A méhnyakrák leggyakrabban 30 és 60 éves kor között fordul elő, nők körében az emlőrák után a méhnyakrák a második daganattípus, amely a leggyakrabban halálos szövődményekkel jár. Mindez azért tragikus, mert a méhnyakrák elburjánzása megelőzhető, a betegség idejében felismerve meggyógyítható.

Kiket fenyeget a méhnyakrák?

A tudomány mai álláspontja szerint a méhnyakrák kialakulásában nincs jelentős szerepe a genetikai öröklődésnek. Régóta ismert ugyanakkor, hogy a méhnyakrák gyakran ugyanazon népcsoportokban jelentkezik, mint egyes fertőző nemibetegségek. Kockázatot jelent a tizenéves korban megkezdett szexuális élet, a partnerek nagy száma, beleértve a férfipartner nagy számú megelőző vagy párhuzamos kapcsolatát (promiscuitas). A fertőzés terjedését a rossz szociális és higiénés körülmények is elősegítik. Mindez az úgynevezett humán papilloma-vírussal (HPV) van összefüggésben. (Videofilm a HPV-ről)

Mindemellett növelheti a kockázatot a többszöri szülések általi méhnyaksérülés, de hajlamosító tényező a dohányzás is, mivel a cigarettából a szervezetbe kerülő több ezer rákkeltő anyag közül számos a méhnyakon választódik ki a szervezetből, így roncsolja annak szövetállományát.

Megfigyelték, hogy a méhnyakrák kialakulásának előfordulási valószínűsége alacsonyabb az apácák között, monogám párkapcsolatokban, a nem dohányzók és a kevesebb gyermeket vállalók között, továbbá azokban a kultúrákban, ahol általános szokás a férfiak körülmetélése. Ebből következően a legalacsonyabb megbetegedés és elhalálozás Izraelben van, az egyik legrosszabb statisztikai mutatókkal pedig Dél-Afrika rendelkezik. A daganatképződés kockázatát nemcsak a HPV-vírus, hanem más nemibetegségek (herpesz, klamídia) is növeli.

HPV: vírusok és a méhnyakrák, visszafertőző férfiak

A humán papilloma-vírus (HPV) nem egyetlen kórokozó: az elnevezés egy több tucatnyi vírust magában foglaló víruscsaládot jelöl. A szexuális aktivitással arányosan növekszik a HPV-fertőzöttség kockázata is, amelyet fokoz az, ha az illető gyakran váltogatja a partnerét, valamint ha a férfipartnernek sok más kapcsolata volt/van. A férfiaknál a vírus jelenléte rendszerint nem okoz valódi megbetegedést.

A vírusfertőzés nem önmagában okoz rákot: a fertőzöttség révén a megtámadott szerven nagyobb az esélye annak, hogy kóros sejtburjánzás következik be. Fontos ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy a HPV-vírussal fertőzött nők többségében nem alakul ki a méhnyakrák: lehetséges, hogy tünetek híján sohasem szerez tudomást önmaga fertőzöttségéről. A méhnyakrákkal diagnosztizált nők jelentős többségében ugyanakkor jelen van a HPV-vírus. (A vírus jelenlétére utalhat pl. szemölcsök megjelenése.)

A fentiekből következik, hogy a méhnyakrákból kigyógyított nőknél fennáll a visszafertőződés veszélye, ezért fontos, hogy partnerük is vegyen részt egy vizsgálaton, ahol megvizsgálják, jelen van-e szervezetében a HPV-vírus, s eldőlhet, van-e szükség annak kezelésére.

Milyen tünetek utalhatnak méhnyakrákra?

A méhnyakrák kezdeti stádiumában nem okoz tüneteket, ezért leginkább a néhány perces szűrővizsgálattal deríthető fény a jelenlétére. A megelőzést célzó, behívásos vizsgálatokon viszont rendkívül alacsony a részvétel, ezért sok esetben már csak akkor fedezik fel a bajt, amikor az elhatalmasodik a szervezetben, a tumor átszűrte a méhnyak izmait vagy ráterjedt a környező szövetekre is.

