Rohánszky Magda onkopszichológus, több mint egy évtizede foglalkozik daganatos betegek pszichológiai kezelésével. A fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórházban az onkológiai team tagjaként dolgozik. Tapasztalatai alapján született meg a „Tűzmadár program” a daganatos betegek és hozzátartozóik pszichoszociális segítésére. A Tűzmadár Alapítvány kuratóriumának elnöke. Alapító tagja és 2006 óta elnöke a Magyar Pszichoonkológiai Társaságnak.

– A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság 2008 novemberében szervezett országos betegnapján a korszerű gyógyszeres terápiák mellett nagy érdeklődés övezte a fájdalomcsillapítás pszichológiai tényezőit is boncolgató szekciót. Megszüntethető gyógyszer nélkül is a fájdalom?
– Természetesen a gyógyszereket nem lehet elhagyni, ám a hatékonyságot fokozza a kombinált kezelés: a pszichológiai segítség a szükséges fájdalomcsillapító-dózist csökkentheti, s ami ennél is fontosabb, alapjaiban változtathatja meg a betegek mindennapjait. Nagyon sok múlik ugyanis azon, miként éli meg valaki a betegséget és az azzal jelentkező fájdalmakat. A kétségbeesés, a betegség miatti pánikreakciók, a szorongás és elszigeteltség növeli a megélt szenvedés mértékét. A fájdalom pedig önmagát is tudja erősíteni: az elgyötörtségből, a kialvatlanságból adódó kimerültség tetézi a fizikai tüneteket, az izomfeszültséget, a vérnyomásproblémákat okozó stresszt. A negatív folyamatok összeadódnak, s még inkább a fájdalomra irányítják a beteg figyelmét. A pszichológia tárháza által kínált lehetőségek segítenek kitörni ebből az ördögi körből: a relaxációs módszerek valós, fizikai értelemben átélhető fájdalomcsillapító hatását sok betegünk visszaigazolta már.

– A filmek által sugallt kép alapján a pszichológust sokan mind a mai napig úgy képzelik el mint  akinek egy díványon feküdve az ember hosszasan a gyerekkoráról mesél.
– A pszichoanalízis valóban máig létező és alkalmazott szakterület a pszichológián belül, ám a betegekkel folytatott kommunikáció másra épül. Megfogalmazója nyomán Rogers-féle személyközpontú terápiának hívjuk azt, amikor a pszichológus nem elemzi a betegét, nem az általa elmondottakat próbálja értelmezni, hanem empatikusan, feltétel nélküli pozitív elfogadással azt segíti elő, hogy a beteg megfogalmazza saját érzéseit. A páciens önmaga határozza meg nyugtalanító problémáit, a pszichológus segít, hogy azokra megoldást is találjon abban az új, kihívásokkal teli és emberpróbáló élethelyzetben, amelyben egyik napról a másikra, a felkészülés lehetősége nélkül találta magát.

– Milyen problémákkal és kihívásokkal szembesül leggyakrabban a mindennapi gyakorlatban a betegek körében, akik önhöz fordulnak segítségért?
– Összefoglaló néven distressznek nevezzük azt a jelenségcsoportot, amellyel a daganatos betegek lelkiállapota a leggyakrabban leírható. A distressz a negatív érzelmek széles skáláját  foglalja magába a szomorúságtól, a félelemtől, a pánikon keresztül a depresszióig. A betegben és a hozzátartozókban egyaránt normális reakció, ha a rák megrázó diagnózisára distresszel reagálnak. A distressz intenzitása a betegséghez való alkalmazkodás kialakulásával azonban néhány héten belül csökkenhet. Ha a szorongás, a kilátástalanság állandósul, s a remény erősödése helyett a beteg lehangolt, elkeseredett lesz, csökken az életereje, keresni kell egy segítő szakembert, pszichológust, pszichiátert.

– Sokszor igyekszünk erősnek látszani, magukban tartani érzéseinket, szorongásainkat. Melyek azok az árulkodó jelek, amelyekre figyelnie kell egy betegnek vagy az ápoló családtagoknak?
– A distressz erősödését jelezheti az elhatalmasodó rémület és szorongás, a nagyfokú szomorúság, ami miatt például azt érzi a beteg, hogy nem tudja végigcsinálni a kezeléseket. A feszültség következményei ingerlékenységben, dühben, máskor energiátlanságban, a haszontalanság érzetében, a koncentrációképesség romlásában, hirtelen memóriazavarokban, döntésképtelenségben jelentkeznek. A fizikai tünetek hányingerben, álmatlanságban, fáradtságban, étvágytalanságban, a fájdalmak erősödésében ölthetnek formát. A múltbeli negatív történések még sérülékenyebbé tehetik a beteget: nyomasztóan hathat, ha egy rokon rákban halt meg, vagy ha feldolgozatlan, lezáratlan konfliktusok terhelik a mindennapokat. A válságos időszakban a beteg csak a rákra és a halálra képes összpontosítani, s megkérdőjeleződhet annak a hitnek vagy vallásnak is a létjogosultsága, amely máskor biztonságot adott: minden kapaszkodó elveszni látszik.

