Sugárterápia a tumorok ellen

A sugárterápia nagy szerepet játszik a rosszindulatú daganatos betegek kezelésében, a betegek mintegy felénél szükséges, s több mint 60 százalékuknál várható előny az alkalmazástól.

E gyógymód során nagyenergiájú, ionizáló sugárzást használnak, amelyek energiája révén a sejtekben elektromos töltéssel rendelkező részecskék, ionok keletkeznek. Az ionok elsősorban a sejtszaporodásban szerepet játszó örökítő anyagot, a DNS-t károsítják. Mivel a daganatos sejtek osztódása általában gyorsabb, mint az ép szöveteké, így bár a sugárkezelés során az ép szövetek is károsodnak, a daganatok sugárérzékenysége rendszerint nagyobb. A besugárzással tehát szelektív sejtpusztulás idézhető elő.

A sugárterápia, mint alternatíva

Az utóbbi évtizedekben igen nagy előrehaladás történt a különböző szövetek, szervek, és szervezetek valamint a daganatok sugárérzékenységének és az azok közti különbség megértésében, valamint a különböző minőségű és energiájú ionizáló sugárzások tulajdonságainak megismerésében, s a besugárzó készülékek is jelentős fejlődésen mentek keresztül: egyre biztonságosabban, a korábbinál kevesebb mellékhatással és nagyobb daganatpusztító hatékonysággal lehet a sugárkezelést alkalmazni.

Egyes esetekben a sugárkezelés alternatívája lehet a sebészi kezelésnek, így jobb kozmetikai vagy funkcionális eredménnyel, hasonló gyógyító céllal lehet a daganatterápiában bevetni. Ez egyes bőrdaganatok, a fej-nyaki régió daganatai, a gégerák, a méhnyak-rák, vagy a végbélnyílás rosszindulatú elváltozásai esetén merülhet fel elsősorban.

A sugárkezelés a sebészeti és a kemoterápiás kezeléssel együtt még kiterjedtebben alkalmazható. A sugárkezelést egyes előrehaladott esetekben ugyanakkor már nem a teljes gyógyulás reményében alkalmazzák, hanem a tünetek csökkentése, vagy fájdalomcsillapítás a sugárkezelés célja. Ezt szaknyelven palliatív, más esetekben tüneti kezelésnek nevezik.

Mikor történik a sugárkezelés?

A sugárkezelés történhet a sebészeti beavatkozás előtt, annak radikalitását csökkentő céllal, így funkció megtartó műtéteket is lehetővé tehet. Ez azt jelenti, hogy a megelőző sugárkezeléssel elérhető, hogy ne kelljen a teljes tumoros szervet, csak annak egy részét eltávolítani (pl. végbél daganatnál esetenként a megelőző sugárkezeléssel elérhető a végbélmegtartó műtét).

A radioterápiával csökkenthető a daganat mérete, ami biztonságosabbá teheti az elkövetkező műtétet, s csökkentheti a ráksejtek szóródásának esélyét a sebészi beavatkozás során. Ritka esetben a műtét alatt, többször a műtétet követően is alkalmazható a sugárkezelés.

Kemoterápiás, gyógyszeres kezelés nemcsak a sugárterápiával felváltva, hanem azzal egyidőben is alkalmazható. Ilyenkor részben a kemoterápiás szer sugárérzékenyítő hatását használják ki, máskor azonban a besugárzott területtől távolabban lévő, rosszindulatú daganatos sejtek szaporodását is gátolják a sugárkezelés idejére. A párhuzamosan alkalmazott sugár- és kemoterápiás kezelés azonban a mellékhatásokban is fokozott kockázatot jelent.

A besugárzás módja, a szövetek terhelhetősége

A besugárzás történhet külső sugárforrásból, a felszínre helyezett sugárforrásból (pl. szem melanoma), vagy szövetek közti (pl. emlőbe, prosztatába tűkön át bevezetett katétereken keresztül), valamint üreges szervbe helyezett un. belső besugárzás formájában – ez legjellemzőbben a nőgyógyászati daganatoknál fordul elő, de légcső, végbél daganatoknál is lehetséges.