A méhnyakrákos nők jelentős része csak panasz esetén fordul orvoshoz: ez lehet rendellenes – sokszor szexuális együttlét utáni – nőgyógyászati vérzés, abnormális váladék megjelenése vagy alhasi panaszok. Sajnos a nők egy része ezeket a tüneteket is magától múló panaszként értékeli, s csak akkor kér segítséget, amikor már kifejezett kismedencei tünetek léptek fel, azaz vizelet- és székletürítési panaszok jelentkeztek vagy – mint utólag kiderül – távoli áttétek jelentek meg, s váltottak ki különféle panaszokat.

Időben felismerve teljesen meggyógyítható

A méhnyak a hüvely felől megfelelően megvilágítva szabad szemmel is látható. A méhüregbe vezető nyílás a méhszáj, utóbbi nyálkahártyájának sérülésével alakul ki a méhszájseb. A méhszájseb önmagában teljesen ártalmatlan, rendszerint fájdalmatlan, ecseteléssel gyorsan gyógyítható rendellenesség. Az elhanyagolt méhszájseb ugyanakkor rákmegelőző állapot, mert fennáll a lehetősége, hogy tumoros elváltozássá alakul át.

Sokakat a szégyenérzet, másokat a betegség kiderülésétől való félelem tart vissza. A méhnyak-vizsgálat nem kellemes elfoglaltság, ám mindössze néhány percet vesz igénybe, fájdalmatlan, ráadásul a nők többségéről az derül ki, hogy egészséges. Bár a nőknél a férfiak sokkal kevésbé mozgósíthatók egészségügyi vizsgálatokra, ám fontos, hogy ők se legyenek közömbösek, hanem ösztönözzék feleségüket és édesanyjukat: menjenek el az ellenőrzésre.

A méhnyak vizsgálata

A méhnyakrákszűrésen a nőgyógyász a hüvely felől megtekinti a méhszájat, s kenetet vesz a méhnyak nyálkahártyájáról: megérinti a méhnyakat, majd a váladékot egy tárgylemezre simítja, amit később megfestenek, majd mikroszkóppal megvizsgálnak. Az eljárás nemcsak a daganatsejtek kimutatására, hanem más betegségek – gyulladás vagy fertőzés – kimutatására is alkalmas. Megjegyzendő, hogy az eljárás ugyanakkor nem ad százszázalékos biztonságot: előfordulhatnak álnegatív esetek, amikor nem sikerül kimutatni a daganatos sejteket. Ezért fontos a rendszeres időközönként megismételt vizsgálat, mivel azzal csökkenteni lehet a diagnózis tévedésének kockázatát.

A fizikális vizsgálat során az orvos ujjával a hüvelybe benyúlva, másik kezével a has felszínét nyomva áttapintja a méhet. Amennyiben gyanús elváltozások figyelhetők meg, s a laboratóriumi vizsgálat is a daganat jelenlétét sejteti, az orvos a méhszájat és környékét kolposzkópos vizsgálat alá veti (egy mikroszkópszerű nagyítóeszközzel megnézi a méhszájat), s szövetmintát vesz (biopszia). A rák diagnosztizálásának egyetlen biztos módszere a szövettani vizsgálat. Amennyiben az is kedvezőtlen eredményt jelez, röntgennel, ultrahanggal, hólyag- és végbéltükrözéssel tárják fel azt, hogy a daganat képzett-e már valamilyen áttétet a szervezetben.

A méhnyakrák terápiája

A méhnyakrák szövettani típusát tekintve az esetek többségében úgynevezett laphámrák, kisebb részben adenocarcinoma vagy vegyes típus. A laphámráknak jobb, az adenocarcinomának rosszabb a gyógyulási esélye.

A diagnosztizált méhnyakrák kezelésében a műtéti beavatkozás és a sugárkezelés a legmeghatározóbb. Gyógyszeres kemoterápia áttétek esetén vagy kiújuló daganatoknál jön szóba.

Gyógyulási esélyek

Amint jeleztük, az esélyek a szövettani típustól is függenek, a laphámráknak jobb, az adenocarcinomának rosszabb a gyógyulási esélye. A legfontosabb viszont az, hogy a felgyógyulásnak, s a daganatterápiában mérföldkőnek számító öt éves túlélésnek az esélye annál nagyobb, minél hamarabb felfedezik a daganatot. Amennyiben még az úgynevezett „nulladik” stádiumban észlelik a készülő elváltozást, a gyógyulási esély csaknem százszázalékos.

Kapcsolódó cikkek:
Méhnyakrák: hogyan pusztít a HPV? (video)