Ezt a fajta kombinált hormonkezelést általában 5 évig szokták alkalmazni annak érdekében, hogy csökkentsék az emlőrák kiújulásának kockázatát. Minden gyógyszerre igaz, hogy vannak nagyon ritka, ritka, közepesen gyakran előforduló, gyakori és nagyon gyakori nemkívánatos események, illetve mellékhatások. Az előbbiek körülbelül minden tízezredik betegnél jelentkeznek, a nagyon gyakoriak minden tizedik embernél – tehát még ezeknél sem mondható az, hogy mindenkinél, aki szedi az adott gyógyszert, kialakul a mellékhatás.

A gyógyszerek dobozába csomagolt betegtájékoztatót nemcsak azért érdemes elolvasni, hogy utána esetleg csak a rossz hatások maradjanak meg bennünk, hanem azért, is, hogy értsük, milyen betegségre kapjuk a gyógyszert, hogyan kell szedni, és milyen tünet vagy egyéb szokatlan panasz jelentkezéséről kell orvosunkat tájékoztatni, aki – nagy gyakorlata lévén az ilyen készítmények alkalmazásában – felvilágosíthatja a beteget, hogy mennyire „veszélyes” az észlelt panasz, várható-e annak csökkenése, illetve a készítmény előnyös hatásai ellensúlyozzák-e ezeknek a jelenségeknek a kellemetlen voltát. Ezekbe a betegtájékoztatókba tehát minden olyan panasz bekerül, ami akár csak ezerből vagy tízezerből egy embernél is előfordult.

Mivel Ön jelenleg egy olyan hormonkezelést kap, amelynek célja az ösztrogén szintjének csökkentése a szervezetben, a nagyon gyakori tünetek között előfordulhatnak azok a tünetek, amelyek egyébként a változókort (menopauza) jellemzik: hőhullámok, hirtelen kipirulás, izzadás, bizonytalan eredetű hüvelyi vérzés stb. és persze vannak ritkább mellékhatások is.

Az onkológiában a hormonkezeléseknél a hatás nem olyan gyorsan alakul ki, mint a citosztatikumoknál (kemoterápiáknál): 1-2 hónap alatt épül fel a hormonális hatás, ezért is szokták egyébként akár egy csak tablettás hormonkezelés megkezdésekor is az elején kb. egy hónap múlva kontrollra visszahívni az onkológusok a beteget, hogy tájékozódhassanak az esetleges mellékhatásokról is. Az Ön esetében feltételezhető, hogy havonta fogja kapni a kezelés injekciós részét, tehát a tapasztalt hatásokról rendszeresen lesz lehetősége beszámolni orvosának.

Kapcsolódó cikkek:
Emlőrák
Emlőrák: hormonterápia és kemoterápia
Emlőrákos asszonyok vallanak kálváriájukról
Áttétes emlőrákban is sorvasztják az ereket
Kicsorbítható az éle Démoklész kardjának
A HER2-pozitív emlőrák és célzott kezelése
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Nem minden nő választja az emlőmegtartó műtétet

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Kontroll emlőműtét után 2.
Kontroll emlőműtét után
Emlőrák: elegendő a kontroll?
Csontizotóp vizsgálat mellrákműtét után
Kontrollvizsgálatok emlőrákban
Kiújult mellrák, sorstársak
Kiújult, áttétes mellrák
Csontáttétes mellrák 60 évesen
Emlőrák, fájdalmas csontáttétek
Csontáttétes mellrák
Csontáttétes emlőrák: mi szabad?
Mellrák kiújulása 17 év után
Kiújult mellrák és Herceptin
Mellrák: kórszövettani diagnózis
Mellrák bizonytalanságai
Mellrák: in situ ductalis carcinoma
Fájdalom a műtött mellben
Megvastagodott műtött mell
Emlőrák: csomó a műtéti hegnél
Mellrák: vizsgálatok műtét után
Áttét nélküli mellműtét
Mellműtét után 9 hónappal
Mellműtét utáni CEA értékek
Aggasztó laborleletek mellrákműtét után
Tumor vizsgálati értékei
Mellrák: áttét esélyei
Mellrák, magas trombocitaszám
Fehérvérsejtszám-csökkenés
Emlőrák: kemo vagy nem kemo?
Emlőrák terápiája
Emlőrák: döntés a kemoterápiáról
Emlőrák műtét után
Mellrák: van más mód?