A progressziómentes túlélés statisztikai mutatója arra vonatkozik, hogy a vizsgálat kiindulási pontjához képest mennyi idő múlva következik be romlás (progresszió) az állapotban. Ez az állapotromlás nem feltétlenül érezhető rögtön a beteg számára, lehetséges, hogy eleinte csak a képalkotó vizsgálatokon (CT, MRI) látszik, hogy a daganatos góc(ok) mérete vagy száma nőtt. Az onkológiai kezelések hatásosságának követésében azért fontos a progresszió tényének megállapítása, mert ez – ha lehetséges – terápiaváltást indokolhat. A daganat növekedése vagy szaporodása ugyanis azt jelzi: túlsúlyba kerülhettek azok a daganatsejtek, amelyekre az aktuálisan alkalmazott kezelés már nem tud hatni.

A diagnózistól számított 5 éves adatokat kiemelt figyelem övezi. Meg kell jegyezni: az 5 éves túlélés soha, senkinél sem lehet 100 százalékos, hiszen a ma teljesen egészséges 70, 65, 60 vagy akár 40 éves embereknek sem él 100 százaléka 5 év múlva. Az onkológiai publikációkban ismertetett túlélési statisztikai adatok ugyanakkor betegségspecifikus arányszámok, tehát azt mutatják meg, hogy az adott betegséggel összefüggésben milyen arányú a túlélési arány.

Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) által működtetett Cancer.net portál 2015-ben frissített adatai szerint a vastagbéldaganattal diagnosztizált betegek átlagos 5 éves túlélése 65 százalék, a 10 éves túlélés 58 százalék, tehát a betegek fele-kétharmada egy évtizeddel a rákos diagnózist követően is él. Óriási eltérések vannak ugyanakkor a stádiumonkénti esélyekben. A kezdeti stádiumban megműtött kolorektális daganatos betegeknek az 5 éves túlélése ugyanis 90 százalék, tehát a betegek túlnyomó többsége gyakorlatilag gyógyultnak, tartósan tünetmentesnek tekinthető. Ha a rák átterjedt a környező szövetekre vagy szervekre, illetve a regionális nyirokcsomókra, az 5 éves túlélés 71 százalékos (ebben is nagy ugyanakkor a szórás). Az életkilátásokat nagyban rontja, ha a vastagbélrákot előrehaladott, a szervezetben szétszóródott állapotban fedezik fel. Az 5 éves kilátásokra az esély ekkor már csak 10 és 20 százalék közötti – ugyanakkor még ekkor is lehet lehetőség az áttétek műthetővé tételére, ami nagyban javíthatja az életesélyeket.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni: múltbeli statisztikai adatokból sosem lehet a jövőt megjósolni. Az életkilátások mindenkinél egyéniek, s mint ilyenek, nagy eltérés (szórás) lehet az átlagtól. Az esélyek függenek a daganat pontos szövettanától, az esetleges műtét eredményességétől, a kezelések ütemezésétől, a gyógyszerválasztástól, a gyógyszer hatékonyságától, a mellékhatások tolerálhatóságától, a daganatkezelést befolyásoló egyéb betegségektől, a beteg általános testi és lelki állapotától.

S még egy fontos adalék: az 5 éves túlélési arányok minden esetben azokra vonatkoznak, akik legalább 5 – de a statisztikai feldolgozás időigényessége miatt inkább 6-7 – évvel ezelőtt szembesültek a rákkal, s kezdték meg náluk a kezeléseket. Öt év pedig nagyon hosszú idő az onkológiában: az elmúlt 5 évben több új gyógyszer és ígéretes hatóanyag került terítékre a vastagbélrákban is, s ha csak Magyarországot nézzük, idehaza is szélesebb ma a vastagbélrákos betegek számára rendelhető gyógyszerterápiás paletta, mint fél évtizeddel ezelőtt volt. Azzal a bizakodással kell hát belevágni a kezelésekbe, hogy minden egyes betegnek megvan az esélye arra, hogy javítsa a már ismert statisztikai adatokat.

További fontos válaszok a témában:
Vastagbélrákot találtak nálam: meggyógyulhatok?
Vastagbélrákos betegként mi jelezheti előre a gyógyulási esélyeimet?
Vastagbélrákom van: meddig fogok élni?

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!