Pár hete érdeklődéssel olvasom oldalukat. Nagyon precíz oldal. Gyakorlatilag mindent megtudhat az ember, amire kíváncsi. Tisztelem, azokat az orvosokat, akik energiájukat nem kímélve őszintén, diplomatikusan és a hivatásukhoz méltóan válaszolnak a „rászorulók” kérdéseire.
Egy kérdés még maradt bennem az olvasottak után. Amikor valaki egyből kemoterápiás kezelést kap (műtét előtt vagy akár helyett), annak mi az indikációja? Létezik olyan daganatféleség, amelyre az onkológus CT alapján megállapítja, hogy itt előbb kezelés szükséges és esetlegesen csak utána lehet szó műtétről (ha, egyáltalán sor kerülhet rá)?
A daganat elhelyezkedése is árulkodhat a „nemgyógyíthatóságról”? Mennyi időt kaphat valaki egy palliatív kúra után? Ezután metasztázisok keletkeznek, azaz várjuk amíg teljesen gyógyíthatatlanná válik a dolog?
Elnézést a sok kérdésért, ennek a témának a kivesézése érdekelne. Köszönöm, hogy vannak Önök és erőt adnak más embertársamnak is velem együtt.
Jól tudja: bizonyos esetekben a daganat elhelyezkedése is árulkodhat a gyógyíthatatlanságáról. Ha a daganat a környezetével jelentősen összekapaszkodott, más szerveket is beszűrt, s ez látszik a képalkotó vizsgálatokon, akkor gyakran nincs esély a gyógyító értékű műtétre. A többszörös vagy több szervben lévő áttétek az esetek jelentős részében szintén gyógyíthatatlanságra utalnak.
Amint arról oldalunkon is olvashat, a kemoterápiákat alapvetően három csoportra oszthatjuk: neoadjuváns, adjuváns és palliatív gyógyszeres kezelés.
A neoadjuváns kezelések jelentik a terápiáknak azt a csoportját, amikor egy esetleges operáció előtt alkalmaznak kemoterápiát. Erre rendszerint akkor van szükség, amikor a daganat mérete vagy elhelyezkedése miatt nincs vagy csak korlátozott a lehetőség annak eltávolítására, ezért a kezeléstől azt várják, hogy általa megkisebbedhet a tumor, s esély nyílhat az eltávolítására. A kemoterápiát ugyanakkor nem minden esetben követi műtét, ez számos más tényező mellett attól is függ, hogy a szervezet, illetve a daganat miként reagált a gyógyszerekre.
A műtét után alkalmazott kemoterápia az adjuváns kezelés. Ekkor a célkitűzés az áttétek megjelenésének és a daganat kiújulási kockázatának csökkentése, a szervezetben a műtét után esetleg hátramaradt tumorsejtek pusztítása.
A palliatív terápia már nem a teljes felépülést hozó gyógyítást célozza, hanem azt, hogy a betegség minél tovább kordában tartható legyen, a tumor méretének átmeneti csökkentésével, illeve a méretnövekedés lassításával a beteg minél tovább megőrizhesse aktivitását, s számára a lehetőségekhez képest minél jobb életminőséget lehessen biztosítani. Azt ugyanakkor még egy adott betegségtípus konkrét ismeretében sem lehet pontosan megmondani, mennyi időt kaphat valaki a palliatív kemoterápiás kezelés után (során): ez az idő – a betegségtől függően – mérhető hónapokban, máskor években is.
Kapcsolódó cikkek:
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
A magányos haldoklás ellen küzdenek
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Nem lemondani a mindennapi örömökről
Kicsorbítható az éle Démoklész kardjának
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Palliatív esély
Tüdőrákban időt nyerni
Törvényszerű az állapotromlás?
Fej-nyaki daganat, IV-es stádium
Nyelőcsőrák végstádium
Halálra várni?
Élettoldás kemoterápiával
Mellrák: kemón élni, nem remélni?
