Amennyiben a HPV-meghatározás megfelelő algoritmus szerint történik, és a döntési folyamat része, akkor – a Lancet című nemzetközi orvosi folyóiratban összesített európai tanulmány eredménye szerint is – jelentős mértékben képes csökkenteni a méhnyakrák előrehaladottabb formáinak előfordulását. Ugyanakkor nem szabad a HPV-diagnosztika kérdését kizárólag a méhnyak daganatos betegségeire szűkíteni.
A laboratóriumi diagnosztika fejlődése során többször felmerül a kérdés, hogy az adott anyag meghatározása a biológiai mintából ugyan lehetséges, de van-e ennek jelentősége, van-e a lelet elkészültének következménye a beteg egészsége, betegsége, a közegészségügy egésze számára. A diagnosztikai tevékenység néha öncélúnak, illetve a defenzív medicina eszközének tűnik: a kérdéses meghatározás a beteg kezelésére nincsen hatással, a kapott eredmény csupán a betegdokumentációt díszíti.
A humán papillómavírus (HPV) – molekuláris technológiával, esetleg az ellene képzett antitestek felkutatásával történő – kimutatását nem ritkán sorolták be a fenti kategóriába, mondván: a HPV-eredménynek nincs közvetlen hatása az aktuális beteg ellátására. Az utóbbi években azonban már egyre gyakrabban jelentek meg azok a közlemények, amelyek egyértelműen jelezték a vizsgálat hasznosságát, de az átütő tudományos eredményről szóló közlés a közelmúltig váratott magára.
A Lancet 2013. november 3-i dátummal megjelent publikációja egy Európában elvégzett vizsgálat eredményei alapján már a címében jelzi, hogy a HPV-kimutatáson alapuló betegszűrés a méhnyakrák korai felismerésének hatásos módja – olvasható a Medical Online orvosi portálon. Ugyanakkor más területeken is növekszik a HPV-diagnosztika jelentősége: a fej-nyaki régió, azon belül a szájüreg rosszindulatú folyamataiban, illetve a perianális rosszindulatú folyamatokban egyre gyakrabban sikerül azonosítani valamely nagy kockázatú HPV-genotípus jelenlétét.
A HPV-nek 200 különböző genotípusa ismert. Annak függvényében, hogy rosszindulatú daganatos megbetegedés kialakulhat-e a fertőzés következtében, a HPV-genotípusokat kis, illetve nagy kockázatú csoportba sorolhatjuk. Kis rizikójú genotípusok: 6, 11, 40, 42, 43, 44, 45 és 54, nagy rizikójúak: 16, 18, 31, 33, 35, 45, 52 és 58.
A nagy onkológiai kockázatot hordozó HPV-k csoportja mai ismereteink szerint rákelőző állapotot, majd rosszindulatú daganatos megbetegedést okozhat. A 16-os és 18-as HPV-genotípusok a méhnyakrákok 90−99%-ában jelölhetők meg kiváltó ágensként, a 6-os és 11-es típusok pedig az anális és genitális régióban kialakuló condylomák 90%-áért tehetők felelőssé. A 16-os és 18-as típusokat teszik felelőssé a szeméremtest- és hüvelyrák, illetve a péniszrák kialakulásáért. A 16-os genotípus és kisebb mértékben a 18-as genotípus játszik szerepet a szájüregi rákos megbetegedések kialakulásában.
A HPV-kimutatás méhnyakrák-szűrési alkalmazása tekintetében több ország egységes eljárási rendet vezetett be. A legtöbben az ASCCP (American Society for Colposcopy and Cervical Pathology) konszenzuson alapuló ajánlását javasolják. Amennyiben a minta nagy kockázatú HPV-genotípusra pozitív, de a citológiai vizsgálat negatív eredményt ad, akkor 30 évesnél idősebb nők esetében meg kell vizsgálni a HPV 16-os és 18-as genotípusának jelenlétét. Amennyiben ezek bármelyike vagy mindkettő pozitív, a vizsgálatot részletes kivizsgálással kell folytatni (kolposzkópia ismételt elvégzése). Amennyiben a HPV 16-os és 18-as genotípusa egyaránt negatív, akkor meg kell ismételni a citológiai vizsgálatot, és újra el kell végezni a nagy kockázatú HPV kimutatását. Amennyiben az ismétlés során mind a citológia, mind a HPV-vizsgálat negatív eredményt ad, a pácienst 3 év múlva kell újabb vizsgálatra hívni. Ha azonban a citológia negatív, de nagy kockázatú HPV-genotípusok kimutathatók, részletes kivizsgálás (kolposzkópia) indokolt. Kóros citológiai lelet birtokában a HPV-eredménytől függetlenül további kivizsgálás indokolt.
Ehhez hasonló megalapozottságú kivizsgálási módszertani utasítás még nem készült az egyéb területeken előforduló nagy kockázatú HPV-fertőzések kivizsgálásával kapcsolatban. A fentebb vázolt szűrési algoritmus alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok publikációja folyamatos, egyre növekszik az erre vonatkozó ismeretanyag. A közelmúltban megjelent nagy összefoglaló európai tanulmány is azt igazolta, hogy a jól megszervezett, HPV-kimutatást is tartalmazó méhnyakrákszűrés hatékonyabban képes csökkenteni az előrehaladottabb stádiumú méhnyakrák előfordulását, mint a HPV jelenlétének molekuláris vizsgálata nélkül végzett, tisztán citológiára alapozott szűrés.
A vizsgálatok azt jelzik, hogy a méhnyak HPV-vizsgálatához hasonló módon a szájüregi HPV kimutatására is létre kellene hozni egy szűrési algoritmust, és további vizsgálatokkal felderíteni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló HPV elleni védőoltások jelentenek-e védelmet a szájüregi HPV-infekcióval szemben. Tisztázni szükséges azt is, hogy e védelem és a szűrés képes-e ugyanolyan hatékonyan megállítani, esetleg csökkenteni a szájüregi rosszindulatú folyamatok halálozását, mint ahogyan azt már számos fejlett országban a méhnyakrák esetében egyértelműen bizonyítottnak tekinthetjük.
Kapcsolódó cikkek:
Méhnyakrák, péniszrák, garatrák a HPV vírus miatt
Méhnyakrák: hogyan pusztít a HPV? (video)
Több rákbetegségért is vírusok a felelősek
Fertőző vírusok a daganatok hátterében
