Zoltán Erika: megfékezték a méhnyakrákot

Zoltán Erika családtagjai közül többen küzdöttek daganatos betegséggel, barátnőjét is rák miatt veszítette el, s már saját magának is át kellett esnie vészjósló diagnózison — esetében azonban időben felfedezték a kezdődő bajt, s kétszeri műtétnek köszönhetően neki sikerült a kórral leszámolnia. Az énekesnő saját tapasztalatai nyomán mindennél fontosabbnak tartja az emberek meggyőzését arról, hogy ne bagatellizálják el tüneteiket, ha pedig beütött a krach, ne veszítsék el a hitüket, mert az szinte egyenértékű azzal, mintha lemondanának az életükről. Zoltán Erika a Rákgyógyítás magazinnak adott interjúban nemcsak saját betegségéről beszél, hanem családtagjai megpróbáltatásairól is. Nem titkolja: az előzmények miatt tart a betegség kiújulásától, ezért az ajánlottnál is gyakrabban jár szűrővizsgálatokra, s a méhnyakrák elleni kampány egyik arcaként igyekszik erről minél többeket meggyőzni.

Zoltán Erikával egy nőgyógyászati szűrővizsgálat után 1993-ban közölték, hogy a tőle vett citológiai minta P4-P5 eredményt hozott, azaz a kenetben ráksejteket azonosítottak, a megismételt vizsgálat pedig megerősítette ezt a diagnózist. Nem volt min gondolkodni: azonnali beavatkozásra volt szükség annak érdekében, hogy elejét lehessen venni a nagyobb bajnak. Igaz, ekkor még nem lehettek biztosak abban, hogy ez sikerül.

– Nem mondhatom, hogy félelem lett volna bennem. Örültem annak, hogy akkor fedezték fel az orvosok a rákmegelőző állapotot, amikor az még nem okozott panaszokat, s nagy esély volt a betegség kiiktatására. Semmi kétség nem volt bennem afelől, hogy minden rendben lesz. A családom talán jobban aggódott értem, hiszen nálunk az elmúlt évtizedekben sajnos sok tapasztalat gyűlt már össze a daganatos betegségekről – emlékezik vissza a történtekre a népszerű előadó. Méhszájkimetszésre került sor, s abban bíztak, hogy a rutinműtéttel kimetszett szövettel együtt minden daganatsejtet sikerült eltávolítani. Ezt a kontrollvizsgálatok visszaigazolták.

Másodszor is műteni kellett

A nyugalom nem tartott túl sokáig: alig két év elteltével ismét aggasztó eredményt közölt a nőgyógyász, s ekkor már nagyobb operációra volt szükség. A rossz citológiai leleten túl egy ciszta is kialakult, s az orvosok az újabb műtét során kénytelenek voltak az egyik petevezetéket is elkötni. A szoros kontrollnak köszönhetően azonban ekkor is úgy tűnt, ismét időben léptek, még mielőtt a daganatsejtek burjánzásnak indulhattak volna. Nem tartottak indokoltnak onkológiai kezelést, Zoltán Erika újfent abban bízhatott, hogy a második operációval immár talán sikerült valóban megszabadulni a betegségtől – bár egy visszaesés után ezt már senki sem jelenti ki annyira magabiztosan, mint első alkalommal.

– A műtétek nyomán az orvosom arra intett bennünket, hogy ha szeretnénk gyereket,  vállaljuk őt mihamarabb, mivel azt nem lehet tudni, meddig lesz rá módunk. Nem halogattuk hát tovább a családalapítást. Jól döntöttünk: a gyermekvárás  kilenc hónapja életem legszebb időszaka volt, amit már semmilyen egészségügyi probléma nem nehezített meg. 1997-ben megszületett a kislányunk. Talán a terhességgel és az anyasággal együtt járó hormonváltozások is hozzájárultak ahhoz, hogy ezt követően többet nem volt nőgyógyászati problémám – fogalmaz Zoltán Erika. Megjegyzi: ugyan a mindennapokban már nem foglalkoztatja egykori betegsége, a félsz nem múlt el teljesen, ezért mostanság is előfordul, hogy évente nem egy, hanem két alkalommal is elmegy elvégeztetni a nőgyógyászati szűrést.

Halmozódó betegségek

Nemcsak saját esete inti óvatosságra, hanem a környezetében előfordult betegségek is. Beavat: barátnőjét 45 éves korában, hat hónap alatt veszítette el vastagbélrák miatt.

– Gimnáziumi osztálytársak voltuk, sajnos neki nagyon zaklatott élete volt, más híján csak a munkájában élte ki magát, az egészségét is annak rendelte alá. Hajtott, az időközben jelentkező figyelmeztető jelekkel nem foglalkozott, így amikorra orvoshoz került, s végre elkezdhették kezelni, már áttétek alakultak ki a szervezetében, s a betegség olyan agresszívnek bizonyult, hogy érdemben nem tudtak rajta segíteni – emlékezik vissza a két évvel ezelőtt történtekre Zoltán Erika.

