Azt, hogy pontosan hogyan lehet védekezni a méhtestrák ellen, abból lehet kikövetkeztetni, hogy milyen betegcsoportokban gyakoribb az előfordulása.

A méhtestrákok jelentős része a méhet belülről bélelő szövetből, az endometriumból származik (endometriális carcinoma). Ennek kialakulásában a legjobban ismert kockázati tényező a krónikus ösztrogén hatás, amely érheti a szervezet hormonpótló kezelés részeként (különösen akkor jelent kockázatot, ha az ösztrogén hormonpótlást progeszteron hormon adagolása nélkül adják), okozhatja valamilyen ösztrogén termelő daganat, kapcsolatban állhat azzal, ha a nő élete során nem vállal terhességet, vagy alacsony a terhességek száma. (A több terhességet kihordó nőknél a terhesség 9 hónapja intenzívebb progeszteron-stimulációt jelent, ezért ezeknél az asszonyoknál alacsonyabb az endometrialis carcinoma kialakulásának kockázata.) Kockázatot jelent a kóros elhízás is. Vannak nagy népességcsoportokat értékelő vizsgálatok, ahol azt találták, hogy a cukorbeteg, illetve a magas vérnyomás megbetegedésben szenvedő nőknél gyakrabban fordul elő a méhtestrák.

A fentiek alapján a védekezés része lehet az elhízás kerülése (s ekkor kisebb a cukorbetegség és a magas vérnyomás betegség kockázata is), a tartós ösztrogén hatás lehetőség szerinti kerülése, esetleg több terhesség vállalása.

Kapcsolódó cikkek:
Méhtestrák
Nőket fenyegető rákok
Mozgással a mellrák ellen
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Daganatok jellemzői

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Méhtestrák miatti sugár mellékhatása vizelésnél
Méhtestrák felfedezése
Túlélés kemoterápia után 2.
Méhdaganat, stádiumbesorolás
Méhdaganat eltávolítása után
Műtét után kell-e rákszűrés?
Méhtestrák, duzzadt nyirokcsomók
Vizelettartás helyreállítása
Kapcsolat a rák és a császármetszés között?