– Hogyan törhető meg ez a negatív, lefelé mutató érzelmi spirál?
– A distressz minden tünete kezelhető. A legfontosabb, hogy a betegben tudatosuljon: nem törvényszerű, ami vele történik: a rákbetegségnek – a kezdeti megrázkódtatás után – nem szükségszerű velejárója a krónikus halálfélelem és tehetetlenség érzete. Fel kell kutatni magunkban azokat a lelki erőforrásokat, amelyek a múltban is segítettek a nehéz helyzetek megoldásában, a krízisek átvészelésében. A rákkal kapcsolatban egyszerre egyetlen problémára koncentráljunk: könnyebbnek tűnik az óriási teherrel megbirkózni, ha azt kisebb részekre bontjuk. Az itt és mostra kell fókuszálnunk, mert a jövő iránti állandósuló aggodalom csak elszívja az erőnket a jelentől.

– Mindig az első lépés a legnehezebb. Hogyan fogjunk hozzá?

– Először is tájékozódni kell. Szerezünk be annyi információt betegségünkkel kapcsolatban amennyi elegendő ahhoz, hogy megértsük és követni tudjuk mindazt, ami a kezelések folyamán történik, illetve megküzdési stílusunknak is megfelelő. Egyszerűbben fogalmazva: van, aki mindent tudni akar, van akinek kevés információ is elegendő ahhoz, hogy csökkenjen szorongása és lelkiekben alkalmazkodni tudjon állapotához. Fontos, hogy ne szigetelődjünk el. Ahelyett, hogy magunkban őrlődnénk, adjuk ki  érzéseinket, félelmeinket! Ha mód van rá beszélgessünk egy családtaggal, régi baráttal, akiben megbízunk, s akinek elmondjuk azokat a gondolatainkat is, amelyeket másnak nem. Bár néha könnyebbnek, egyszerűbbnek tűnik otthon maradni, a barátok, ismerősök társasága felszabadító lehet, elterelheti figyelmünket a betegség terheiről és kitágíthatja életterünket. Az is előbbre vihet, ha elkezdünk naplót írni: csökkenti a szorongást, ha a félelmeinket kiírjuk magunkból. Egy jó film, a hangulatunkhoz illeszkedő zene, egy kellemes fürdő vagy egy séta is figyelem elterelő, lazító hatású lehet. Keresni kell a mindennapokban az örömöket, hiszen azok a betegség ellenére sem szűntek meg létezni, csak háttérbe szorultak.

– Mindez az életmódra és az életszemléletre vonatkozik. Mi az, amit mindehhez a pszichológia hozzátehet?
– A bizonytalanság, az aggodalom, a félelem miatti szorongás, a feszültség csökkentésére bevonhatjuk életünkbe a relaxációt, egészség meditációt. Nagyon sokféle lehetőség közül választhatunk. Például könnyen elsajátítható a progresszív relaxáció, amikor a ki- és belégzést az izmok megfeszítésével és ellazításával hangoljuk össze.

– Mennyi idő kell ahoz, amíg valaki megtanulja a feszültségoldás technikáit?
– Az autogén tréning, az önhipnózis, a meditáció és a relaxációhoz kapcsolódó imaginatív, tehát a fantáziát segítségül felhasználó technikák pszichológus segítségével, relaxációs tanfolyamon, önsegítő csoportokban vagy egyénileg is megtanulhatók és gyakorlással egy-két hónap alatt jól elsajátíthatók. Problémáink feldolgozásában vagy a fájdalom csillapításában a hipnózis is segíthet, ha ezt választanánk, akkor is forduljunk a módszerben jártas szakemberhez. A relaxációs módszerek nemcsak a szorongás csökkentéséhez járulnak hozzá, hanem erősítik a testi-lelki állapotok feletti kontroll érzetét is. Életünk során a betegséggel összefüggésben és attól függetlenül is sokféle stresszhatásnak vagyunk kitéve, s mivel ezen változtatni kevéssé tudunk, a kérdés mindig az, mit kezdünk a negatív impulzusokkal? A relaxációra, a meditációra, a képzelőerőre építő beavatkozások aktív segítséget jelenthetnek a betegség alatt lelkiállapotunk stabilizálásában, a későbbiekben pedig egészségünk alakításában és megőrzésében.

Az interjú a Rákgyógyítás magazin 2. számában jelent meg. A Tűzmadár Alapítvány által kiadott országos magazin negyedévenként 10 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. Az ingyenes lap cikkeiben, riportjaiban és interjúiban a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, fájdalomcsillapítás, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Rákbetegség: nem elég a testet kezelni
A betegséggel lélekben is meg kell küzdeni
Fájdalomcsillapítás: lehetséges és kötelező!
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
Kicsorbítható az éle Démoklész kardjának
Családban is lehet magányos a beteg