A különböző daganatok különböző sugárérzékenységűek, a szövetek sugárterhelhetősége is különböző.

Vannak olyan szervek, melyek kis térfogatának nagyobb dózisú besugarazása jelentős funkció kiesés nélkül végezhető el, mert a szerv nem sugarazott területei a kiesett funkciókat átveszik – azonban a teljes szerv sugártűrő képessége kicsi, a kritikus dózist elérő szervterhelés életveszélyes helyzetet teremthet (ilyen pl. a máj vagy a vese).

Más szerveknél a teljes szerv besugarazása, viszonylag magasabb dózis alkalmazása sem okoz súlyos szövődményt, de egy kis szakaszának a kritikus értéket meghaladó sugárterhelése visszafordíthatatlan, igen súlyos következményt okoz (pl. gerincvelő).

A sugárterápiás orvos a daganat helye és típusa szerint állapítja meg sugárzás fajtáját, a besugarazandó területet, térfogatot, a sugárkezelés összdózisát és az egy alkalommal leadott dózist, melyből aztán ki lehet számítani a sugárkezelés tartamát, vagyis azt, hogy hány kezelésre lesz szükség.

A hatékony sugárkezelés, a legkevesebb mellékhatás, a szövődmények lehetőségének minimalizálása az ép területek minél kisebb sugárterhelésével érhető el. Ezt a célt szolgálja a sugártervezés, melyhez gyakran egy külön, a későbbi sugárkezelés alatti helyzettel megegyező fekvésben CT vizsgálatot is végeznek.

Mivel a CT vizsgálatnál alkalmazott röntgensugár jellegében megegyezik a sugárterápiában alkalmazott ionizáló sugarakkal, ezért a CT vizsgálatnál kapott szöveti  elnyelődéséről nyert  információt fel lehet használni a sugárterápiás terv elkészítésénél. Egyes esetekben a kontrasztanyag nélkül készített CT vizsgálat képein nem azonosítható kellőképpen a kóros terület, így egy másik, az előzővel megegyező fekvő helyzetben készített vizsgálatra is szükség lehet (kontrasztanyagos CT, MRI, PET), de ezeket a felvételeket csak a kóros terület azonosítására használják.

Miként zajlik a sugárkezelés?

Abban az esetben, amikor a sugárkezelések alatti azonos testhelyzet biztosítása különösen fontos, egy hőre lágyuló, szobahőmérsékleten keményedő műanyaghálóból a testkontúrt felvevő fej- vagy teströgzítőt készítenek, és ezt alkalmazzák a tervezéshez szükséges CT vizsgálatnál, a beállításnál és a sugárkezelések alatt egyaránt. A sugárkezelésnél alkalmazott – mérnökök által kiszámított – sugárirányokat, sugármezőket még az első kezelés előtt egy szimulátorban ellenőrzik.

A sugárkezelés rendszerint egy elkülönített, kellemes hőmérsékletű szobában történik, gyakran halk zene szól. Az első pillantásra félelmetes nagyságúnak tűnő sugárterápiás készüléket egy mellette lévő szobából vezénylik, monitoron  folyamatosan figyelik a helyiséget és mikrofonon keresztül értekeznek a kezelés alatt a beteggel.

A besugárzás nem fáj, nem látható, nem hallható, alkalmanként néhány percig tart. A kezelés után a beteg – az igen ritkán alkalmazott szervezetbe hosszabb ideig bejutatott, behelyezett izotóp alkalmazását leszámítva – nem válik “sugárzóvá”, rádioaktívvá, ugyanúgy mint pl. egy tüdőszűrés után sem.

Van olyan sugárterápiás kezelés is, amikor egy berendezés segítségével nem távolbesugárzást (percutan irradiáció), hanem közelbesugárzást (brachyterápia) végeznek: ezt például nőgyógyászati vagy tüdődaganatok esetén alkalmazzák. Efféle kezelést nem a fent leírt berendezéssel végzik, hanem egy másik készülékkel.