Az énekesnő saját felmenői között is sokszor előfordult daganatos betegség. Egyik nagyapja tüdőrákos volt, anyai nagyanyja leukémiával küzdött. Apai nagymamájának áttétes emlőrák alakult ki a szervezetében, amivel viszont még a diagnózist követően is sokáig együtt tudott élni: az idősödő asszony a kezelések mellett hat éven át gyakorlatilag tünetmentesen élte az életét.

Legutóbb az énekesnő külföldön élő édesapjának kellett rosszindulatú daganattal szembesülnie.

– Apám 55 éves koráig zenészként az éjszakában dolgozott, annak minden ártalmával, cigarettafüsttel és alkohollal. Nyugdíjas éveiben azonban már sokkal nyugodtabb életet élt, addigra leszokott a dohányzásról is, talán ennek is köszönhető, hogy 73 éves koráig elkerülték a súlyosabb betegségek. Tavaly április végén jelentkeztek nála derékfájdalmak, amikről a kivizsgálások során kiderült, hogy a tüneteket tüdőrák csontáttétjei okozzák – avat be a részletekbe Zoltán Erika. A kezelések a németországi Dortmundban zajlottak, az énekesnő is az ottani kórházban találkozott apjával.

– Hónapokon keresztül jól viselte a kezeléseket. Sosem fogjuk megtudni, legbelül mit gondolt, ám velünk azt éreztette, hogy nem mint egy végzetes kórra, hanem mint egy nagyobb, de elviselhető betegségre tekint a tüdőrákra. Talán ez a hozzáállása is közrejátszott abban, hogy egészen az utolsó napokig nem hagyta el magát, nem zárkózott magába, bízott a jövőben. Amikor rosszabbá váltak a leletei, feleségével és két féltestvéremmel tanakodtunk azon, beavassuk-e vagy inkább tartsuk fenn a látszatot. De egy súlyosan beteg embernek nem lehet a szemébe hazudni, hiszen nála jobban senki sem érzi, hogy fogytán az ereje. Az utolsó néhány napját töltötte ágyhoz kötötten, ám akkor is abban a tudatban, hogy a szerettei mellette vannak.

Az előítélettel is meg kell harcolni

Zoltán Erika sokáig nem beszélt a nyilvánosság előtt sem a családjában előfordult betegségekről, sem saját korábbi bajáról, ám végül mégiscsak felvállalta – abban bízott, hogy példája nyomán talán más nőknek is sikerül megmenteni az életét. A nyíltsággal azonban negatív kritikákat is kapott.

– Volt alkalmam átérezni, mennyi előítélettel kell szembenéznie egy beteg embernek, s megértettem, miért titkolják sokan betegségüket. Internetes fórumokon például olvastam velem kapcsolatban bejegyzéseket, amelyek arról szóltak, hogy hűtlenkedéseimmel bizonyára magamnak okoztam a bajt. Bár a méhnyakrákot kiváltó HPV vírust valóban nagyobb eséllyel kapják meg a partnereiket sűrűn váltó emberek, ám a fertőzésveszélynek mások is ki vannak téve. A rosszindulatú, nemcsak engem, hanem sorstársaimat is sértő, minden alapot nélkülöző megnyilvánulások, s a bulvársajtó torzításai nagyon sok kárt okoznak. Nem az a legnagyobb baj, hogy az ismert embereket elrettentik az őszinte kiállástól, hanem hogy minden betegnek azt az üzenetet közvetítik: aki elejét akarja venni a pletykáknak, jobb ha magába zárkózik és titkolózik – fogalmaz. Az énekesnő ezzel együtt is vallja: csak a nyíltság segíthet változtatni a helyzeten.

Csodavárás és életöröm

Zoltán Erika szerint miként a betegségek megelőzésben és időbeni felismerésében, úgy a gyógyulásban is fontos, hogy a betegek és családtagjaik aktívan próbáljanak meg tenni egészségük visszanyeréséért, s megőrzéséért.

– Az orvosok sajnos nem varázslók, nincsenek természetfeletti képességeik, nem várhatunk tőlük csodákat. Ezért legalább annyira rajtunk is múlik, mi lesz egy betegség kimenetele, de az mindenképp, hogy legbelül miként éljük meg a nehézségeket. Vannak rossz dolgok, amelyeken bárhogy is szeretnénk, sajnos nem változtathatunk, ám akkor sem szabad belesüppedni a reményvesztett aggodalomba, amely megkeseríti a mindennapokat. Akinek a szorongató bizonytalanságban is sikerül az élet pozitív oldalára összpontosítania, a bajok közepette is jobb életnek örülhet, mint azok, akiknek ez a képesség nem adatik meg.

A riport a Rákgyógyítás magazin 7. számában jelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos betegtájékoztató magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Bangó Margit: énekek a kórházi ágyon
Halász Judit és a mellrák: nem feledett életöröm
Nagy Bandó András: “Minden nap ajándék”
Vágó István: Legyen Ön is Szkeptikus!
Csákányi Eszter: Elszakít vagy összeköt a betegség

Top