Időről-időre felmerül a kérdés: mennyiben felelős a beteg a saját betegségéért, s mennyiben várhatja el milliós-tízmilliós terápiák alkalmazását, ha közben önmaga továbbra is önpusztító életmódot folytat?
Leggyakrabban ez a kérdés dohányzással összefüggésben vetődik fel, de a kérdés gyakorlatilag korlátlanul kiterjeszthető, hiszen például az alkoholfogyasztás vagy az egészségtelen táplálkozásból eredő elhízás is számon kérhető lenne, mint betegséget előidéző tényező. (Amíg a társadalombiztosításban nem, a magán egészségbiztosításokban ezeket kockázati szorzóként figyelembe is veszik, s magasabb biztosítási díjat kell fizetnie annak, aki az életmódjával növeli a betegségek kockázatát.)
Dr. Kovács Gábor, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főigazgató-főorvosa álláspontja szerint orvosi szempontból nem lehet megkülönböztetni a betegeket, s korlátot szabni a terápiának aszerint, hogy kinél mi okozta a betegséget, hiszen erre sok esetben nem is lehet egyértelmű választ adni. Arról viszont már folytak előzetes tárgyalások, hogyan lehet a betegeket motiváltabbá tenni abban, hogy aktívan járuljanak hozzá a gyógykezelés eredményességéhez.
Egy elképzelés szerint nem a dohányzás tényétől tennék függővé a gyógyszerek finanszírozását, hanem a leszokási szándéktól, például hogy a dohányzó beteg hajlandó-e bekapcsolódni egy leszokást segítő programba. Ha vállalja a részvételt, azt úgy ítélnék meg, hogy a maga részéről megtette azt, ami elvárható.
Önnek mi a véleménye? Írja meg nekünk! Hozzászólását várjuk a rakgyogyitas@gmail.com címen.