Rák: génjeinkben hordozzuk a sorsunkat?

A rák genetikai betegség: a rosszindulatú daganatok kialakulásának hátterében az áll, hogy a gének mutációja nyomán felborul a sejtek osztódásának szabályozása. A tumorbetegségek genetikai jellege ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a rák minden esetben öröklött betegség. Éppen ellenkezőleg: kevésszer lehet bizonyítani az öröklődés hatását, az esetek döntő hányadában belső és külső tényezők váltják ki azt, hogy valakiben aktivizálódik a hajlam, s szervezetében rosszindulatú sejtosztódás indul el. Az öröklődés jelentőségéről, a daganatos betegségekkel összefüggő genetikai kutatásokról dr. Kopper László rákkutató, patológus professzor adott interjút a Rákgyógyításnak.

Prof. Dr. Kopper László patológus, egyetemi tanár, az orvostudomány doktora, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének munkatársa immáron több mint negyven éve. Hosszabb tanulmányúton vett részt a londoni, buffalói, bethesdai és tokiói kutatóintézetekben. Fő érdeklődési területe az onkológia, a daganatok keletkezésének, növekedésének, terjedésének szabályozása, illetve a szabályozás zavarai, azok terápiás befolyásolhatósága. Számos szabadalom, új kísérleti rendszer és módszerek (molekuláris technikák) kitalálója és alkalmazója, az áttétek kialakulását gátló nm23 gén felfedezésének résztvevője. Az egyetemen volt dékán- és rektorhelyettes, az Egyetemi Doktori Iskola elnöke, az intézet igazgatója. Alapító szerkesztője a Pathology Oncology Research című folyóiratnak. A patológia és az onkológia tárgyak előadója, számos szakkönyv és tankönyv szerkesztője és szerzője.

– Ha egy családban előfordul egy rákbetegség, a hozzátartozókban óhatatlanul felmerül a félelem, hogy a beteg gyerekeiben, esetleg testvéreiben is kialakulhat a daganat. Jogos ez az aggodalom?
– Ennek megítélése nem ennyire egyszerű. Tumor számos helyen keletkezhet a szervezetben, s még az azonos szervben kifejlődő daganatok is rendkívül eltérő eredetűek és tulajdonságúak lehetnek. A család fogalmát tágabban értelmezve a rákbetegég valamely formája csaknem minden családban előfordul, ám az eseteknek csak kis százalékában mondhatjuk azt, hogy közvetlen öröklődés áll a megbetegedés hátterében. Az, hogy a rákbetegség genetikai károsodások összegződésével kialakuló állapot, nem azt jelenti, hogy apáról-fiúra száll. Mai tudásunk szerint a megbetegedéseknek csak 8-10 százaléka hozható bizonyítottan összefüggésbe az öröklődéssel. A rákot sokkal inkább az életünk folyamán szerzett génhibák okozzák.

– Hogyan lehet génhibákat “szerezni”?
– Sejtjeink a bennük kódolt DNS szerint folyamatosan osztódnak és elhalnak, az osztódás során “másolási hibák” folytán rendellenesen működő sejtek is létrejönnek. Ezeket alapesetben a DNS hibajavító rendszerek orvosolni tudják, ám ha túl sok a hibás gén vagy valami miatt nem működik megfelelően a kontroll mechanizmus, betegség alakulhat ki. Erre az életkor előrehaladtával egyre nő az esély, a biológiai tényezők mellett számos külső fizikai és kémiai hatás is folyamatosan növeli a károsodás kockázatát. A szervezetbe bekerülő vagy ott keletkező anyagok megváltoztatják bizonyos fehérjék és enzimek működését. A környezeti ártalmakat, mindenekelőtt a szervezetbe folyamatosan méreganyagokat adagoló dohányzást, a különféle vegyi anyagokat vagy káros napsugárzást e mechanizmus nyomán nevezzük rákkeltőnek.

– Ezek szerint hajlam létezik egyes betegségekre, ám nem lehet “eleve elrendelésről” beszélni.
– Az esetek többségére igaz ez a megállapítás. Még egy-egy betegség családi halmozódásánál sem biztos ugyanis, hogy genetikai öröklés áll a háttérben. Az azonos betegségek megjelenésében szerepet játszhat például a hasonló élethelyzetből adódó hasonló életmód is, mint a korábban említett dohányzás vagy az egészségtelen táplálkozás. Mindössze néhány olyan daganattípust ismerünk, amelyeknél az átlagosnál nagyobb szerepe van annak, hogy mit örököltünk a szüleinktől. Ha valakinél például az úgynevezett BRCA1 vagy BRCA2 génjeinek mutációja vezetett emlőrák vagy petefészekrák kialakulásához, s ezt a génjeit továbbörökítette, a leszármazottjaiban is az átlagosnál jelentősen nagyobb az esélye annak, hogy hasonló betegség alakuljon ki. Hasonló jelenséget egyes vastagbéldaganatoknál és néhány ritkábban előforduló tumornál is felfedeztek már, ám még egyszer hangsúlyozom: ezek nem gyakori esetek, viszonylag kevés a ma ismert olyan öröklött génhiba, amelynek biztosan daganat kialakulása lesz a következménye.

