A csontvelőátültetés során a beteg saját (kóros) csontvelő és nyiroksejtjeit elpusztítják nagy dózisú kemoterápiás kezeléssel (esetleg sugárkezeléssel kiegészítve), majd ezt követően történik a hiányzó csontvelői sejtek pótlása egészséges donortól származó sejtekkel. Allogén transzplantációkor a donor lehet egészséges, HLA-identikus testvér, családi donor vagy idegen donor.

Az idegendoronos átültetésnél nagyobb a szövődmények – a súlyos, akár életet veszélyeztető szövődmények – kockázata, mintha egyenesági rokontól származna a csontvelő, ugyanakkor ezzel a beavatkozással is teljes gyógyulás érhető el sikeres esetben. Az utóbbi  időben az úgynevezett kondícionáló kezelések sokat fejlődtek, a betegek jobban tolerálják ezeket a csökentett intenzitású előkezeléseket mint a sok évvel ezelőtt alkalmazott terápiákat.

Az átültetésnél vannak korai szövődmények, ekkor a csontátültetett beteg általában az operációt végző osztályon tartózkodik, s ott folyamatosan ellenőrzik az állapottát, korrigálják az észlelt eltéréseket. Észlelhető anaemia, alacsony thrombocytaszám, alacsony fehérvérsejtszám, nem vagy nehezen indul be az új csontvelő működése. A hiányzó fehérvérsejtek miatt nagyobb a fertőzések kockázata, ezért a bevatkozást követően általában hetekig steril szobában van a csontvelő átületésen átesett beteg. Előfordulhat GVDH (graft versus host disease), ez több szerv működését (vese, máj stb.) is károsíthatja.

A szövődményekről, ezek gyakoriságáról, az emiatt szükséges kezelésekről és a szövődmények esetleges kimeneteléről részletesen a csontvelőátültetést végző orvostól/munkacsoporttól tájékozódhat.

Kapcsolódó cikkek:
Plazmasejtes daganat: myeloma multiplex
Csontáttétek a daganatos betegségben
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Hatástalan fájdalomcsillapítás
Donorra várva