Ha lehetőség van rá, már egy tervezett daganateltávolító műtét előtt érdemes felvenni a kapcsolatot gyógytornásszal, s átbeszélni vele a műtét utáni teendőket. A mozgást – természetesen a korlátozások betartásával – már ágyban fekve is meg kell kezdeni. Fekvőbetegként is végezhető például vénás torna, amely – az operáció után rutinszerűen adott véralvadásgátló kezelés hatását erősítve – csökkenti a mélyvénás trombózis kockázatát. Ugyancsak fontosak a légzőgyakorlatok, mert hozzájárulnak a vér oxigénszintjének növekedéséhez, emellett stresszoldó hatásuk is van, továbbá a has és a rekeszizom tudatos légzéssel való átmozgatása a bélműködést is segíti. Speciális gyógytorna segíthet az esetleges vizelettartási és/vagy széklettartási panaszok (inkontinencia) enyhítésében is.

Sugárterápia és kemoterápia alatt is érdemes folytatni a tornát. A légzőgyakorlatokkal kombinált relaxációs technikák segíthetnek a mellékhatások – émelygés, krónikus fáradékonyság – enyhítésében, hozzájárulhatnak a közérzet javításához. A daganattól független mozgásszervi betegségek, ízületi, izom- és csontfájdalmak tüneteinek csillapításához ugyancsak hozzájárulhat a mozgás.

Fontos, hogy a daganatos betegek kezelésében jártas gyógytornásszal vegyük fel a kapcsolatot. Optimális esetben a gyógytornász kapcsolatban van a kezelést folytató onkológiai osztállyal, s a kezelőorvossal konzultálva állítja össze a személyre szabott, biztonságos mozgásprogramot. A gyógytorna erőfeszítést és kitartást igényel, ám megtérülő befektetés. Ha sikerül a rendszeres testmozgást a napirend szerves részévé tenni, az hosszabb távon is hozzájárulhat az életminőség javításához, az egészség megőrzéséhez.

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!