Rák: minden betegnek szüksége lenne fizioterápiára

Homero_k

A gyógytornát a köztudatban olyan mozgásformaként tartják számon, amelyre elsősorban a balesetet szenvedett embereknek vagy a mozgáskorlátozottaknak van szükségük. Valójában viszont sok más betegségben, így a rákkal való küzdelemben is nagy segítséget tudnak nyújtani a szakképzett gyógytornászok. A személyre szabott gyakorlatok elsajátítása és rendszeres gyakorlása felgyorsíthatja az operáció utáni lábadozást, javítja az állóképességet és az erőnlétet, segíthet egyes műtéti szövődmények elkerülésében, a fájdalomcsillapításban, a mindennapok könnyebbé tételében. A szakemberrel való konzultációt ugyanakkor nem szabad megkerülni, mert ami egyik betegnek javára válik, másnak akár árthat is.

- Azt, hogy én ma a betegségeim ellenére a mostani életminőségben élhetem az életem, s meg tudok feledkezni azokról a bajokról, amelyeken keresztülmentem, az orvosi kezeléseken túl nagy részben a rendszeres gyógytornának köszönhetem – jelenti ki Vesztergombi Katalin. A matematikusként dolgozó négy gyermekes asszony már több alkalommal nézett szembe a rákkal: lassan két évtizede annak, hogy sikeresen maga mögött hagyta emlődaganatos betegségét, két évvel ezelőtt pedig nyombéldaganattal kellett megküzdenie, ami miatt egy nagyműtét, majd kemoterápiás kezelés várt rá. Ma ismét jól van: dolgozik, mellette pedig továbbra is rendszeresen mozog, gyógytornára jár.

- Nem sportedzésként vagy kiképzésként kell gondolni az összejövetelekre, hiszen itt nem a fizikai megterhelés a lényeg, hanem a megfelelő mozgássorok játékos formában, sikerélményt adó módon való gyakorlása. A szakember éppen annyira mozgat meg, ami még nem fáj, viszont egyre többféle mozgásra tesz képessé, s magabiztosságot ad a mindennapokban. A csoportos gyógytorna előnye, hogy miután hasonló problémákkal állunk szemben mindannyian, egymást is lelkesítjük. Nehezebben is marad ki az ember akkor, amikor tudja, hogy mások is számítanak a jelenlétére – mondja Vesztergombi Katalin, aki saját példája alapján vallja: a gyógytornásszal való kapcsolat egy állandó kontrollt is jelent, a mozgásterápia a betegek számára pedig egy remek alkalom arra, hogy ne csak passzív résztvevői legyenek önmaguk terápiájának, hanem aktívan tegyenek is a gyógyulásukért.

Megelőzni és enyhíteni a bajt

Ma sokkal kevesebbet mozgunk, mint a korábbi évtizedekben, s itt nemcsak a szervezett sportra kell gondolni: a magyarok napi átlagban 3-4 órát ülnek a tévé előtt, egyre többeknek nemcsak a munkát, hanem a kikapcsolódást is a számítógép jelenti, a régen divatos hobbikertek helyett a hipermarketből szerezzük be a konyhára valót, s az olyan civilizációs vívmányok, mint az automata mosógép vagy a mosogatógép, ugyancsak az otthoni passzivitást segítik elő. Eközben egyre több nemzetközi tudományos kutatás támasztja alá, hogy a rendszeres mozgásnak számos kedvező élettani hatása van. Csökkenti például a túlsúlyt, ami más betegségek mellett egyes tumorfélék kockázatát is bizonyítottan növeli. A mozgás segíti a testi-lelki feszültségoldást is, ezzel mérsékli a túlzott stressz egészségkárosító hatását. Persze az egészséges életmód sem nyújt teljes garanciát, ám a kockázatokat  csökkenti, s lehet, hogy éppen ennek köszönhetően nem jelentkezik (jelentkezett) hamarabb a betegség. Ha pedig már kialakult egy daganatos kór, ugyancsak előnyben lehetnek azok a betegek, akik jó fizikai erőnlétben, fitten néznek egy műtét, majd az onkológiai kezelések elé.

