Fiamnak eltávolították a herét. 3 típusú tumort állapítottak meg: seminoma, teratoma és carcinoma. CT vizsgálat eredménye: retroperitonialis lymphadenomegalia (egy 18 és néhány 8-10 mm nyirokcsomók). Kérdésem: szükséges-e a nyirokcsomók eltávolítása, mennyire kockázatos a műtét és milyen mellékhatásokkal jár?
A levelében leírt retroperitonealis lymphadenomegalia azt jelenti, hogy a retroperitoneumban (a hashártyával borított hasi szervek mögött, a hátsó testfalhoz közel) megnagyobbodott nyirokcsomókat láttak a CT vizsgálaton. Tudni kell, hogy a here úgynevezett környéki (regionális) nyirokcsomói nem a lágyékhajlatban helyezkednek el, mint azt sokan gondolják, hanem a hasüregben, hiszen a magzati létben a here itt fejlődik, és innen száll le a herezacskóba.
A hereeltávolítás szövettana összetett, többféle daganatra utal. A szövettan valószínű, hogy carcinoma embrionale volt és nem pedig csak carcinoma. Ezenkívül a teratoma fajtáit is néhány helyen meghatározzák. Ezek altípusai egyes beosztás alapján: érett, éretlen teratoma.
A teratoma altípusa is befolyásolja, hogy a hereműtét után milyen további kezelésre van szükség. Abban az esetben, ha érett teratomáról van szó, akkor az nagyon rosszul reagál kemoterápiára, így javasolt a here eltávolítása után az úgynevezett retroperitonealis nyirokcsomók eltávolítása (szakszóval RLA, vagyis retroperitonealis limfadenektómia). Ezt többféleképpen lehetséges elvégzeni: feltárásos hasi műtét formájában vagy laparoszkópos beavatkozással (amikor nincs nagy vágás a hason, csak néhány kisebb metszés). Ezen utóbbi kisebb megterhelést jelent a betegnek.
Amennyiben sor kerül a hasi nyirokcsomó eltávolításra, az eltávolított nyirokcsomókból is szövettani vizsgálat történik. A műtétek (here és nyirokcsomó) során észleltek alapján lehetséges, hogy még kemoterápiát is javasolnak a kezelőorvosok, hogy fia minél nagyobb biztonságban legyen, s minél inkább csökkenteni lehessen a kockázatát a betegség kiújulásának.
Javasolt a műtét elvégzése előtt ondókonzerválást végezni, ha még szeretne a fia gyermeket. A műtét fajtájától függően esetleg a normál ondó ürülés sérül átmenetileg vagy végleg, ezért szokták javasolni az onkológusok spermabankban az ondó konzerválását.
Mint minden altatásos műtétnek, ennek a beavatkozásnak is lehetnek egyéb szövődményei, például bélrenyheség, a későbbiekben bélösszenövés. Ugyanakkor fontos, hogy a kezelési tervre a kezelőorvosok mindig a haszon-kockázat faktorok mérlegelése után tesznek javaslatot, tehát hogy a várható pozitív hatás ellensúlyozza az esetleges negatív kockázatokat. A műtéti kockázatokról részleteiben az operációt megelőzően a sebészeti osztályon a beteg részletes felvilágosítást kap.
Kapcsolódó cikkek:
Here- és hímvesszőrák
Hererák: megelőzni nem, gyógyítani lehet
A herék önvizsgálata
Az önvizsgálat nem a nők „kiváltsága”
Gyógyító szike: rákbetegnek a műtét jó hír!?
Daganatsebészet: a rák elsődleges gyógymódja
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Onkológiai kislexikon (2.): tumormarkerek
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Csomók a férfi mellben hereműtét után
Gyermeknemzés vagy spermabank?
Családalapítás egyik here eltávolítása után
Kemoterápia utáni gyermekvállalás
Hereeltávolítás utáni kezelések
Gyermeknemzés sugár után
Gyermeknemzés hererák után
Kemoterápia és spermiumok
Hererák: 2 hónap után van esély a gyógyulásra?
Hererák és ejakuláció
Áttétes hererák 19 évesen
Hererák terápiája
Hereműtét után kemoterápia
Áttétes hererák 22 évesen
Eltávolított here
Hererák és mellkasfájdalom
Hererák kiújulása
Felépülés a hererákból
Hereműtét utáni pszichoterápia
