Képalkotó vizsgálatok: UH, RTG, CT, MR, PET…

Az egészségesek a szűrővizsgálatok során, a rákbetegek a diagnózis felállításának időszakában, majd a kontrollvizsgálatok nyomán rendszeresen részt vesznek különféle képalkotó vizsgálatokban. Minden alkalmazott eljárásnak vannak erősségei és gyengeségei, előnyei és hátrányai, ezért azok a legtöbb esetben nem helyettesíthetők egymással. Összefoglaltuk a legfontosabb jellemzőket.

Az ultrahang (UH) magas rezgésszámú, az emberi fül számára hallhatatlan hanghullámokat bocsát ki, s azon az elven működik, hogy azokat az egyes anyagok másként nyelik el, illetve verik vissza. Az ultrahangvizsgálatok előnye, hogy azok nem terhelik meg a szervezetet, tehát szükség szerint ismételhetők, nem járnak sugárzással, egy zselés anyag felvitelén túl nincs szükség különösebb előkészületre. (Olykor kérik, hogy üres gyomorral, esetleg teli hólyaggal jelenjen meg a beteg a vizsgálatokon.)

Az orvos a monitoron azonnal látja a képet. Az ultrahang jól alkalmazható a hasi szervek (vese, lép, máj, hasnyálmirigy, epehólyag), a fej-nyaki régió, a szív, az ízületek, a herék vizsgálatára is, illetve egyes beavatkozásokat is ultrahang által vezérelten végeznek. A módszer viszont nem alkalmas minden szerv és elváltozás vizsgálatára, például mert azok az elhelyezkedésük miatt “hangárnyékba” esnek, s egy hasi UH nem ad elegendő információt az üreges szervekről, például a belekről sem.

A röntgenvizsgálattal (RTG) csonttörés gyanúja és a tüdőszűrők nyomán találkozni leggyakrabban, ám a daganatdiagnosztikában is  nagy szerepe van a röntgenképeknek. A vizsgálat egyszerű, olcsó és gyors, hátránya, hogy sugárterheléssel jár. A has kontrasztanyagos röntgenvizsgálatakor az üreges szervek is kirajzolódnak.

A vastagbél kontrasztanyagos röntgenvizsgálata az irrigoszkópia: ekkor bárium-szulfát és levegő hatására a bélfalak kifeszülnek, eltávolodnak egymástól, ezáltal a falra tapadó kontrasztanyag finomabban kirajzolja a nyálkahártya redőzetét és az azon látható esetleges eltéréseket. Röntgent alkalmazhatnak az angiográfia, azaz érfestés folyamán is, s a mammográfia során az emlőkről ugyancsak röntgenfelvétel készül.

Metszetek és dimenziók: a CT és az MR

A CT (computer tomográf) is röntgensugárzáson alapuló módszer, ám itt több felvétel készül, majd a metszeteket számítógépes technikával összeillesztik, így a vizsgált területet három dimenzióban is tudják ábrázolni, azaz jobban megítélhetők az esetleges elváltozások. A CT egyaránt alkalmas a koponya, a mellkas, a hasi szervek vagy az erek vizsgálatára.

A CT vizsgálatokban gyakran használnak kontrasztanyagokat, hogy az egyes szervek és szövetek még jobban elkülöníthetők legyenek a képeken. Ezeket leggyakrabban vénás injekció formájában adják be, hasi CT előtt az is előfordulhat, hogy a páciensnek egyszerűen meg kell inni a kontrasztanyagot. A vizsgálatot általában éhgyomorral szokták elvégezni, ami nemcsak a képalkotás miatt fontos, hanem azért is, hogy a kontrasztanyag kisebb eséllyel okozzon émelygést vagy hányingert. A CT vizsgálat általában 5-20 percig tart. A CT ionizáló sugárzással dolgozik, ezért alkalmazása csak orvosilag indokolt esetekben célszerű.

Egészen más elven működik az MR (mágneses rezonancia). A páciens – kontrasztanyag beadásával vagy nélküle – egy nagy hengerbe kerül. Az elektromágneses teret létrehozó, akár 45 percig is hangosan kattogó és dübörgő gép amennyire félelmetesnek tűnik, annyira veszélytelen. Itt nincs sugárzás: mágneses mezőt hoznak létre, amelyben a berendezés a szervezet folyadéktereinek változásait érzékeli.

