Török Mihályné Böbénél már áttétes állapotban ismerték fel a pajzsmirigyrákot. Az elmúlt több mint fél évtizedben a daganat – a pajzsmirigyrákok többségére nem jellemző módon – többször kiújult, áttétet is adott, emiatt Böbe több nagy műtéten esett át, majd végül egy operálhatatlannak ítélt elváltozás miatt célzott gyógyszeres kezelés vált szükségessé. A fizikai és lelki megpróbáltatás nem vette el az életkedvét, sőt ha lehet, még fokozta azt: tartja magát évekkel ezelőtti elhatározásához, miszerint két napnál tovább sosem szomorkodik, inkább mosolyogva továbblép. A pajzsmirigyrák ugyan viszonylag ritka, a kiújuló pajzsmirigyrák pedig még ritkább, de Böbe története és élethez való hozzáállása más beteg számára is példát és reményt adhat.
Böbe hat évvel ezelőtt figyelt fel egy apró, keményebb tapintatú duzzanatra a nyakán. „Egy kis csomó jelent meg, ami lassan, de biztosan nagyobbá vált. Nem fájt, de egy idő után zavart, ezért orvoshoz fordultam” – emlékezik vissza. Több orvosnál is járt, ultrahangvizsgálat is történt, mégsem láttak okot az aggodalomra, csak negyedévente újabb és újabb kontrollvizsgálatot javasoltak. Böbe azonban nem nyugodott meg: a háziorvos és a fül-orr-gégészet után endokrinológushoz fordult. Ott amint belépett a rendelő ajtaján, a szakorvos szinte másodperceken belül diagnózist mondott: „áttétes pajzsmirigyrákja lehet.”
„Ránézett a nyakamra, megtapintotta, és azonnal azt mondta: ezek itt valószínűleg pajzsmirigyrák áttétei” – idézi fel a fordulópontot Böbe. „A doktornő azzal a lendülettel vette fel a telefont, és azonnal időpontot kért nekem szövettani mintavételre.” A biopszia néhány napon belül megtörtént, a diagnózis pedig pontosan visszaigazolta a tapasztalt szakorvos gyanúját: papilláris pajzsmirigyrák, ami már a környezetében, a nyaki nyirokcsomókban áttéteket is adott. Azonnal előjegyezték műtétre.
– Leforrázott a diagnózis, ám mivel azonnal megoldás kínálkozott a bajra, ez enyhítette a traumát. A műtét során mindkét oldali pajzsmirigyet és több érintett nyirokcsomót is el kellett távolítani. Hatalmas műtét volt, de sikeres. Mivel sehol a szervezetemben nem látszódott a daganat terjedése, a gyógyulás teljes reményével hagytam el a sebészetet – emlékezik vissza Böbe.
Papilláris pajzsmirigyrák esetén csaknem rutinszerűen alkalmazzák a radiojód-kezelést, amely során a beteg egy radioaktív jódot tartalmazó kapszulát kap. A jódot a szervezetben a pajzsmirigysejtek – illetve a pajzsmirigy eredetű daganatsejtek – képesek felvenni, így ha valahol a testben maradt vagy terjedés révén megjelent ilyen daganatsejt, oda célzottan eljut a radioaktív anyag, és helyileg fejti ki daganatsejt-pusztító hatását. Böbénél azonban a műtétet megelőzően jódtartalmú kontrasztanyagot alkalmaztak egy képalkotó vizsgálat során, hogy pontosan kirajzolódjanak az érintett és kiműtendő területek. Ez a szervezet jódtelítettségéhez vezetett, emiatt az operáció utáni radiojód-kezelés kevésbé lehetett hatékony, mivel a jóddal már telített sejtek nem vették fel olyan mértékben a radioaktív jódot, mint az optimális lett volna.
– Gyors lábadozás következett, hamar visszaállt minden a régi kerékvágásba. Az eltávolított pajzsmirigy miatt hormonpótlásra lett szükség, de más változást ekkor még nem okozott a betegség az életemben – zárja a betegség első fejezetének történetét Böbe.
Kiújulás újra és újra
A rendszeres laboratóriumi és képalkotó kontrollvizsgálatok mellett három év nyugalom következett, egyre nagyobb eséllyel arra, hogy Böbe a betegséget – a papilláris pajzsmirigyrákos betegek többségéhez hasonlóan – végleg maga mögött tudhatja. De nem így alakult. Mint kiderült, Böbe a betegek azon kisebb körébe tartozik, akinél kiújult ez a daganat. Újra és újra daganatos nyirokcsomók jelentek meg a nyaki régióban, ami miatt újra és újra műteni kellett. Emiatt genetikai vizsgálatot is indokoltnak láttak, ami visszaigazolta, hogy a daganat egy úgynevezett BRAF mutációt tartalmaz, ami fokozott kockázatát hordozza mind a kiújulásnak, mind az áttétképződésnek. Ez előrevetítette azt is, hogy amikor már majd nem lehet műteni, BRAF-gátló gyógyszeres kezelés javíthatja még az életkilátásokat. Ezzel azonban igyekeztek kivárni egészen addig, amíg még lehetséges az újabb daganatos gócok műtéti eltávolítása.
– Tudomásul vettem, hogy a szervezetem ellenem dolgozik. Másrészről viszont engem a műtétek mindig megnyugtattak, mert úgy voltam vele: ameddig el tudják távolítani a daganatot a sebészek, addig nem kell aggódnom, hiszen amit kivettek, azzal már nem lesz gondom – fogalmaz Böbe, miként viszonyult az újabb operációkhoz. A műtétek nyomaként a nyakán halvány hegek húzódnak.
