Meg kell mondani a bajt? (jelige: mit tegyünk?)

Anyukám 85 éves. Eddig komolyabb betegsége nem volt. Gyógyszert alig szed (vérnyomáscsökkentőt, szíverősítőt). Kb. másfél hónapja kezdődött a betegsége: ízeket nem érzett, majd hányinger, hányás. A végén a vizet is kihányta, ha nem volt a gyomrában semmi, akkor öklendezett. Először nem akart, de a végén a kórházban kötött ki, ahol hasnyálmirigy-gyulladást állapítottak meg. 10 kg-ot fogyott, nagyon legyengült. Egy hétig 0 diétán volt, közben kétnaponta vérvétel.

A tegnapi CT vizsgálattal az orvos gyanúja beigazolódott: máj, lép másodlagos rosszindulatú daganat. A bél elsődleges gyanúja miatt béltükrözést javasolt. A diagnózist anyukánknak nem mondtuk meg, mivel most jól érzi magát, jó étvágya van, diétázik. A család úgy döntött, hogy egyenlőre további vizsgálatoknak nem tesszük ki.

Helyesen cselekedünk? Ha megtudja, belebetegszik.

Alapszabály: mindenkinek tudnia kell megbízhatóan, hogy mi a betegsége, diagnózisa. Ez a tudás segíthet a betegséggel való megküzdésben, hozzájárulhat a beteg személy belső erőinek mozgósításához, életkörülményeinek változtatásához. Ugyanakkor előfordulhat: maga a beteg dönt úgy, hogy nem akarja tudni mi is van vele pontosan. Ezt a döntést tiszteletben kell tartanunk és a beteg által kijelölt hozzátartozóval közöljük a fontos információkat.

Esetünkben a család ítélte meg úgy, hogy idős, beteg édesanyjuk lelki egyensúlya érdekében nem tájékoztatják pontosan állapotáról. Ez a döntés igen komplikált helyzeteket eredményezhet, ha további vizsgálatokra, beavatkozásokra, esetleg kezelésre kerül sor. Előbb-utóbb ugyanis mondani kell valamit és folyamatos konspirációra van szükség a gyógyítókkal, hogy ők is együttműködhessenek a család döntésének végrehajtásában. Könnyen belefuthatnak olyan helyzetbe, hogy valaki “elszólja” magát.

A kérdés feltevése azt üzeni, hogy maga  a család sem biztos döntése helyességében. Óvni szeretnék édesanyjukat a lelki megrázkódtatástól, és talán saját, a helyzettel kapcsolatos félelmeik, hiedelmeik is kivetülhetnek a szeretett személyre, befolyásolhatják vele kapcsolatos viselkedésüket. A kérdezőt az aggodalom vezérli, nem könnyű a helyzete.

Fontos ugyanakkor megtalálni a  módját annak, hogy lépésről-lépésre átbeszéljék édesanyjukkal betegsége természetét és átadjanak minden  ezzel kapcsolatos, lényeges információt. Az ilyen beszélgetésekben jelen levő szeretet és tisztelet megerősíti a beteget és hozzátartozóját egyaránt. Nem teremt távolságot köztük a titok, bízhatnak egymásban és legmélyebb félelmeik megosztására is van tér.

Bármenyire is nehéz és fájdalmas az, amivel szembe kell néznünk, akkor lehetünk életünk aktív résztvevői, ha tudjuk mi történik velünk. Igaz ez egészségesen és betegként egyaránt.

Kapcsolódó cikkek:
Nem lemondani a mindennapi örömökről
Kicsorbítható az éle Démoklész kardjának
Családban is lehet magányos a beteg
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
A magányos haldoklás ellen küzdenek

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Rákgyanú és kórháziszony
Kiújult vastagbélrák

Top