A lágy szövetekről az MR vizsgálat nyújtja a legpontosabb információt, azokat a részeket is meg tudja jeleníteni, amelyekre a röntgenen a csontok árnyékot vetnek. Nem vethető viszont be olyan betegnél, akinek bármilyen mágnesezhető fém – egyes protézisek, szívritmusszabályzó – van a szervezetében. Az MR drága és hosszú ideig tartó vizsgálat, ezért fontos, hogy azoknak a betegeknek legyen lehetőségük rá, akiknél más módszerrel nem állítható fel a pontos diagnózis.

Nukleáris medicina: csontszcintigráfia és PET

A nukleáris medicina tárgykörébe tartoznak azok a speciális vizsgálati módszerek, amelyekhez radioaktív anyagot használnak fel. A csontszcintigráfia, az izotópos csontvizsgálat során a beteg szervezetébe sugárzó izotópot juttatnak be, majd a testet egy, az izotóp által kibocsátott gamma-sugárzást felfogó, lassan mozgó kamera pásztázza végig mintegy 20 perc alatt. A kóros részek a megváltozott anyagcseréjük miatt másként viszonyulnak a kontrasztanyaghoz, mint az egészséges szövetek, ezért ahol elváltozás van, ott fokozottabban dúsul, vagy épp kevésbé halmozódik fel az izotóp.

A módszerrel a teljes csontrendszer feltérképezhető annak érdekében, hogy kiderüljön, van-e daganatos elváltozás, alakult-e ki csontáttét valahol. Az alkalmazott izotóp gyorsan lebomlik és kiürül, ám nem tanácsos a vizsgálat gyakori ismétlése.

A PET (pozitron emissziós tomográfia) nem anatómiai adottságokra fókuszál, hanem a szervek működését veszi górcső alá: azt vizsgálja, hogy az egyes szervekben milyen a vérkeringés vagy a cukor-anyagcsere. A vizsgálat során a sejtek különféle tápanyagait (aminosavat, glükózt) sugárzó izotóppal (pl. FDG) jelölik meg. A ráksejtek azáltal árulják el magukat, hogy fokozott tápanyagigényük miatt magukhoz vonzzák ezeket az izotóppal jelölt részecskéket, s így magukra irányítják a figyelmet. A PET nagyon korszerű eljárás, ám nem képes valamennyi daganattípus felismerésére, s méretbeli korlátai is vannak, továbbá esetenként gyulladásos folyamatot is mutathat daganatnak.

Mindezen okok – és költségessége – miatt sem tartják alkalmasnak a radiológusok egészséges emberek szűrésére, leginkább egyes rákbetegek állapotának követésére, bizonyos diagnózisok tisztázására, az áttétek keresésére vagy kizárására használják. A teljességhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a módszer korlátai ellenére a szakemberek a mostani hazai vizsgálatszám többszörösét tartják indokoltnak.

Kombinálják a berendezéseket: PET-CT és PET-MR

Az elmúlt években is jellemző volt, hogy az egyes vizsgálati módszerek előnyeit igyekeztek összekapcsolni egymással. A PET vizsgálatokat például rendszerint olyan PET-CT berendezésekkel végzik, amelyek mindkét technikát ötvözik, a világon ugyanakkor létezik már PET-MR is.

Fontos alapszabály, hogy a felesleges vizsgálatok elkerülése és a kapacitások szűkössége miatt is be kell tartani a fokozatokat: az onkológiai protokollokban pontosan szabályozzák, hogy milyen esetekben melyik vizsgálat indokolt. Ez a kulcsa annak, hogy a szervezetet ne érje felesleges károsító terhelés, illetve azok a betegek, akiknél valóban indokolt egy vizsgálat elvégzése, elfogadható időn belül diagnózishoz jussanak, hiszen az alapvetően meghatározza további kezelésüket.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 6. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Szűrővizsgálatok
Béltükrözés: a gyógyítás alapja a diagnózis
A radiológusok valóban a vesénkbe látnak

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top