Adódik a kérdés: aki korábbi életében, egészségesen nem mozgott, vajon elkezdi-e éppen akkor, amikor számos gond szakadt rá, és megrendült az egészsége? A szakemberek azt mondják: ez nem ellenérv, hanem éppen erős érv amellett, hogy végre bele kell vágni. Aki rászánja magát, s megtapasztalja a pozitív hatásokat, számára a torna nem nyűg, hanem elmaradhatatlan program lehet az életében. Ezért igyekeznek minél több beteget meggyőzni, hogy a megfelelő gyakorlatok elsajátítása és rendszeres végzése már a betegágyon is segítheti az állapotjavulást.

- Minden egyes daganatos betegnek szüksége lenne gyógytornára, függetlenül a betegsége típusától vagy stádiumától. A szakszerű átmozgatás a frissen műtött páciensektől a munkájukba visszatérő háziasszonyokon keresztül a hospice részlegen ápolt, végstádiumban lévő betegekig mindenkinek tudna segíteni napjainak könnyebbé és élhetőbbé tételében – jelenti ki Kapitány Zsuzsanna gyógytornász-fizioterapeuta, a budapesti Semmelweis Egyetem Fizioterápia Tanszékének adjunktusa.

A szakember azért fogalmaz feltételes módban, mert ma a rákbetegséggel kezelt embereknek csak töredéke jut el gyógytornára. Tapasztalata szerint gyakran nemcsak a betegek, de az onkológiai osztályokon dolgozó orvosok és ápolók sem ismerik kellőképp a fizioterápiában rejlő lehetőségeket, nem irányítják gyógytornászhoz a betegeket. Ugyanakkor az is igaz, hogy a páciensek nagy száma miatt nincs is elég kapacitás az intézményekben: sok osztályon az is eredmény, ha a frissen operált betegekhez eljutnak a gyógytornászok.

Kampány helyett életforma

- Minél többet tud egy beteg saját problémájáról, a megelőzés és az orvoslás módjairól, annál aktívabban kezébe tudja venni a sorsát. A szakszerű mozgásterápiának például óriási jelentősége van az emlőrákos betegek esetében. Bár a sebészek egyre kisebb feltárással képesek elvégezni az operációkat, mégis egy mesterséges beavatkozás történik, amelynek következtében megbomlik a testséma, a testi (és lelki) egyensúly. A fájdalomtól való félelem miatt kényszertartás alakulhat ki, ami a vállak előre esésével, a mellizmok zsugorodásával és az ízületek mozgásának beszűkülésével járhat, ez pedig a légzésre éppúgy kihat, mint a gerinc megterhelésére – érzékelteti Kapitány Zsuzsanna hogyan érvényesül a dominóelv, azaz miként származik egyik tünetből egy másik. A kemoterápia vagy a besugárzások szintén igénybe veszik a szervezetet, a mellékhatások csökkentésének egyik pillére ekkor ugyancsak lehet a gyógytorna. Ez az alapja a nyiroködéma (lásd keretes írásunkat) megelőzésének és kezelésének is.

Az időben való odafigyeléssel és a mozgással a nyiroködéma kockázatát küszöbölte ki a 2007-ben emlőrákkal operált, majd kemoterápián, besugárzáson és célzott gyógyszeres kezelésen is átesett Klára. – Mivel a betegségem előtt aktív életet éltem, rendszeresen jártam úszni, a kezelések alatt a mozgáshiány miatt is rettenetesen éreztem magam. Még kaptam az infúziós kúrát, amikor felkerestem egy gyógytornászt, aki speciális fáslizást alkalmazott és segített a műtét utáni regenerálódásban. Meg akartam előzni, hogy az ödéma nyomán elefántkarjaim legyenek, a zsibbadás miatt pedig nem éreztem a felkarom, a lapockám. Néhány hónap elteltével határozottan érezni kezdtem a javulást és sikerült is elkerülni a szövődményeket – számol be élményeiről a középkorú asszony.

Amint arra Kapitány Zsuzsanna is rávilágít, ugyan a gyógytornának már rövid távon is érezhetőek a kedvező hatásai, igazából akkor könnyíti meg egy beteg életét, ha életmódjának szerves részévé válik.

- Sok betegnek tudunk már néhány találkozás során is érdemben segíteni azzal, hogy megtanítunk számára alapvető mozgássorokat, egyszerű trükköket, amiket alkalmazva otthonában is jobban képes lesz ellátni önmagát, illetve azokat a teendőket, amelyek korábban természetesek voltak a számára. Javaslatokat tehetünk olyan egyszerűbb vagy speciális gyógyászati segédeszközökre is, amelyek használata szintén könnyebbséget jelenthet a mindennapokban. Tartós eredményt ugyanakkor azok tudnak elérni, akik nem kampányszerűen tekintenek a mozgásterápiára, hanem megpróbálják azt mindennapi életük elmaradhatatlan részévé tenni – véli Kapitány Zsuzsanna.

