai maguk is lehetnek már olyan áttétek, amelyek más szervben kialakult rákos elváltozás következtében terjedtek ki a gyomorra. A leggyakrabban az emlőrák és a melanoma adnak áttéteket a gyomorban, ám más rákfajták burjánzása is járhat gyomorbeli szövődményekkel.
A gyomorrák kezelése
A gyomorban megjelenő tumorok ellen még manapság is a sebészkés a leghatékonyabb, a daganat diagnosztizálása után az orvosok fontosnak tartják, hogy az operációra minél hamarabb sor kerüljön – ez alól a kiterjedt, többszörös áttéttel bíró daganatok a kivételek, amikor már az operáció kockázata nagyobb, mint az általa remélhető javulás. Amennyiben az lehetséges, a gyomornak csak a tumorral behálózott részét távolítják el, ám előfordul a teljes gyomoreltávolítás (gastrectomia) is.
A sebészeti eljárás kiegészítendő vagy nem operálható (inoperábilis) esetekben a radio- és a kemoterápia alkalmazása is bevett gyakorlat, ám a szakirodalom szerint a hormon-, az immunterápia vagy a hőkezelés nem igazán hatékony gyomordaganat esetén.
Gyógyulási esélyek
A rákkutatás utóbbi évtizeden tapasztalt fejlődése mind a betegségben szenvedők korábbinál kisebb arányú halálozásában, mind javuló életminőségében tetten érhető. A daganatokat aszerint is tipizálhatók, hogy a gyomor melyik részében – a felső, a középső vagy az alsó harmadában – helyezkednek-e el.
A felső harmadban kialakuló carcinomák esetén a gyógyulási esély lényegesen rosszabb, a legjobb eredményeket az orvosok egyes, a gyomor alsó harmadában előforduló elváltozások esetén érték el. A gyomorrákos betegek átlagos ötéves túlélési valószínűsége mindössze 30 százalék, ám ez az érték a korai stádiumban felismert daganatok esetén elérheti a 80 százalékot is.
Döntően meghatározó, hogy a diagnosztizálás időpontjában alakultak-e már ki áttétek (metasztázisok), s azok milyen kiterjedtségűek. Fontos a beteg általános állapota, kórelőzménye, a felfedezett daganat stádiuma. A sebészi kezelés szempontjából a nyirokcsomó-áttétek jelenléte nagyban rontja a felépülés esélyét.
Amennyiben sikerül a szervezetet megszabadítani a daganatos szövetektől, a páciensek a resectiós műtétek után felépülhetnek, s teljes mértékben rehabilitálhatók. A körülményekhez képest viszonylag jó életminőség érhető el a gyomor teljes eltávolítása után is: ha nyelőcsövet a nyombéllel egyesítik, s ezzel a tápcsatornából hiányzik egy szakasz, naponta sokszor, kis adagokat ehet a páciens, s a folyamatos kontroll és gyógyszeres kezelés mellett önálló életvitelt folytathat.
Mindemellett fontos az ellenőrző vizsgálatok pontos és fegyelmezett betartása, mert a sikeres műtét, majd felépülés után is megmarad az esély a tumor kiújulására.
Kapcsolódó cikk:
Egyre többet tudnak a gyomorrákról
