Rövid kérdésében egy betegségcsoportról kérdez, amelyre a részletes válasz messze meghaladja a levelezési rovatunk kereteit. Igyekszünk egy rövid összefoglalót adni.

Limfómákról (lymphoma) akkor beszélünk, ha a nyirokrendszer (lymphaticus rendszer) sejtjei betegednek meg. A limfociták (lymphocyták) a fehérvérsejtek egyik típusát alkotják. Amikor limfómás megbetegedés alakul ki, ezek a limfociták szaporodnak fel, ellenőrizetlenül növekedni és osztódni kezdenek, és általában nem pusztulnak el néhány nap alatt, mint az egészséges, szokásos viselkedésű limfociták. A szervezetben áttéteket képezhetnek.

A kóros limfociták általában a nyirokcsomókban halmozódnak fel, így alakulnak ki azok a fájdalmatlan nyirokcsomó-duzzanatok, amelyeket gyakran a betegség első jeleként észlelnek. Ezek a nyirokcsomók leggyakrabban a nyak, a hónalj, vagy a lágyékhajlat területén jelentkeznek, de képalkotó vizsgálat (például mellkasröntgen vagy hasi ultrahang) a test belső részében is felfedezhet megnagyobbodott nyirokcsomókat.

Lehetnek a betegségnek úgynevezett általános tünetei is, izzadás, hőemelkedés, láz, bőrviszketés, fogyás, stb., de ilyen panaszokat még sokféle más betegség is okozhat.

A limfociták felszaporodása a test egyéb részein is előfordulhat, mert ezek a sejtek normálisan a szervezet sok részében előfordulnak. Így a betegség megjelenhet a csontvelőben, a lépben, kialakulhat a gyomorban, ritkábban a májban, az agyban vagy egyéb szervekben.

A limfómák között a Non-Hodgkin Lymphomát (NHL) és Hodgkin lymphomát (Hodgkin kórt) szokták megkülönböztetni, mind a két betegségnek számos szöveti altípusa van. A Hodgkin limfómákban megbetegedett emberek nemi aránya enyhe női túlsúlyt mutat. A betegség két életkorban halmozódik: a harmincas életévekben és 50 év felett.

A kezelésben a kemoterápia és a sugárterápia az elsődleges. Ezek alkalmazása függ a szövettani altípusoktól, a betegség felfedezésekor észlelt kiterjedtségétől (stádiumától) és az úgynevezett prognosztikai faktoroktól, amelyek utalnak a betegség jobb vagy rosszabb prognózisára a diagnózis felállításakor.

Még az előrehaladott Hodgkin lymphomában is jók a terápiás eredmények, megfelelő kemoterápiás és sugárkezelés mellett a betegek 60-70 százaléka öt év után daganatmentesen él. Ugyanakkor a betegség – mint sok más daganatos betegség – még 10 év után is kiújulhat, ezért a rendszeres kontrollvizsgálatok elengedhetetlenek.

Kapcsolódó cikkek:
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Sugárterápia a tumorok ellen
Sugár- és kemoterápia: a félelmetes kezelések

Korábbi kérdések és válaszok a témában:
Nyirokcsomó megnagyobbodása
Kérdés a limfómáról
Non-Hodgkin Limfóma