Az operáció alatti öntudatlan állapot az agytevékenységet tekintve közelebb áll a kómához, mint az éjszakai alváshoz. Amíg ugyanis a legmélyebb éjszakai alvásból is fel lehet ébreszteni valakit, egy műtét alatt ez nem lehetséges. Amíg az alvásnál különféle mélységű alvási fázisok váltják egymást, műtét alatt az aneszteziológus szakorvos és szakasszisztens mesterségesen viszik le a beteget egy nagyon mély, tudattalan állapotba, majd stabilan ott tartják mindaddig, amíg szükséges.

Minden altatást előzetes konzultáció előz meg az aneszteziológussal, hogy felmérjék a kockázatokat, döntsenek az altatás és érzéstelenítés módjáról, a műtét alatt használható gyógyszerekről. Az önkontroll elvesztése miatt vannak, akik jobban tartanak az altatástól, mint a műtéttől, de nincs még egy olyan időszak a kórházban töltött idő alatt, amikor a beteg biztonságát több szakember és műszer vigyázná, mint altatás idején.

A műtéti előkészítés alatt a beteg kaphat nyugtatót vagy antidepresszánst. Az altatás első fázisában általában egy gyors hatású, intravénás altatószer beadása történik. Az elalvást követően egy tubust helyeznek be a légcsőbe, amelyen keresztül oxigént és altatógázt lélegeztetnek be a beteggel. Az altatógáz a tüdőn keresztül felszívódva jut be a vérkeringésbe és az agyba, ezzel hosszú órákon át biztonsággal mély altatásban tudják tartani a beteget. A műthetőségnek csak egyik kritériuma az alvás. A szervezet ugyanis alvó állapotban is reagálna a fájdalomingerekre, ezért az altatást erős fájdalomcsillapítással kombinálják, emellett – a sebészeti beavatkozás megkönnyítése érdekében – izomlazítót is alkalmazhatnak.

Műtétre készülve már a kórházi befekvés előtt érdemes megfogadni néhány javaslatot. Mindenekelőtt abba kell hagyni a dohányzást. Ha a beteg cigarettázik is, az operáció előtti napokban nem tanácsos rágyújtani. A dohányzás egyrészt a vér oxigénszállító képességének csökkenése, másrészt a nyálkahártya kiszáradása miatt növeli az altatással összefüggő mellékhatások kockázatát. Az alkoholfogyasztást ugyancsak mellőzni kell. A rossz fogak növelik a fertőzésveszélyt, s könnyebben kimozdulnak a lélegeztetéshez használt cső (tubus) behelyezésekor, ezért ha még van rá idő, ajánlott rendbe tetetni a fogakat.

Egyeztetni kell az aneszteziológussal, hogy a szokásosan szedett gyógyszerek közül a műtét előtt melyeket kell bevenni és melyeket kell kihagyni. Általában az altatás előtt 6 órával már nem szabad szilárd ételt enni, a beavatkozás előtt 2 órával pedig már folyadékot sem szabad fogyasztani, a folyadékpótlásra infúziót kötnek be.

Kifejezetten az altatással összefüggő súlyos szövődmények még a rossz általános állapotú betegeknél is ritkák. A műtétet követő ébredés után az altatással összefüggő leggyakoribb mellékhatások: torokszárazság, torokfájás, átmeneti zavartság, szédülés, remegés, hidegrázás, hányinger, hányás, fejfájás, hátfájás, izomfájdalom, bőrviszketés, vénagyulladás. A betegek a legnehezebben a hányingert és a hányást tolerálják, ennek legnagyobb a szövődményt okozó kockázata is: egy frissen műtött betegnél az önkéntelen erőlködés, öklendezés növeli a sebszétválás, a varratelégtelenség kockázatát, ezért gyógyszerekkel igyekeznek enyhíteni, megszüntetni a hányingert. A műtét alatt és az operáció után alkalmazott erős fájdalomcsillapítók mellékhatása is lehet hányinger, továbbá székrekedés. Összességében az altatással – tehát nem magával a sebészi beavatkozással – összefüggő mellékhatások az esetek többségében nem súlyosak, átmenetiek és jól kezelhetők.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról