Leukémia, limfóma: mi folyik az ereinkben!?

Nem az onkológiai, hanem a hematológiai osztályokon kezelik, ám ugyanúgy rákbetegségnek számítanak a vérképzőrendszer és a nyirokrendszer daganatai, mint a tüdőrák vagy a mellrák. A leukémia és a limfóma nem egy-egy betegség, e kóroknak mintegy száz formáját különböztetik meg az orvosok, s ennek megfelelően a kezelések is sokfélék lehetnek. A hematológiában jó eredményeket érnek el a kemoterápiával, sok beteg visszakapta már egészségét a célzott terápiás gyógyszeres kezelések révén. Vannak ugyanakkor betegek, akiknél ma is csak a csontvelő-transzplantáció hoz eredmény, de — a daganatos betegségek között egyedülálló módon — az is előfordul, hogy hosszú évekig az ellenőrző vizsgálatokon túl semmiféle kezelést nem tartanak indokoltnak az orvosok.

– Örüljek annak, hogy limfómám van! Ezt mondta az orvos a hematológián. Ám én nem értettem, miért kellene ettől olyan nagyon boldognak lennem. Igazság szerint nem is tudtam a betegségről semmit, csak az derengett, hogy Antall József miniszterelnöknek is limfómája volt, s hiába vitték Németországba kezelni, mégis meghalt – eleveníti fel a rosszindulatú nyirokdaganat diagnózisával való szembesülését a szolnoki Belukács Magdolna. Az akkor 48 éves asszonynak a sebészeten a terjedő tumor miatt kivették a gyomra kétharmadát, majd az onkológiára irányították, onnan küldték tovább a hematológiára. Ekkor még mindig abban a hiszemben élt, hogy súlyos gyomorrákja van. Ehhez képest tartotta jó hírnek a hematológus, hogy egy olyan típusú non-Hodgkin limfóma igazolódott nála, amely gyógyszerrel igen jól kezelhető.

– Elkezdődött a kemoterápiás kezelésem, de én nemigen hittem benne. Halni készültem: állandóan figyeltem a nálam rosszabb állapotban lévőket, hogy mi várhat rám. Kezdetben dühöngtem, hogy miért történik velem mindez, majd sikerült átértékelnem magamban az életet, s arra jutottam: ha már egyszer úgyis meghalok, addig már ne állandó sírással keljek és feküdjek, s keserítsem meg ezzel a magam és a családom életét. Az esélytelenek nyugalmával jártam a kezelésekre – emlékezik vissza Belukács Magdolna.

Az asszony olyannyira nem halt meg, hogy teljesen meggyógyult. A történteknek lassan 8 éve már, s ismerősei ma mint az egyik legaktívabb gyógyult rákbeteget emlegetik. Mivel a vasútnál dolgozott, s leszázalékolása után megmaradt az ingyenjegye, rendszeresen ott van a fővárosi rendezvényeken: részt vett a Tűzmadár Alapítvány piszchológiai tréningjén, tagja a Limfóma Klubnak, daganatos betegeknek szervezett főzőtanfolyamra jár. Elvégzett egy önkéntes segítő tanfolyamot, s rendszeresen bejár a szolnoki kórházba, ahol a sorstársak támasza, gyámolítója. Szabadidejében sokat kerékpározik, úszni jár, élvezi az életét.

Amikor az agresszív rák kezelhetőbb

– A limfómák nagyon sokfélék, számos felosztásuk lehetséges. Egy 19. századi kutatóorvos után Hodgkin és non-Hodgkin kórokat különböztetünk meg. Két alapkategória a lassan előrehaladó, krónikus típus, amely akár hosszú évek alatt sem okoz panaszokat, a másik az agresszív forma, amely gyorsan rohanja le a szervezetet. Utóbbi kórforma ijesztőbb és azonnali orvosi beavatkozást kíván, ám sokkal jobb eredményességgel kezelhető, mint a szelídebb típus, arra ugyanis kevésbé hatnak a gyógyszerek, illetve nagyobb a valószínűsége a kiújulásnak is. Ha egy agresszív megjelenésű betegséget sikerül visszaszorítanunk, érdekes módon nagyobb az esély arra, hogy a beteg végleg maga mögött tudhatja a limfómát – ismerteti az egyes betegségfajták közötti alapvető különbségeket prof. dr. Masszi Tamás, a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályának vezető főorvosa.

A limfómák egy jelentős részének kezelésére ma már olyan célzott gyógyszeres terápiák állnak rendelkezésre, amelyek kifejezetten a daganatos nyiroksejteket képesek elpusztítani, így kevesebb mellékhatással és eredményesebben tudnak fellépni a betegség ellen. Ugyan a gyógyulási arány sokat javult, kétségtelen, hogy ma is vannak gyógyíthatatlan limfómák. Előrelépés viszont itt is van: a korszerűbb kezelésekkel a korábbinál hosszabb távon tudják biztosítani a betegség tünetmentességét.

A hematológiai daganatok sokféleségét jelzi, hogy vannak olyan esetek is (indolens limfómák, egyes leukémiák), amikor a kezelést nem kezdik meg azonnal: mivel e betegségeket meggyógyítani úgysem tudják, amíg az nyugalmi állapotban van a szervezetben, addig csak rendszeres kontrollt tartanak indokoltnak. Amint a főorvos fogalmaz, akár 5-10 évig is “békében el lehet élni” az adott kórral, mielőtt gyógyszerre lenne szükség.

– A betegeket nemcsak a kezelések esetleges mellékhatásai viselik meg, olykor épp az okoz feszültséget, netán konfliktust az orvossal, ha nem javasol semmilyen gyógyszert. Ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy a hematológus spórolni akar a betegen, hanem egyszerűen vannak olyan állapotok, amikor még felesleges a szervezetet a terápiákkal terhelni, mert azzal nem érhető el jobb eredmény ahhoz képest, mintha csak akkor kezdjük meg a kezelést, amikor azt a betegség előrehaladása már indokolja – magyarázza Masszi Tamás. A főorvos ugyanakkor elfogadja az érintett betegek aggodalmát, hiszen mindenhol azt hallani, hogy a rákot azonnal kezelni kell. Ez a rosszindulatú folyamatok elsöprő többségére így igaz, de vannak kivételek.

Vérrák: a védő sejtek árulása

A limfóma mellett a hematológusok másik nagy ellenfele a leukémia, ám szerencsére ebben a csatában is egyre gyakoribb, hogy az orvosok és a betegek állnak nyerésre. A köznyelvben vérráknak, fehérvérűségnek is nevezett kór abban tér el a “klasszikus” daganatoktól, hogy itt nincs kitapintható, sebész- késsel eltávolítható tumor. Hogy akkor miért daganatos betegség mégis? Mert ugyanúgy kóros sejtburjánzás a kiindulópontja, mint a mellráknak vagy a tüdőráknak. A különféle fehérvérsejtek kontrollálatlanul termelődnek, s élettartamuk lejártával sem következik be a programozott sejthalál (apoptózis).

Ez azért baj, mert fokozatosan kiszoríthatják az oxigénszállítást végző vörösvérsejteket és a véralvadásért felelős vérlemezkéket, ráadásul hiába a sok fehérvérsejt, azok átalakult formájukban már nem alkalmasak a szervezet kellő védelmét ellátni, s fertőzések léphetnek fel.

A leukémiának ugyancsak nagyon sok válfaja van: aszerint, hogy a betegség a nyirokcsomóból vagy a csontvelőből indul ki, limfoid és mieloid leukémiát különböztetnek meg, s a limfómákhoz hasonlóan mindkettő tovább osztható krónikus és akut kórformákra. A kategorizálásnak azért van jelentősége, mert az egyes típusok hatékony kezelése gyökeresen eltér egymástól.

