Édesanyámnál (74 éves) epekőgyanúból kiindulva a vizsgálatok során Klacskin tumort találtak 2007. jún.-ban, 2007. júl. 6-án feltárták, majd az orvos tájékoztatása alapján epekő eltávolítás, epehólyag eltávolítás nélkül záródott a műtét, mondván: nem tudnak rajta segíteni (áttétes). Az orvos pár napot, de max 8 hetet jósolt, se kemot, se semmilyen gyógykezelést.
Mivel ebben az időszakban született meg első gyermekünk, nem tudtuk mitévők legyünk, de amelett döntöttünk, hogy nem mondjuk el betegségét, mivel azzal végképp feladná.
Most 12-13 hetesek vagyunk, de tegnaptól ismét romlott a beteg állapota, állandó hányás, és étvágytalanság, bármilyen folyadékot és ételt bevesz, visszajön. Fájdalmai nincsenek, csak ez a kellemetlen hányás. Nem tudjuk mi vár még ránk, kérem legyenek szívesek tájékoztatást adni, hogy ez már a végső fázis-e, s mitévők legyünk?
Miben tudnánk még segíteni, vagy legalább könynyíteni a helyzetén? Orvos tanácsolt a kiszáradás miatt egy infúziókúrát, de igazából senki nem mond semmit, hogy mit is várhatunk tőle.
Lesz ez mér rosszabb is?!
Az vigasztal minket, hogy nincsenek fájdalmai, és örül az unokájának. Lehet ez az utolsó vigasz?
A testi panaszokat illetően a hányások hátterében állhat a has felső részében lévő daganat. Rosszabb, de ritkább esetben a daganat részleges vagy teljes bélelzáródást okozva lehetetlenné teszi a táplálék áthaladását a vékonybelek irányába, de ekkor a székletürülés is megáll. Ennek az állapotnak a diagnosztizálásához orvosi vizsgálat, szükség esetén képalkotó vizsgálatok (röntgen) szükségesek.
A hányinger, hányás tüneti csillapítása lehetséges, ha ennek hátterében nem bélelzáródás áll. Erre különféle hányáscsillapító készítmények állnak rendelkezésre, amelyeket a háziorvos is rendelhet, illetve bizonyos készítmények (tabletta, kúp) kaphatók recept nélkül is. Az orvos által javasolt infúziók is tüneti kezelést jelentenek, csökkentik a kiszáradás esélyét: úgy visznek be folyadékot, hogy a betegnek ne kelljen folyamatosan a hányingerre, hányásra figyelni, ellene küzdeni, s az infúziókban hányáscsillapító szerek is adhatóak.
Ha a betegnek nincs fájdama, az nagy vigasz a betegség utolsó fázisában. Vigasz, mert lehetőséget ad arra, hogy a zavaró tünetek mellett is zavartalan időszakokat tölthessenek együtt szeretetben, gyengédségben. Ebben az időszakban, ha lehet, érdemes sokat beszélgetni együtt átélt élményekről, örömökről, tervekről. Egy kisbaba jelenléte különösen sok vidámságot és energiát hozhat a nehézségek közepette.
A gyengeség, étvágytalanság, hányás tüneteinek csökkentésére az onkológus adhat tanácsot. Az a fontos, hogy fogadják ezeket a tüneteket természetesen, mint a folyamat részét, csillapítsák amennyire csak lehet, de a figyelem fókuszában az együtt töltött idő minősége álljon. Az utolsó fázis bármilyen hosszú ideig tart is, időt ad arra, hogy elmondjanak, átadjanak, megtegyenek egymásnak mindent, amit fontosnak tartanak, hogy miközben az elválásra készülnek a legnagyobb közelséget élhessék meg.
Kapcsolódó cikkek:
Ahogyan az életre, a búcsúra is készülni kell
Családban is lehet magányos a beteg
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
Nem lemondani a mindennapi örömökről
Rettegett hányinger: hogy kerülhetjük el?