Az úgynevezett utántöltéses (afterloading) technika során a tumor közelébe egy inaktív tubus vagy katéter kerül, amelyet a folyamatos sugárzás érdekében géppel, a megfelelő izotóppal utántöltenek.

A sugárkezelés mellékhatásai

A sugárkezelés mellékhatásai a besugárzott területtől és a sugárdózistól függenek. Vannak a kezelés alatt jelentkező mellékhatások, melyek általában a terápia vége felé fokozódnak, még az utolsó beavatkozást követően is erősödhetnek, de 2-4 héttel a befejezése után már jelentősen csökkennek. Vannak azonban hónapokkal, évekkel később megjelenő mellékhatások.

A lehetséges szövődményekről és mellékhatásokról és azok kezeléséről az orvos még az első terápia megkezdése előtt felvilágosítja a beteget, erre nagy hangsúlyt kell fektetni. Fontos az is, hogy a páciens semmit se szégyelljen megkérdezni, amit nem ért.

A sugárterápia ideje alatt bármilyen panasz vagy tünet lép fel, arról azonnal értesíteni kell a kezelőorvost vagy az ápolókat. Egyrészt súlyos mellékhatás esetén akár akut beavatkozás is szükségessé válhat, másrészt ők tudnak hatásos kiegészítő kezelést, tanácsokat adni a tünetek csökkentésére.

Általános panaszok

Leggyakoribb általános panasz a fáradékonyság, mely miatt a beteg környezete gyakran gyökfogó, méregtelenítő szereket ajánl. Mivel a sugárterápia során a szabadgyököknek nagy szerepük van, így azok kivédése a kezelés ellen hathat. A sugárterápiás kezelés alatt fontos a sok pihenés, megfelelő, kiegyensúlyozott, könnyű táplálkozás, a súlyvesztés megelőzése.

Bőrpanaszok és kopaszodás

Bőr és nyálkahártya tünetek csak a sugármezőbe eső területen alakulnak ki, így szőrvesztés, hajhullás is csak ott, ahol sugárnyaláb áthatol. Az érintett bőrön olyan tünetek jelentkezhetnek, mint napégés esetén: a bőrfelület kiszárad, égő, viszkető érzés jelentkezik. Langyos vizet és semleges mosdószert használjunk, desodorok, parfümök, púderek használatát tanácsos kerülni.

A bőrt rendszeresen táplálni kell, de csak olyan krémekkel, készítményekkel, amiket az orvos javasol. Az egyébként széles körben alkalmazott körömvirág kivonatot tartalmazó készítményeket például ajánlatos elkerülni. A fájdalmasabb bőrterület meleg vagy hidegvizes borogatása, jegelése sem ajánlott.

Különösen kényes és kellemetlen lehet a férfiak számára, hogy amennyiben a sugárterápia az arcot is érinti, ugyancsak konzultálni kell a borotválkozásról, hiszen a fájdalmas bőrfelületen az igen nagy kihívás lehet, s az esetleges sérülések a különösen érzékeny bőrön az irritáció fokozódásával járhat. A napsugárzásnak még egy évvel a kezelés után sem szabad a besugarazott bőrterületet kitenni. Szellős, laza, puha pamut vászonból készült ruházat viselése is enyhíthet némileg  a panaszokon.

A hajvesztés általában átmeneti, a haj ugyanakkor lassabban nő vissza, mint kemoterápiás kezelés okozta kopaszság esetén.

Nehézségek evés közben

A fej-nyaki régió sugárkezelését feltétlenül meg kell előznie egy fogászati vizsgálatnak, minden fogászati beavatkozást a kezelés előtt el kell végezni. A kezelés alatt, illetve utána a fogorvost feltétlenül tájékoztatni kell az előzményekről, mivel a sugárterhelés miatt gyakran fellépő nyálkahártya-gyulladás megnehezíti vagy egyenesen lehetetlenné teszi a kezeléseket.

A fej-nyaki tumorok esetén a radioterápia mellékhatásaként gyakran nyálhiány, szájszárasság, a szaglási és ízlelési képesség csökkenése vagy elvesztése következhet be. A kezelésben részesülő nehéz napokat él át: az evés, nyelés fájdalmas lehet, ami párosul az ilyen kezeléseknél rendszerint fellépő étvágytalansággal.

