Többször fordultam már önökhöz, köszönöm a válaszokat. Most azt szeretném megkérdezni, hogy májáttét esetén, mivel már túl vagyunk az operáción, valamennyi kemoterápián, és mindenen ami orvosilag ma hazánkban lehetséges az elmúlt 2,5 év alatt, ha megjelenik a sárgaság (bi: 78), mely az orvosaink szerint, akik már nem tudnak érdemi kezelést ajánlani, az ép májszövetek fogyásának következménye, de az általános állapot még jó (nincs fogyás, tudtazavar, csak enyhe étvágytalanság, ami a sok folyadékbevitel miatt is lehet, teljes értékű munkát tud még végezni), akkor a tapasztalataik, irodalmi ismereteik szerint mi volt az a leghosszabb idő, amit még megélt a beteg?
Segítsenek kérem, hogy méltó legyen az életvég, hisz még csak 52 éves párom.
Pontos választ még azok az orvosok sem tudnának adni, akik pontosan ismerik a betegség kiterjedtségét, az egyéb laborleleteket, az eddigi kezeléseket, azt, hogy milyen mértékben épült át a máj szerkezete és mennyire fogy a normál májszövet.
Amennyiben a beteg kimerítette az adható kemoterápiás lehetőségeket, s ennek ellenére rosszabbodik (progrediál) a betegség, s az epefesték (szérum bilirubin) szintjének emelkedése a vérben valóban a májáttétek, a normál májállomány csökkenésének a következménye, nagyságrendileg (feltételezve azt, hogy a levelében említett 2,5 év is az áttétes betegséggel való küzdelemmel telt) az mondható, hogy az ilyen esetek többségénél hónapok lehetnek hátra. De ezek számát nem lehet pontosan megbecsülni, két azonos stádiumban lévő beteg között is nagy időbeni eltérések lehetnek.
Az életvég méltóságában a legtöbb segítséget Öntől és a tágabb családtól kaphatja a párja, de a tünetek mérséklésében (fájdalomcsillapítás, étvágytalanság csökkentése, fogyás kivédése-lassítása) segíthet a háziorvos, illetve a beteget eddig kezelő onkológusok is. Szükség esetén hospice szolgálattal is érdemes felvenni a kapcsolatot: a hospice nemcsak az életük legvégén, úgynevezett terminális állapotban lévő betegeknek tudnak segíteni, hanem sokkal korábban is mind a tüneti kezelésben, mind a betegnek és a családtagoknak a kihívásokra való felkészítésében. Hospice szolgáltatok nemcsak bentlakásos ellátást tudnak nyújtani, hanem otthonit is. Ha most úgy gondolja, hogy erre nem lesz szükség, akkor is érdemes helyben tájékozódni, hogy ne akkor kelljen ezt megtenni, amikor a nehézségek már jelentkeznek.
Fontos, hogy a betegnek ne kelljen szorongania amiatt, hogy – akár kíméletből – nincs kivel megbeszélnie azokat a kérdéseket, gondolatokat, amelyekről pedig szeretne beszélni, amelyek foglalkoztatják, hiszen ezek a beszélgetések később nem pótolhatók. A tüneti ellátás, a panaszok mérséklése mellett természetesen végtelenül fontos az, hogy a beteg érezze: nem hagyták magára, nem maradt, s nem is marad egyedül, érezze, hogy szeretik.
Kapcsolódó cikkek:
Májrák, májáttét
Májáttét: sebészi, onkológiai, radiológiai kezelés
Részletes információk a fájdalomcsillapításról
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Végstádium: a hospice az elhagyatottság ellen küzd
Ki miben hisz? Mi értelme a betegségnek?
Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Májáttét, átjárhatatlan epeút, sárgaság
Májrák, sárgaság, tudatvesztés, végső stádium
Májáttét
Vastagbélrák, sárgaság
Májáttét és sárgaság
