Szeretném a tanácsukat kérni. 2005-ben műtöttek: invasiv jellegű malignus emlődaganat (nuclear grade III.), HER-2 negatív, ER, PR 95% pozitív, pT1c pNO M0.

A fővárosi kórház, amelyben a műtétet végezték, onkológia centrumként is működik, ezért ott kaptam a kemoterápiát (sugárterápia az OOI-ban). Az előbb negyedévenkénti, majd most már félévenkénti kontrollt is itt végezték.

A mostani féléves kontrollnál a doktornő közölte, hogy volumenkorlát miatt, mivel nem tartozom a kórház ellátási területéhez, nem vállalják tovább az ellenőrzésemet. Próbáljam meg a háziorvossal megszervezni, vagy ha találok egy másik onkológiát, akkor ott.

Ez számomra semmiképpen sem fogadható el, mivel a daganat előtt erős, egészséges ember voltam 54 éves koromig, így a háziorvossal semmilyen kapcsolatom nem alakult ki. Az pedig, hogy elkezdjek kilincselni, hol fogadnának be, nagyon rémisztően hangzik. Hogy az agyonroncsolt, nyiroködémától időnként a duplájára dagadó mellemmel (ami szerintem a hegvonalban egyre növekvő szeróma miatt egy időzített bomba) hol fogadnának el, fogalmam sincs.

Ebben szeretném tanácsukat kérni, hogy hova fordulhatnék, ahol nem egy külvárosi háziorvos és SZTK, hanem onkológia tudná tovább kísérni az utamat.

HA ILYET NEM TALÁLOK, AKKOR INKÁBB TUDOMÁSUL VESZEM, HOGY ENNYI ELLÁTÁS JÁRT NEKEM, S 60 ÉVES KOROMBAN FELADOM A DOLGOT, vagyis egy politikai intézkedés miatt (vagy csak erre hivatkozva) kilöktek a vakvilágba.

Csakhogy ezzel megfosztom magam attól is, hogy a nyiroködémámra kezelést kapjak. Ugyanis, mivel az anyakórházamban nem kaptam ehhez segítséget, sok évi nyomozás után jutottam el az István Kórházba Daróczi professzor asszony osztályára, ahol időről-időre megkapom a szükséges kezelést, egyhetes bennfekvéssel. Igen ám, de az első dolog, amit kérnek befekvéskor, a negatív onkológiai kontroll, ami ugye nekem nem lesz. Tehát ha a daganat véletlenül nem újulna ki, akkor majd az ödéma, de valamelyikükkel megkeserülöm, hogy annak idején ezt az onkológiai centrumot választottam (mert itt volt sebész ismeretségem, és akkor még nem volt volumenkorlát, vagy nem hivatkoztak rá).

Ezt a dolgot kb. egy hete vágták a képembe, azóta persze nem aludtam, úgy érzem magam, mint egy parazita a társadalom testén, akire persze hogy nincs már szükség, már régen megtettem a kötelességem (42 év kemény munka, gyerekek felnevelése), távozhatok. Azt hittem, hogy azt az érzést, amikor a daganatot felfedezték, nem múlja felül semmi, pedig dehogynem. Ültem évekig egy gödör mélyén, s most, amikor az Arimidexet is elhagyhattam, gondolván, hogy az ödémával majdcsak elboldogulok, miután kezdtem volna a gödörből kikászálódni, ekkor rúgtak belém egy jó nagyot, hogy menjek csak szépen vissza.

Ha nem tudnak konkrétan másik helyet javasolni, akkor is nagyon szépen köszönöm az eddigi sok segítséget, amit a honlapjukat olvasva, illetve a konkrét kérdéseimre kapott válaszokkal nekem nyújtottak. Azért én továbbra is elhiszem, hogy az orvosok zöme olyan, mint amilyenek Önök, s csak én jártam így.