Az Egyesült Államokban egyre növekszik az emlőeltávolító műtétek száma, és szakmai vita folyik arról, hogy minőségi mércének kell-e tekinteni a mastectomiák arányát ” ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Collins és munkatársainak a Journal of Clinical Oncology című folyóiratban megjelent cikke. A szerzők egyértelműen kimutatják, hogy nem minden nőbeteg választja az emlőmegtartó műtétet (BCS ” breast conservation surgery) azokban az esetekben, amikor a BCS és az emlőeltávolítás egyaránt alkalmas a helyi kezelésre. Az emlőeltávolító műtétek aránya a különböző etnikai csoportok és földrajzi területek szerint jelentősen eltér egymástól, és ennek alapján jogos az aggodalom, vajon megfelelően tájékoztatják-e a betegeket a választási lehetőségekről.
Amint arról az Onkológiai Mozaik nyomán a Medical Online orvosi szakportál beszámolt, Morrow és munkatársai az egész országra kiterjedő vizsgálatukban 16 ezernél több, I. és II. stádiumú betegségben szenvedő személy adatait nézték át. Azt találták, hogy északkeleten 46 százalék, míg délen 68 százalék volt az emlőeltávolító műtétek aránya.
Választási lehetőségeik tökéletes ismeretében a nők tekintélyes hányada (35%) a mastectomiát részesítette előnyben. A cikkben arról számolnak be, hogy a beteg számára leginkább megfelelő döntéshez az segíti az orvost és a beteget, ha kiderül, hogy három, különösen fontos kérdésről hogyan gondolkoznak a nők. A műtét megválasztása szempontjából fontos kérdések a következők: Mennyire fontos önnek, hogy emlője megmaradjon? Mennyire fontos önnek a lelki nyugalom? Mennyire fontos önnek, hogy elkerülje a sugárkezelést? A lelki nyugalom valószínűleg arra utal, hogy mennyire fontos a betegnek, hogy megfeledkezhessen a beteg emlőről, és megszűnjön az aggodalom az esetlegesen visszamaradt elváltozással és annak kiújulásával kapcsolatban.
E kérdések megvitatásakor a betegek nemritkán a kétoldali emlőeltávolító műtétet választják. Ez különösen akkor fordul elő, amikor olyan nőknél diagnosztizálják a betegséget, akiket korábban nagy kockázatuk miatt intenzíven szűrtek, és akik megtapasztalták az ismételt visszahívásokat és szövettani mintavételeket. Számukra egyértelmű választásnak tűnik az emlőeltávolítás, mert így lelki nyugalomhoz juthatnak, elkerülhetik a további szűréseket, és megszűnik az ismételt képalkotó és szövettani vizsgálatra történő visszahívások okozta félelem is.
Az élethelyzet is befolyásolja a választást
A választás az életkörülményektől is függ. Egy fiatal, férjezett, kisgyerekes nő másként dönt, mint egy olyan asszony, akinek gyerekei már felnőttek, illetve más indítékokat és más szempontokat tarthat fontosnak egy egyedülálló nő és az, aki már megtalálta élete párját, ami befolyásolja a döntést és a kezelési lehetőségek közötti választást.
A Dartmouth csoport érdekes módon azt mutatta ki, hogy a fiatalabb, valamint az előrehaladottabb stádiumú betegségben szenvedő nők akkor is az emlőeltávolítást választották, amikor lehetőségük lett volna emlőmegtartó műtétre is. Egyes betegek, ha a diagnózis felállításának idején daganatuk nagy méretű, nem érzik biztosnak, hogy esetükben a szűrés „működni” fog, különösen akkor, ha a rákot nem fedezték fel a rutinszűrés során. Mások reakciója azonban éppen ellenkező lehet, és mindent el akarnak követni az emlő megtartása érdekében.
Fontos tudni, hogy a hasonló klinikai képpel jelentkező nők kezelési lehetőségei között valódi különbségek léteznek. E különböző lehetőségek azonos túlélést ígérnek, ezért nagyon fontos, hogy biztosak legyünk abban, hogy a nőbetegek a döntési folyamat teljes értékű résztvevői. A kezdetben bizonytalan betegek többsége az emlőmegtartó műtétet választotta, ha a döntést segítő eszközöket és elégséges időt bocsátottak rendelkezésére. A döntéseket érdekes módon nem befolyásolta számottevően, hogy az emlőmegtartó műtét alkalmazása esetén kissé nagyobb a helyi kiújulási arány. Ennek oka az lehet, hogy a különbség csekély, és más tényezőknek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.
A betegnek értenie kell mi miért történik
Az emlőeltávolítások arányát esetleg befolyásoló másik tényező, hogy könnyebben elérhetővé vált az emlő rekonstrukciója. Az emlő helyreállítása terén elért eredmények minden bizonnyal számos asszony számára inkább elfogadható választássá teszik a mastectomiát. Érdekes megfigyelés, hogy a mostani vizsgálatban az emlőeltávolítást választó nők 60 százaléka nem kérte az emlő helyreállítását; lehetséges azonban, hogy ez nem minden etnikai csoportra és földrajzi területre jellemző. A rekonstrukciós lehetőségek további javulása és az új eljárások (pl. teljes bőrkímélő mastectomia) oda vezethetnek, hogy a jövőben még nagyobb arányban választják a betegek az emlőeltávolítást.
Collins és munkatársai tanulmányában különösen egyedülálló a felvilágosítás és a tájékozott döntéshozás világosan leírt folyamata. Nagyon fontos, hogy a klinikus visszajelzést kapjon a betegek tudásszintjével és személyes értékrendjével kapcsolatban. Amikor a beteg és az orvos valóban közösen hozzák meg a döntést, a döntési konfliktus jelentősen csökken, hiszen a tájékozott beteg nemcsak a szóban forgó témáról, hanem saját értékrendjéről is beszélget az orvossal.
A kutatás teljes összefoglalója a Medical Online portálon olvasható.
Kapcsolódó cikkek:
Emlőrák
Mellrák: semmit sem szabad halogatni
Emlőrákos asszonyok vallanak kálváriájukról
Emlőrák: mielőbb felfedezni, hamar műteni
A HER2-pozitív emlőrák és célzott kezelése
Áttétes emlőrákban is sorvasztják az ereket
Halász Judit és a mellrák: nem feledett életöröm
