Amikor egy onkológiai kezeléssel a műthetőség elérése a cél, akkor neuadjuváns terápiáról, amikor a műtét után a kiújulási kockázat csökkentése a cél, adjuváns kezelésről beszélünk. Áttétes rák terápiájában különféle sorrendben alkalmazható (szakszóval első-, másod-, harmadvonalbeli) gyógyszereket különítenek el, e palliatívnak hívott kezelések célja a betegség visszaszorítása, kordában tartása. Az elsővonalbeli kezelés ekkor az elsődlegesen választott gyógyszerkombinációt jelenti. Minden betegségtípusban az alkalmazható gyógyszerek engedélyezési törzskönyve, illetve a kezelési menetet rögzítő szakmai protokoll határozza meg, melyik készítmény(ek) alkalmazhatók első terápiaként. Az évek során ebben – az újabb kutatási eredmények, s klinikai vizsgálatok fényében – változás is bekövetkezhet, például első választható gyógyszerként is adható lesz egy-egy terápia, ami korábban csak később volt bevethető.

Főszabály szerint az elsővonalbeli terápiák általában a leghatékonyabb gyógyszerek. Vannak közöttük, amelyek teljesen képesek visszaszorítani a daganatot vagy évekkel, jó életminőségben meg tudják hosszabbítani az életet, másoktól néhány hónapos életelőny várható. A terápiás válaszadási arány (tehát, hogy kinél lesz hatékony a kezelés) azonban igen eltérő lehet, tehát nem lehet előre borítékolni az eredményességet. Ezért is van szükség a rendszeres kontrollvizsgálatokra, amely során folyamatosan ellenőrzik, hogy a tumor(ok) mérete és száma hogyan változott. Pozitív fejlemény, ha a tumor kisebbedett, esetleg eltűnt (remisszióba került), más esetekben az is a kezelés eredményét mutatja, ha legalább stagnált – nem nőtt, nem terjedt tovább – a daganat.

Előfordulhat, hogy idővel azoknál is csökken egy terápia hatékonysága, akiknél kezdetben jól működött, ugyanis a daganat időközben ellenállóvá (rezisztenssé) válhat, illetve azon ráksejtek kerülhettek túlsúlyba, amelyekre addig sem hatott a készítmény. Ha a képalkotó vizsgálatok (röntgen, ultrahang, CT, MRI, PET, csontszcintigráfia) során azt látják, hogy a daganat(ok) mennyisége vagy nagysága növekedett (szakszóval progresszió következett be, a betegség progrediált), általában nincs értelme az addig alkalmazott kezelés további alkalmazásának, ezért újabb gyógyszerkombinációt vetnek be, hogy a daganaton újabb támadáspontot próbáljanak megcélozni. Az első-, másod-, harmadvonalbeli kezeléseknél a kemoterápiát gyakran kombinálják célzott kezelésekkel. A célzott kezelésként említett terápiák is onkológiai gyógyszerek, amelyek ugyanakkor abban különböznek a klasszikus kemoterápiától, hogy egy-egy daganattípusra kifejlesztve célzottabban tudnak hozzákötődni a daganatsejtekhez, s küzdeni ellenük. Nagyon változó, hogy melyik betegségtípusban mennyi célzott terápia áll rendelkezésre.

Az, hogy egy onkológiai kezelés ellenére bekövetkező állapotromlás esetén mennyiszer van lehetőség terápiaváltásra, nagyban függ a daganat típusától: vannak olyan betegségek, ahol mind a mai napig csak egyetlen hatékony onkológiai gyógyszer létezik, tehát nincs mire váltani. Más betegségeknél (például emlőrák vagy vastagbélrák esetében) másod-, harmad-, sőt esetenként többedvonalbeli terápiák is szóba jöhetnek, mert sokféle gyógyszer áll rendelkezésre.

A kezelési lehetőségeket az is befolyásolja, hogy korábban milyen gyógyszereket kapott a beteg, vannak ugyanis olyan terápiák, amelyek nem alkalmazhatók egymás után ugyanannál a betegnél.

A személyre szabott terápiás palettát természetesen befolyásolja a beteg aktuális állapota, valamint kísérőbetegségei is, amit ugyancsak figyelembe kell venni annak mérlegelésekor, hogy milyen mellékhatás profilú gyógyszer alkalmazható.

Kapcsolódó cikkek:
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Lépések a személyre szabott onkológiai terápiák felé
Célzottan gátolják a rákos sejtburjánzást