Amíg a betegút elején ott a remény a gyógyulásra, a betegség akár éveken át tartó kordában tartására, az életkilátások javítására, a betegút végén ez a kapaszkodó már nincs meg. Az élet a végéhez közeledik, de még nincs vége, ezért a legfontosabb, hogy a panaszokat a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni lehessen. A fájdalomcsillapítással, a megfelelő, lehetőség szerint a beteg számára örömet is adó táplálkozással, a lelki-érzelmi támogatással sokat lehet tenni az élet utolsó szakaszának – ami még hónapokig is tarthat – élhetőbbé, valamint – ha a beteg állapota megengedi – tartalmasabbá tétele érdekében.

Ebben a nehéz élethelyzetben a hozzátartozók sokszor tehetetlennek érzik magukat, ezért még inkább kiszolgáltatottak azon kuruzslóknak, termékforgalmazóknak, akik megalapozatlan ígéretekkel, gyakran a segítő szándék álcájával igyekeznek minél nagyobb forgalmat generálni üzletük számára. A legtöbb, amit a fizikai és a lelki támogatáson túl a hozzátartozók tehetnek szerettükért, ha felkészülnek a várható kihívásokra. Ennek része, hogy felveszik az életvégi ápolásban segíteni tudó hospice szolgálattal a kapcsolatot, egyeztetnek a fájdalomcsillapításban illetékes háziorvossal, fájdalomambulanciával vagy a hospice fájdalomcsillapításban jártas palliatív szakorvosával, gondoskodnak a szakszerű ápolásról. és odafigyelnek a beteg valós igényeire.

Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról

Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!