Kardiotoxicitásnak nevezik a szív- és érrendszert érintő mellékhatások összességét. Ez származhat sugárkezelésből, gyógyszerek mellékhatásaira is visszavezethető. Az esetleges károsodás nem mindig nyilvánvaló, gyakran nem is azonnali. Előfordulhat, hogy évekkel vagy évtizedekkel később mutatható csak ki nagyobb kardiológiai betegségarány az érintett betegek egy részénél. Az onkokardiológia, mint új tudományterület a daganatos betegek szívének egészségére fókuszál, mert a károsodások egy jelentős része kivédhető. A betegek is befolyásolhatják a szívük állapotát – negatív és pozitív irányban egyaránt.
Még a kezelések megkezdése előtt szükséges a – szakszóval kardiovaszkuláris – rizikófelmérés. Ez már az altatás és a műtét kockázatának megítélése szempontjából is elengedhetetlen. Egy beteg alaprizikóját befolyásolja az életkora, neme, addigi életvitele, dohányzása, testsúlya (túl- súlya), kezeletlen vagy karbantartott magas vérnyomása, már meglévő szív- és érrendszeri betegségei. Erre rakódik rá mindaz a kockázat, amelyet a daganatellenes terápia jelenthet. A gyógyszerek alkalmazási előírása tartalmaz információkat arról, hogy a terápia mennyire számít a szív- és érrendszer szempontjából kockázatosnak, kardiotoxikusnak.
Sugárterápia esetén a sugármezőt úgy tervezik meg, hogy az a lehető legkisebb mértékben érintse a szívet, illetve a fontos ereket. Mivel a tumor az életet veszélyezteti, elsődleges annak elpusztítása. Viszont ahogyan javulnak a betegek életkilátásai, illetve növekszik a gyógyult betegek aránya, úgy válik egyre fontosabb tényezővé, hogy a hosszabb távú mellékhatásokra is figyelemmel legyenek. Egyes daganatellenes gyógyszereknél is gyakran elkerülhetetlen a kardiológiai kockázat felvállalása a rák gyógyítása, az állapot és az életkilátások javítása érdekében.
A beteg és az adott terápia kockázatának függvényében javasolt a kardiológiai nyomon követés, a rendszeres állapotfelmérő vizsgálatok elvégzése. Ezek sok esetben laboratóriumi vizsgálatok, amelyeket más diagnosztikai módszer (EKG, szívultrahang) is kiegészíthet. Az esetek egy jelentős részében már akkor ki tudják mutatni a szívizom esetleges alul- működését vagy bármilyen kezdődő szívműködési rendellenességet, amikor az még semmilyen panaszt sem okoz, s kezelhető. Ma már ugyanis számos gyógyszer áll rendelkezésre a kardiotoxicitás kivédésére és kezelésére.
Kardiológiai gondokra utalhat – bár a tünetek hátterében más is állhat – a tartósan magas pulzusszám, a kisebb terhelésre is nehezebbé váló légzés, a fáradékonyság, a nappali vagy éjszakai fulladás, a korábbinál gyakoribb vizelés, a boka és a lábszár duzzanata, vizenyők kialakulása.
A beteg is tehet a szívéért: aki nem dohányzik, odafigyel a vérnyomására, a vércukorra, a vérzsír értékeire, igyekszik csökkenteni a túlsúlyát, betartja az egészséges táplálkozás alapszabályait, az sokat tesz a szíve egészségének megőrzéséért és a szövődmények kockázatának csökkentéséért.
Nemcsak a betegségek, a gyógyszerek hatóanyagai vagy az ételek és italok, hanem a lelki tényezők is befolyásolják a szív- és érrendszer állapotát: a szorongás, a depresszió nemcsak a közérzetre és a társas kapcsolatokra van rossz hatással, hanem mérhetően rontja az általános állapotot, növeli a mellékhatások és a szövődmények kockázatát is, ezért tenni kell ellene.
