A leukémia a vérképzőszervek (csontvelő és nyirokcsomók) rosszindulatú daganatos betegsége, mely kapcsán a vérben igen nagy mennyiségben jelennek meg kóros fehérvérsejtek. A leukémia (= fehérvérűség) a vérben a fehérvérsejtek igen magas koncentrációjára utal, de az elsőleges betegség mégis egyszerű daganat, a vérben kimutatható nagyon sok fehérvérsejt lényegében az áttétképződés jele. Nem minden nyirokdaganat jár egyúttal magas fehérvérsejt-számmal is. Vannak olyan vérképzőszervi daganatok, melyek mellett a fehérvérsejtek száma a normálisnál nem magasabb.
Amint arra az Egészségkalauz összeállítása rámutat, attól függően, hogy az elsődleges daganat a csontvelőből vagy a nyirokcsomókból indul ki, beszélhetünk mieloid és limfoid leukémiáról.
A mieloid leukémia a csontvelő daganata, mely a csontvelőben termelődő valamelyik sejt kóros felszaporodásával, vérben történő megjelenésével jár. Attól függően, hogy melyik sejttípus osztódása válik dominánssá.
Típusai:
Granulocitás leukémia
A granulociták a szervezet második védelmi vonalát jelentik, idegen anyag megjelenése esetén azonnal a helyszínre sietnek és egyszerűen felfalják a betolakodó kórokozót. A granulociták is elpusztulnak a harc során, tetemeik összessége képezi a gennyet.
Monocitás leukémia
A monocita a granulociához hasonlóan „működő” falósejt, a granulocitánál nagyobb, koncentrációja jóval kisebb
Policitémia rubra vera
A vörösvérsejtek szaporodása is kontollálatlanná válhat, ilyenkor a vér jelentősen besűrűsödik. A policitémia (Vaquez-Osler-kór) előbb utóbb mieloid leukémiában folytatódik.
Megakariocitás leukémia
Megakariociták termelik a vérlemezkéket. Rosszindulatú burjánzása ennek a sejtféleségnek is előfordul.
A limfoid leukémia altípusait is a felszaporodó sejttípusról nevezték el. A nyiroksejtek lehetnek T-sejtek és B-sejtek. A T-sejtek felelnek a sejtes immunitásért, a betolakodó kórokozóhoz tapadva pusztítja el azt (gyilkos vagy „killer” sejt). A B-sejtek termelik a fajtaspecifikus ellenanyagokat. Limfoid leukémia tehát lehet T-sejtes és B-sejtes.
A felsoroltak mellett a leukémiáknak egyéb formái és altípusai is léteznek, az Egészségkalauz összefoglalója csak a klinikai szempontból legfontosabb típusok ismertetésére szorítkozik.
Mind a mieloid, mind a limfoid leukémiának van gyors lefolyású (akut) és lassú progressziójú (krónikus) formája. Ennek alapján a leukémia leggyakoribb formái:
Akut mieloid leukémia (AML)
A burjánzó kóros szövetek csakhamar kiszorítják a vörösvérsejteket és a vérzéscsillapításért felelős vérlemezkéket, miközben a kóros fehérvérsejtek, akármilyen sok is van belőlük, a szervezetet a fertőzésektől megvédeni nem tudják. Ezek a kórtani jelenségek magyarázzák az akut mieloid leukémia jellemző tüneteit: (1) akut immunhiányos állapot, (2) súlyos vérzékenység, (3) súlyos, kezeletlen esetben AML esetén a beteg életét kórokozók által okozott vérmérgezés, vagy súlyos belső vérzések okozzák. A daganatos sejtek a vérárammal más szervekben, főként a májban és lépben okoznak áttéteket – a beteg sorsa szempontjából ezek kevésbé meghatározóak.
Akut limfoid leukémia (ALL)
Tünetei szint mindenben megegyeznek az akut mieloid leukémia kapcsán ismertetett tünetekkel, azzal a különbséggel, hogy itt a nyirokcsomók testszerte észlelhető, sokszor igen jelentős mértékű megnagyobbodása vezeti be.
Krónikus mieloid leukémia (CML)
Vezető tünete a fokozatos leromlás és a jelentős máj-lép megnagyobbodás. A beteg vérszegény, mérsékelt fokban vérzékeny. A vérben az alakilag szinte teljesen egészséges granulociták száma igen nagy, akár 100.000/mm3 is lehet.
A betegség 90%-ára jellemző a Philadelphia kromoszóma megjelenése a fehérvérsejtekben (az 5. és 22. kromoszóma közötti génáthelyeződés, „transzlokáció” következménye). A krónikus mieloid leukémia időközönként heveny mieloid leukémiába tör ki („blasztos” fázis). Blasztoknak nevezzük az éretlen, az egészséges fehérvérsejtekre alig emlékeztető fehérvérsejteket.
Krónikus limfoid leukémia (CLL)
Lassú, átlagosan 5 éves lefolyású betegség, melyet a nyirokcsomó daganatok egész szervezetben történő elszaporodása jellemzi, gyakran jár legyengüléssel, különböző fertőzésekkel. A mindig megfigyelhető erős vérszegénység az életkilátásokat ritkán befolyásolja. A nyirokcsomó-daganat a non-Hogkin limfómák közül a limfocitás limfómák közé tartozik.
Kapcsolódó cikkek:
Leukémia, limfóma: mi folyik az ereinkben!?
Leukémia: hiányoznak a jellegzetes tünetek
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Gyerekeket fenyegető tumorok
Olvasóink kérdései, orvosaink válaszai a leukémiáról:
Lymphoid leukémia csúszó kezelése
Kiújult leukémia
Leukémia 60 év felett
Leukémia helyett csontrák
Csontvelőrák lehetséges kezelése
Csontvelőrák 40 évesen
Fertőzés csontvelőátültetés után
Csontvelő-átültetés utáni lehetőségek
Csontvelő-átültetés utáni kezelés
Leukémia, leállított kezelés
Allogén transzplantációs-kockázat
Csontvelőre várva 8 évesen
Donorra várva
Vérrák 18 évesen, vérátömlesztés?
ALL leukémia kezelése
Rák és őssejtek
Leukémia és gyermeknemzés
Leukémia, leállított kezelés