„Beszéd közben kicsit furcsábban veszem a levegőt, ezt én is érzem, és hallja az is, aki velem beszél, azonban a mindennapokban ez egyáltalán nem akadályoz.”
2025 elején érett meg a helyzet arra, hogy – hat évvel az első diagnózis után – elkezdjék a gyógyszeres terápiát. Egy újabb tüdőáttétről ugyanis a mellkassebész már úgy nyilatkozott, hogy azt az elhelyezkedése miatt nem tudják biztonsággal eltávolítani, ezért a helyi beavatkozások után immár az egész szervezetre hatni képes gyógyszerre van szükség. Böbe nem titkolja, hogy tartott a gyógyszertől, annak mellékhatásaitól. Beszélgetésünk idején két hónapja szedi a tablettákat, eddig megnyugvással tapasztalta, hogy szervezete viszonylag jól viseli a kezelést, bár mellékhatásokat tapasztal. A kontrollvizsgálatok elé némi szorongással néz, de bízik abban, hogy sikerül minél tovább kontroll alatt tartani a betegséget.
„Nem engedek a mosolyból”
– Két nap, 48 óra: ez a maximum, amit aggódással, szomorkodással, önsajnálattal vagyok hajlandó tölteni. Ezt már évekkel ezelőtt elhatároztam, és ez segített nekem újra és újra talpra állni. Nem magam elé pakolom a rossz híreket, hanem gyorsan magam mögé teszem, hogy ne akadályozzon abban, hogy továbblépjek és élvezzem az életem. Minden okom megvan erre! Van egy párom, akivel harmóniában és nagy szeretetben élünk, van kisunokám, gyönyörű családom, akik maximálisan támogatnak mindenben. Imádok táncolni! Minden nap zenére tornázom, ez feltölt energiával. Mindenkire mosolygok az utcán, mert azt szeretem, ha visszamosolyognak rám. Azzal, hogy másnak szebbé teszem a napját, az enyém is szebb lesz. Én sem, ahogyan egyikünk sem tudja, hogy mennyi időnk adatik még meg, de én ezt az időt igyekszem az utolsó percekig teljes életként és boldogan élni. Rajtam biztosan nem fog múlni!
Gyógyítható betegség a pajzsmirigyrákok többsége, ha időben felfedezik és megfelelően kezelik – szögezi le dr. Csajbók Éva endokrinológus klinikai főorvos (Szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Klinika). Az onkológiai ellátás meghatározó lépése a daganat típusának szövettani és molekuláris diagnosztikán alapuló pontos azonosítása, mert ez határozza meg a terápiás lehetőségeket. A leggyakoribb pajzsmirigyrák-típus a hormontermelő sejtekből kiinduló papilláris pajzsmirigyrák, amely általában lassan növekszik, és jól reagál a műtétre, valamint a radiojód-kezelésre. Ugyancsak a hormontermelő sejtekből indul ki a follikuláris pajzsmirigyrák, amely kevésbé gyakori, és hajlamosabb lehet távoli áttétképzésre. Mindkét típusnál fontos a daganat altípusának pontos szövettani jellemzése, mert bizonyos ritkább formák eltérő kezelési megközelítést tehetnek szükségessé. A parafollikuláris C-sejtekből kiinduló medulláris pajzsmirigyrák nem reagál radiojódra, de sebészi beavatkozással és célzott gyógyszeres kezeléssel sok esetben jól kontrollálható. Ritkán öröklődő formában is előfordulhat, ilyenkor a családtagok genetikai vizsgálata is indokolt lehet. A legritkább a rendkívül gyorsan terjedő anaplasztikus pajzsmirigyrák, amely már felfedezésekor is gyakran előrehaladott, agresszív viselkedésű, és komplex – sebészi, sugár- és gyógyszeres – kezelést igényel.
Nemcsak az onkológiákon kezelik a pajzsmirigyrákot: míg az elsődleges műtéti megoldás a sebészeteken történik, a leggyakrabban alkalmazott gyógyszeres kezelést a nukleáris medicina intézetekben bonyolítják le. Dr. Besenyi Zsuzsanna egyetemi adjunktus (Szegedi Tudományegyetem Nukleáris Medicina Intézet) a radiojód-kezelésről elmondta: ez egy célzott izotópterápia, amely során a beteg szájon át, kapszula formájában kap radioaktív jódizotópot. A szervezetben lévő pajzsmirigysejtek – köztük az esetlegesen visszamaradt daganatos sejtek – természetes módon felveszik a jódot, így a hozzá kapcsolt radioaktív izotóp a sejtek belsejéből helyileg sugározva pusztítja el e sejteket. A kezelés célzottságát az adja, hogy más sejttípusok nem, vagy csak minimális mértékben képesek jódot felvenni. A terápia előtt általában injekcióval serkentik a sejtek jódfelvételét, hogy a kezelés a lehető leghatékonyabb legyen. A kapszula bevétele után a beteg néhány napig elkülönített kórházi szobában tartózkodik, mivel a szervezetéből ideiglenesen kis mennyiségű sugárzás távozik. A radiojód-terápia a papilláris és follikuláris pajzsmirigyrákos betegek többségénél jelentősen csökkentheti a kiújulás kockázatát, áttétek esetén pedig terápiás céllal is alkalmazható.
A cikk a Rákgyógyítás Magazin 63., 2025/1-2. számában jelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével, az Alapítvány a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért kiadásában megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, terápiás lehetőségek, mellékhatások csökkentése, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, példaadó betegtörténetek.
