A köznyelv akkor beszél vérrákról, amikor a vérképző rendszer betegségéről van szó, vagyis a vérben lévő valamilyen sejtek rákosan átalakulnak és felszaporodnak. Más néven ekkor rosszindulatú hematológiai betegségről beszélünk.

Ha a fehérvérsejtek szaporodnak fel kóros mértékben, akkor beszélnek leukémiáról (vagyis  fehérvérűségről), de a vérben lévő más sejtes elemek is kóros burjánzásnak indulhatnak. Normálisan a csontvelőben érnek a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek, vérlemezkék (trombociták). A burjánzásnak indult sejtvonal „kiszorítja” a csontvelőből a többi sejt termelését. Ha ez a vörösvérsejteket termelő csontvelői sejteket érinti, akkor vérszegénység alakul ki, ha pedig a vérlemezkék nem tudnak termelődni, akkor alacsony trombocitaszám alakul ki, amely a vérzéses állapotok gyakoribb előfordulásával járhat együtt.

Amennyiben súlyos a vérszegénység, akkor – a megfelelő vérkeringés és oxigénellátás biztosítására – vérátömlesztést adnak, kívülről pótolva a hiányzó vörösvértesteket. Önmagában azonban ez nem gyógyítja a „vérrákot”. Általában a vérképzőrendszeri rosszindulatú daganatos betegségekben is az aktív onkológiai kezelésektől, például kemoterápiától várható a betegség visszaszorulása, bizonyos esetekben gyógyulás.

Kapcsolódó cikkek:
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Sugár- és kemoterápa: a félelmetes kezelések
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Segítség a rákbetegek családtagjainak

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
ALL leukémia kezelése
Rák és őssejtek
Leukémia és gyermeknemzés
Leukémia, leállított kezelés