A dohányzás és a mértéktelen alkoholfogyasztás súlyosbíthatja a tüneteket, hiszen például a dohányfüst tovább szárítja, s irritálja a nyálkahártyát. A beteg, ha enne is, a nehézségek, fájdalmak miatt akkor sem teszi. Fontos: bár meg kell küzdeni minden falatért, ám ez a záloga annak, hogy a szervezet ne gyengüljön le, s a terápia növelje a gyógyulás esélyét.

Az orvossal konzultálva szedhetők természetes étvágyfokozók – amennyiben a beteg állapota és betegsége, egyéb gyógyszerei azt lehetővé teszik ez lehet akár egy-egy pohár vörösbor is -, s törekedni kell arra, hogy ha egyszer már a kellemetlen, fájó tünetek miatt valaki kevesebbet eszik, mint korábban, akkor az vitamin- és kalóriadús ételekből egye, hogy elkerülje a testsúlyvesztést. A folyadékpótlásnál például ugyancsak érdemes az italokat kalóriadúsabbakká változtatni, akár fehérje, akár szőlőcukor vagy tejpor hozzáadásával.

A kezelések nyomán fellépő émelygés, esetleg hányás esélye azzal csökkenthető, ha nagyobb mennyiségű ételt csak az adott napi kezelés után fogyaszt a páciens – természetesen csak azokban az esetekben, ha a kezelésen reggel vagy délelőtt túlesik. Hatékonyak ugyanakkor az orvos által felírható hányásérzet-csökkentő gyógyszerek és készítmények.

A hányás elkerülése nemcsak annak kellemetlensége miatt fontos, hanem azért is, mert az növeli az amúgy is fennálló kiszáradásveszélyt, s gátolja azt, hogy a szervezet elegendő energiához jusson.

Emésztési, vizelési és szexuális problémák

A hasi régiót érintő besugárzás esetén a kezelés utáni hetekben felléphet hasmenés is, mint utólagos mellékhatás. Ezekben az esetekben kerülni kell a koffein (kávé, tea) bevitelt, a rostos ivóleveket, a gázképző hüvelyes növényeket, a tejet és tejtermékeket. A szervezet kiszáradását elkerülendő folyamatosan figyelni kell a folyadékpótlásra, s a diéta betartása mellett a szükséges tápanyagok és vitaminok akár mesterséges pótlására.

A medencét, kismedencét érő besugárzásnak vizelési problémák, a vizelési inger gyakori jelentkezése lehet a következménye, ám ezek rendszerint az orvos által felírt gyógyszerrel ellensúlyozhatók.

Ugyancsak fontos megbeszélni a kezelés előtt, hogy az alhasi, medencei besugárzás várhatóan milyen befolyással lesz a nemi szervek működésére. Ezek a panaszok a kezelés, illetve a betegség jellegétől függően lehetnek átmenetiek és elhúzódók egyaránt.

A sugár károsíthatja a férfiak megtermékenyítő képességét, s a nők fogamzóképességét. Arra egyébként is ügyelni kell, hogy a sugárkezelés ideje alatt ne történjen fogamzás, mert a kezelés árt a magzatnak. Más kérdés, hogy a kismedencei fájdalmak miatt a sugárterápia alatt, s közvetlen azt követően egyébként sem tanácsos a szexuális élet a nők számára.

A férfiaknak sugárkezelés előtt át kell gondolniuk családtervezési szándékaikat: a nemzőképesség átmeneti vagy maradandó károsodása miatt érdemes elgondolkodni azon a lehetőségen, hogy a kezelés előtt spermiumot helyezzenek el erre a célra létrehozott spermabankba, ami által később lehetővé válhat a mesterséges megtermékenyítés.

Kapcsolódó cikkek:
Sugárkezelés: felkészülni testben és lélekben
Sugárterápia: tumorpusztítás és tüneti kezelések
Sugárkezelés és kemoterápia: a félelmetes gyógymódok
Rettegett hányinger: hogy kerülhetjük el?

Cimkék

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top