Onkológiai kislexikon (3.): stádiumok

A daganat stádiumbesorolásának jelentősége, hogy általa osztályozzák a tumort, meghatározva a betegség jellemzőit, előrehaladottságának mértékét, ezzel közvetve kijelölve a betegnél szóba jöhető terápiás lehetőségeket. Az egyes konkrét betegségek megítélésében vannak eltérések, s a stádium mellett számos más fontos tényező (a szövettani rosszindulatúság foka, a daganat hormonérzékenysége, stb.) is befolyásolja a kezelési lehetőségeket és a kilátásokat. A stádium meghatározása ezzel együtt is kiemelt jelentőségű tényező.

I. stádium: a daganat mérete igen kicsiny, még nem kezdett el terjedni a szervezetben

II. stádium: a tumor kissé nagyobb lehet, s átterjed a környéki nyirokcsomókra, illetve a szomszédos szervekre

A stádium meghatározásában az elsődleges (primer) tumor mérete, környezetéhez való viszonya, az áttétek esetleges jelenléte a legjelentősebb szempontok. Egyes tumorok esetén – ezek közé tartoznak például a bőrrákok vagy béldaganatok – a felületi kiterjedtségnél fontosabb jellemző az, hogy a rákos sejtek mennyire mélyen vannak jelen a szövetekben.

III. stádium: a daganat mérete még nagyobb, s ráterjed a környező szervekre

IV. stádium: a betegség kiterjedt, előrehaladott, s a szervezet különféle részeiben áttétes gócok alakultak ki

Miután az iménti stádiumbeosztás rendkívül általános, pontosabb képet kaphatunk a nemzetközileg is gyakran alkalmazott TNM besorolás alapján. A betűszóban a T a tumort, az N a nyirokcsomót (node, nodulus), az M pedig az áttétet (metastasis) jelöli.

A szövettani lelet szöveges értékelésében T1, T2, T3 és T4 (olykor pT1, pT2, pT3, pT4) kódok a daganat méretére, kiterjedtségére, a környezetéhez való viszonyára utalnak: a kisebb számok értelemszerűen a fizikailag kisebb daganatokat jelölik.

Az N0, N1, N2 (olykor pN0, pN1, pN2) a nyirokcsomók érintettségét jelzik. A metasztázis megítélésében általában csak két érték szerepel: M0 (pM0) ha nincs, M1 (pM1), ha van áttét. A patológiai leletekben ugyanakkor gyakran találkozni az Mx (pMx) kóddal is. Ez azt jelenti, hogy a szövettani mintát megvizsgáló patológus szakembernek nincs információja az áttétekről, tehát nem tudja megítélni, a szervezetben lehet-e valahol metasztázis. Ennek az oka, hogy önmagában a szövettani lelet alapján – mivel az egy adott daganatból származik – nem lehet meghatározni, hogy máshol van-e áttét. Ennek felderítésére szolgál a képalkotó diagnosztika (ultrahang, röntgen, MRI, csontizotóp, stb.).

Egyes esetekben a TNM besorolás mellett más jelöléseket is használhatnak:

L0-L2: a nyirokrendszer tumoros inváziójának mértéke

V0-V2: a vénák tumoros inváziójának mértéke

G1-G3: a tumor differenciáltságának mértékét fejezi ki, azaz jól körülhatárolható-e a daganat vagy sem

A rák szövettani rosszindulatúságának mértékét tehát a Grade érték jelzi. Itt is a kisebb szám jelöli a jobb kilátással bíró (jobb prognosztikai faktorú) tumort, a nagyobb az agresszívebb és kiújulásra hajlamosabb daganatot. A kisebb agresszivitást „low grade”, a nagyobbat „high grade” kifejezés is jelölheti.

A leleteken vagy zárójelentésen szereplő diagnózist és orvosi véleményt mindig csak összességében, a laboratóriumi és képalkotó eredményekkel közösen, a korábbi leletekhez viszonyítva lehet értékelni.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 3. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, fájdalomcsillapítás, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

 

Kapcsolódó cikkek:
Onkológiai kislexikon (2.): tumormarkerek
Onkológiai kislexikon (1.): kifejezések

Cimkék

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top