Egy daganatos betegnek ugyanakkor nem minden használ, amiről azt gondoljuk, hogy elősegíti az állapotjavulást. A népszerű termálvizes fürdőktől vagy a szaunázástól például annak ellenére óva intik a rákbetegeket, hogy egyes reumatikus panaszokra enyhülést hozhatnak a fürdőkúrák.

Wellness: kockázatos forróság

Miközben a meleg gyógyvizek vagy a szaunázás népszerű és az egészségességet szolgáló kikapcsolódásnak számít, egy rákbetegség diagnózisa után az orvosok egy része nem tanácsolja betegeinek a wellness ezen formáit. Ennek oka, hogy a feltételezések szerint a mesterségesen előidézett vérbőséggel a szervezetnek olyan helyére is eljuthatnak, majd kitapadhatnak a ráksejtek, ahová egyébként talán nem kerülnének el.
Ugyan az onkológusok véleménye megoszlik a kérdésben, sokan a biztonság kedvéért inkább óvatosságra szólítanak fel. Lehet, hogy ezzel olyan betegeket is eltanácsolnak egy kellemes és felüdítő kúrától, akiknek az semmit sem ártana, ám őket ezzel a lemondással kisebb veszteség éri, mintha valakinek emiatt netán romlana az állapota.

A fizioterapeuta nemcsak a feltételezett áttétképződés, hanem fiziológiai összefüggések miatt is azt mondja: a betegek ne üljenek hosszú időre meleg termálvízbe vagy szaunába. Kapitány Zsuzsanna ezt azzal magyarázza: a hőhatás – és a gyógyvízben oldott állapotban lévő különféle kémiai anyagok – miatt kitágulnak a hajszálerek (kapillárisok), s előfordulhat, hogy az addig a műtét vagy sugár- ellenére is egyensúlyban lévő, viszont mégiscsak sérültnek tekinthető nyirok- és vénás rendszer ezt a mesterségesen felfokozott megterhelést már nem viseli el, nem tudja visszaszívni a felgyülemlő folyadékot a szövetek közül, s kialakul a nyiroködéma.

Az intenzív gyógy- vagy sportmasszázs a szervezetben ugyancsak értágító anyagot, hisztamint szabadít fel, s erről sem jelenthető ki biztonsággal, hogy hosszabb távon nem okozhat károkat. Az erőteljes masszírozás ezen felül már egy kezdődő csontáttét esetén is könnyen töréshez vezethet.

Legyen családi program a mozgás!

- A betegeknek nem kell lemondaniuk mindenről, a wellnessnek és a fitnessnek is vannak ajánlható részei, például az ugyancsak felüdítő hatású különféle jógák vagy relaxációk, a hideg vagy langyos vízben való úszás, a sérülésveszélyt nem hordozó sporttevékenységek – mutat alternatívát Kapitány Zsuzsanna.

A mozgásterápia annál inkább be tud épülni a mindennapokba, minél inkább közös családi programmá válik. Fontos, hogy a hozzá- tartozók is ismerjék meg a betegnek javasolt mozgássorokat, mert így tudnak neki segíteni az otthoni gyakorlatokban. Talán túl egyszerűnek tűnik ahhoz, hogy jelentőséget tulajdonítsunk neki, ám a szabad levegőn való minden- napos, rendszeres sétáknak, kerékpározásnak, kirándulásoknak, rövidebb-hosszabb túráknak úgy fizikai, mint – már csak az együtt töltött idő és a közös élmények nyomán is – lelki értelemben gyógyító hatásuk van. Nem utolsósorban pedig ez nem csupán a lábadozó beteg, hanem a vele tartó családtagok egészségét is szolgálja.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 7. számában jelent meg. A hirdetések nélküli országos betegtájékoztató magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Rák: munka vagy rokkantnyugdíj?
Mozgással csökkenthető a vastagbélrák kockázata
Az elhízás szerepe a rák kialakulásában
Mozgással a mellrák ellen
Prosztatarák: az elhízás növeli a kockázatot

Tűzmadár Ház: gyógytorna, tréningek, közösség

Cimkék

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top