– Egy egészséges ember megtudhatja magáról, hogy hordoz-e ilyen géneket?
– Mivel a rákbetegségek kialakulását nem egyetlen tényező, hanem milliónyi, ma még csak részben ismert körülmény egymásra hatása indítja el, nincs olyan általános genetikai szűrővizsgálat, amely révén teljes körűen megmondható lenne, hogy ki melyik tumorra hajlamos inkább. A rák kialakulására bizonyítottan befolyással bíró gének esetében is nagy szakirodalma van annak, hogy mely családok tekinthetők veszélyeztetettnek, s milyen esetekben lehet indokolt a genetikai vizsgálat, amelynek elvégzésére egyébként hazánkban is több laboratóriumban lehetőség van. Nemcsak orvosi, de fontos etikai kérdés is ugyanakkor, hogy mi a teendő egy jelenleg egészséges ember esetleges pozitivitása esetén. Mit tegyünk például akkor, ha egy tinédzser lánynál azonosítjuk a BRCA génmutációt, amely tehát nagy valószínűséggel emlőrákot fog nála okozni? Az egyik álláspont a “várj és figyelj” megközelítés, amely a szoros orvosi kontrollt, s baj esetén a mihamarabbi beavatkozást preferálja. Mások az egészséges mirigyállomány mielőbbi sebészi eltávolítását tartják indokoltnak. A közbülső álláspont képviselői pedig a minél hamarabbi gyermekvállalás ösztönzését, majd azt követően az operáció elvégzését javasolják. Ez az egyetlen példa is jól rávilágít arra, hogy a genetika fejlődése mennyire nehéz etikai, társadalmi és pszichológiai kérdéseket vet fel.

– Miként vezetnek a génhibák tumor kialakulásához?
– A sejtek élete néhány alapműködésből tevődik össze: a sejtek funkciójuknak megfelelő differenciált működést végeznek, osztódnak és a beléjük kódolt program szerint elpusztulnak. Ez egy rendkívül szorosan szabályozott és felügyelt tevékenység, amelybe ha hiba csúszik, problémák lépnek fel, különféle betegségek alakulhatnak ki. A daganatok az osztódás és a sejtpusztulás zavarai miatt jönnek létre. Az történik, hogy valahol a szervezetben a sejtprogramot tartalmazó DNS-ben olyan hiba támad, amely következtében több sejt keletkezik mint amennyi elpusztul. Ha ez a sejtfelhalmozódás egy helyen marad, a tumort jóindulatúnak tartjuk, ha viszont további hibák révén a sejtek képessé válnak arra, hogy növekedve, majd a vérkeringéssel vagy a nyirokrendszeren át a szervezetben távoli helyekre eljutva áttéteket hozzanak létre, már rosszindulatú daganatról beszélünk.

– Eddig a genetika magyarázó szerepéről volt szó. Milyen jelentősége van ma a tudományterületnek a gyógyításban?
– Nemcsak az onkológiára, hanem az orvoslás más ágaira is igaz: az emberi génállomány újabb részleteinek megismerése egyre közelebb visz ahhoz, hogy a terápiák egyénre szabottá váljanak. A célzott kezelésekre a rákgyógyításban korábban is volt példa, elég a hormonérzékeny emlőrák gyógyítására gondolni: amelyik betegnél nem mutatható ki egy bizonyos hormonreceptor, ott nincs értelme hormonterápiát indítani. Az új onkológiai kezelések hatékonyságát éppen az fokozza, hogy a szövettani minták genetikai vizsgálatával egyre pontosabban meg tudjuk mondani azt, hogy egy adott betegnél egy készítmény alkalmazásától várható-e számottevő eredmény vagy nem.

– Ezt eddig nem tudták?
– A célzott kezelések nem azt jelentik, hogy a terápiák eddig céltalanok lettek volna. A mai gyógyszerezési gyakorlat azonban még leginkább a nemzetközi kutatások tapasztalatain, a betegek egy nagyobb csoportjánál bevált készítmények alkalmazásán alapszik. Ám ahogyan a rákkeltő anyagok jelenléte egyik embernél tumort okoz egy másiknál pedig nem, a gyógyszerek hatékonysága is rendkívül eltérő lehet még ugyanazon betegség azonos stádiumában lévő pácienseknél is, ezért van nagy jelentősége a testre szabott, személyes terápiák előretörésének. A betegeknek is rendkívül fontos, hogy ne kapjanak másoknál bevált, ám számukra hatástalan készítményeket, ne veszítsenek ezzel időt. Másrészt a gyógyszerárrobbanás közepette is egyre jelentősebb tényező az, hogy olyan készítményeket adjunk, amelyek nagyobb eséllyel hatnak mint mások. Az elméleti kutatások és a klinikai gyakorlat talán sosem állt ennyire közel egymáshoz mint manapság: a genetikai kutatások eredményei ugyanis csaknem közvetlen segítséget jelentenek ahhoz, hogy egy adott betegnek a jelenleg elérhető legmegfelelőbb gyógyszert, s azt is a számára  legoptimálisabb dózisban adhassuk.

Az interjú a Rákgyógyítás magazin 1. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, fájdalomcsillapítás, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Több rákbetegségért is vírusok a felelősek
Célzottan gátolják a rákos sejtburjánzást
Vastagbélrák és végbélrák: a tumort veszik célba
A HER2-pozitív emlőrák és célzott kezelése
KRAS génvizsgálat a hatékonyabb kezelésekért

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top