Újraindított immunrendszer

A legradikálisabb beavatkozás, amikor teljes egészében kiirtják a kóros (és egészséges) vérsejteket termelő csontvelőt, majd “újraindítják” annak működését.

– Az orvosok azt mondták: ha nem fogadom el a kezelést, 2 évre számíthatok. Ezért úgy döntöttem, alávetem magam – mondja Szalayné Fülöp Éva, akinél plazmasejtes daganatot, a csontokat is gyakran megtámadó myeloma multiplexet diagnosztizáltak. Ennek már 5 éve, ma tengerparti nyaralást tervezget. Rögös út vezetett idáig, ám a ma 63 éves asszony nem adta fel.

– Egy három hónapos kemoterápiás kezelés után, 2006 februárjában estem át őssejt átültetésen. Olyan nagy dózisú kemoterápiát adtak, amely kiirtotta a csontvelőmet, azaz a teljes védekezőrendszeremet. Ezután a korábban a saját véremből kivont őssejteket visszajuttatták, majd egy steril szobában elkülönítve hetekig arra vártunk, hogy a sejtek megtapadjanak, s újraépüljön az immunrendszerem – emlékezik vissza Szalayné Fülöp Éva.

Azt mondja: a hematológiai kezeléseknek köszönhetően az ezt követő 3 éven át az “egészségesek életét” kapta vissza. Átélhette fiai apává válását, s több utazásra is nyílt lehetősége. A betegség azonban kiújult, ezért tavaly októberben meg kellett ismételni az őssejt- átültetést. Ezt már nehezebben viselte, 12 kilót fogyott. De továbbra is bizakodó: havonta jár kontrollra, az elvesztett súly egy részét már visszaszedte, sokat sétál és biciklizik, s betegsége helyett sokkal inkább Flóra és Dóra, tavaly megszületett két kislány unokája köti le figyelmét.

Célzott terápiák a gyógyulásért

A hematológiai daganatok közül kerültek ki azok a rosszindulatú betegségek, amelyekre az elsők között sikerült végleges gyógyulást ígérő gyógyszereket kifejleszteni. Például a gyermekkori daganatok jelentős része is hematológiai eredetű, s ma már ezeknél is igen nagy arányú gyógyulási arányt lehet elérni.

– Jól ismerjük a leukémia egyes típusainak jellemzőit: már a diagnózis pillanatában sejthető, hogy reálisan milyen kórlefolyás várható. Ez is hozzájárult, hogy a hematológia úttörő szerepet játszott abban, hogy a minden osztódó sejtre csaknem egyformán kiható kemoterápiás citosztatikumok mellett, kifejezetten a daganatsejtekre célzottan ható terápiákat fejleszthettek ki. Ma már sok esetben nem kell kartácstüzet zúdítanunk a szervezetre, célzottan lőhetünk – fogalmaz Masszi Tamás. Hozzáteszi: a célzott kezelések sok esetben kiválthatják a csontvelő-átültetést is, s bár nem alkalmazhatók mindenkinél, nagy előrelépést jelentenek. A krónikus mieloid leukémiás betegek kezeléséből például csaknem teljesen kiszorult a korábban szinte egyetlen igazán hatékony terápiának számító csontvelő-transzplantáció, helyette napi egy tablettával panaszmentes marad a betegek kétharmada.

A kutatások pedig tovább zajlanak: több olyan új hatóanyag érhető el, amelyeknek már nemzetközi szinten – s idehaza is – a betegek bevonásával folynak a törzskönyvezett gyógyszerré nyilvánítást célzó klinikai vizsgálatai.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 8. számában jelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos betegtájékoztató magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Leukémia: a fehérvérűség lényege és típusai
Leukémia: 5 évesen túl a kemoterápián
Rákos gyerekek az onkológián: nem éveket, életet!

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top