A prosztatarák kezelésében alkalmazott hormonterápia lényege a férfi nemi hormonok (androgének) szintjének csökkentése a szervezetben (kasztráció), a mellékhatások is ennek következményei. A kezelés alatt csökken (megszűnik) a férfiak szexuális aktivitása és erekciós képessége. A hormonkezelés hőhullámokat válthat ki, olykor az emlők megnagyobbodásához vezet, ami az emlőbimbók nyomásérzékenységével is együtt járhat. Előfordulhat fáradékonyság, esetenként átmeneti belső nyugtalanság vagy lehangoltság is. A hormonkezelés kóros testsúlyváltozással, súlygyarapodással is járhat.

Az antiandrogén terápia (ADT) megterhelheti a májat, ezért a laboratóriumi májfunkciós értékeket rendszeresen ellenőrizni kell. A hosszabb távú mellékhatások között tartják számon a csontritkulás (osteoporosis) kockázatának – valamint az ebből eredő csonttörés veszélyének – növekedését. A hormonkezelések a kardiológiai szövődmények, a szívproblémák kockázatát is növelik, további következmény lehet a víz- és sóvisszatartás is.

Akinél az agyalapi mirigyben a nemi hormonok termelődéséért felelős hormon (LHRH) gátlásával zajlik a kezelés, annál a terápia első szakaszában átmenetileg tovább nőhet a nemi hormonok mennyisége, ami a tünetek ideiglenes rosszabbodásával járhat (fl air up jelenség). Ezt androgén-ellenes gyógyszerrel történő előkezeléssel csökkenteni lehet. Az átmeneti időszakban előfordulhat a csontfájdalmak erősödése, izomgyengeség, nehezített vizeletürítés, valamint nő a vérrögképződés kockázata is a tüdőben. A terápia kedvező hatásának kialakulásával ezek a panaszok enyhülnek, egyes mellékhatásokkal viszont hosszabb távon is számolni kell.

A hormonterápiák szexuális életre gyakorolt mellékhatásait nemigen lehet kivédeni. A merevedési zavarok leküzdésére egyébként használt gyógyszerek nem ellensúlyozzák a hormonkezelés hatására bekövetkező libidócsökkenést (szexuális vágy megszűnését), így ezeket ilyenkor nincs értelme szedni. Ha az androgénszint tartós csökkenése miatt csontritkulás kezd el kialakulni, a csontsűrűséget növelő gyógyszerek (például biszfoszfonátok) adásával lehet csökkenteni a csonttörések kockázatát. Az izomtömeg hormonterápia miatti csökkenése (szarkopénia) rendszeres testmozgással és megfelelő fehérjebevitellel enyhíthető.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról