Csontáttétek a daganatos betegségben

Az elsődleges daganat gyorsan osztódó sejtjei közül egy-egy leválhat a daganatszövetről, és a vérárammal vagy nyirokkeringéssel a szervezet más részeibe kerülhet. Azután egy arra alkalmas helyen megtapad, és ott újabb, másodlagos daganatszövetté szaporodik. Az áttét kialakulása minden rosszindulatú daganatnál lehetséges: a daganat fajtájától és fejlettségétől függ, mikor önállósodnak sejtjei.

Gyakori az áttétképződés

Sajnos a daganatok nagy részét – közel 30 százalékát – eleve áttétes állapotban ismerik fel. Bár minél korábban fedezik fel, annál nagyobb az esélye, hogy sikerül a beteget még az áttétek keletkezése előtt kezelésbe venni, de sajnos a korai felismerés sem biztosíték arra, hogy sikerült megelőzni ezt a kórfolyamatot.

Csontáttétről akkor beszélünk, ha a csontban telepszenek meg az elvándorolt rákos sejtek. Nem minden rákfajta okoz a csontban áttétet. Az adott ráksejt típusától függ, hogy megtapadáskor melyik szervet részesíti előnyben. Az emlő-, a prosztata– és a tüdődaganatok okoznak leggyakrabban csontáttéteket, míg a festékes bőrdaganat (melanoma) vagy a pajzsmirigy tumorai ritkábban. A vérképző szervrendszer eredetű daganatok közül főleg az ún. myeloma multiplex érinti a csontokat is.

A csontáttétek létrejöttekor az esetek csak kis százalékában alakul ki a csontban kiterjedt daganat. Sokkal inkább a rákos sejtek által termelt biokémiai faktorok hatására bomlik meg a csontépítõ- és lebontó folyamatok egyensúlya.

A felboruló egyensúly miatt alakul ki csontáttét

Az egészséges csontokban ugyanis folyamatos az átépülés, bonyolult szabályozás útján a csontépítő sejtek folyamatosan építik, a csontfalók folyamatosan bontják a csontszövetet. Ez a működés biztosítja, hogy a test vázrendszere képes alkalmazkodni a megterheléshez, mivel a csont szerkezete aszerint módosul, ott lesz erős, ahol arra szükség lesz. A csontépítő folyamatoknak köszönhető a csont regenerálódó képessége is törés vagy repedés esetén.

Ha az egyensúly úgy borul föl, hogy a csontépítés nem tud lépést tartani a csont bomlásával, a csont meggyengül, elreped. Ilyen gyengülés okozza a csontáttétes töréseket és panaszokat is.

Csontáttétek diagnózisa

Ha a rosszindulatú daganat miatt kezelt beteg csontpanaszokkal fordul orvoshoz, illetve, ha a kórelőzményben rákbetegség szerepel, csontáttétek lehetősége miatt mindig radiológiai vizsgálatokat kell végezni. A teljes test csontizotópos vizsgálata esetenként már akkor kimutatja az áttéteket, amikor azok még nem láthatók a röntgenfelvételen.

Bár az áttét forrása nem mindig ismert, a szövettani vizsgálat (biopszia) támpontot adhat az elsődleges daganat helyének megtalálásához. Előfordul, hogy a csontáttét előbb okoz panaszt, mintsem az elsődleges daganat kialakulását gyanítanánk.

A csontáttétek által kiváltott panaszok

A csontáttétnek jellegzetes tünetei vannak. Leggyakrabban az egyik első panasz a fájdalom. A daganatos betegségek rendszerint alattomosan, fájdalom nélkül kezdődnek, az első fájdalmak sokszor pontosan a csontáttét keletkezése idején jelentkeznek. Ennek az az oka, hogy ilyenkor a növekvő daganat nyomhatja a szomszédos szerveket, ami egy bizonyos nyomásfokozódás után már érzékelhetővé válik. A daganat átterjedhet az idegekre, idegvégződések környékére is. A rákos folyamat miatt elgyengült csontok kisebb-nagyobb repedései és törései fájhatnak.
(Tájékoztató a csontfájdalmak sajátos kezeléséről.)

Csonttörések a tumor miatt

A rákos (úgynevezett patológiás) csonttörések jellemzője, hogy spontán, vagyis különösebb erőbehatás vagy baleset nélkül következnek be. Jellemzőek a bordatörések, csigolya-összeroppanások vagy a végtagok hosszú csöves csontjainak törései. A csonttöréseket röntgenfelvétellel mutatják ki. Mivel a csont természetes regenerálódó képessége legyengült, sokszor csak műtéttel kezelhető.

A hiperkalcémia a rákkal küzdő szervezet anyagcserezavara. Lényege, hogy a csontlebontási folyamatok túlsúlyának köszönhetően a csontból kalcium távozik, ami így a vérbe kerül. A kalcium ürülése nem tud lépést tartani a csontból jövő kalciummennyiséggel, ami végül kellemetlen gyomor-bélrendszeri és idegrendszeri tüneteket okoz. A beteg étvágytalannak, mindig szomjasnak érzi magát, gyakori a vizelési vagy a hányinger, a pácienst hányás, székrekedés kínozza, izomgyengeség, letargia, rángógörcsök jelentkeznek.

A csontáttétek kezelése

A daganatos megbetegedések terápiájában az egyik legfőbb cél az áttétek megakadályozása, ám ez gyakran nem sikerül. A csontfolyamat súlyosságától függően a csontáttétnek is van külön gyógymódja. A kezelés alapvetően attól függ, hogy az elsődleges daganat milyen szöveti típusba tartozik, illetve mely szervben alakult ki.

Leggyakrabban besugárzás és gondosan kiválasztott kemoterápiás vagy hormonkészítmények, újabban pedig az úgynevezett célzott kezelések kombinációját alkalmazzák. A daganat következményeként kialakuló törés, illetve ennek veszélye esetén az amputáció megfelelő műtéti megoldásokkal kerülhető el. Ha az elsődleges daganatot eltávolították, és csupán egyetlen csontáttét alakult ki, a besugárzással, kemoterápiával vagy mindkettővel kombinált kimetszés elegendő lehet a gyógyuláshoz – az amputáció ugyanakkor sajnos nem kerülhető el minden esetben.

A gyógyszerek szerepe a csontáttétek terápiájában

A gyógyszerek egy csoportja (biszfoszfonátok) ma a daganatok okozta csontáttétek kezelésének alapelemei. A biszfoszfonátkezelés képes a daganat okozta csontlebomlás sebességét lelassítani. A gyomorból felszívódva a vérárammal a csontba jut, és ott kétféle úton fejti ki hatását. Egyrészt megakadályozza, hogy a csont szárazanyag tartalma kioldódjon, és ezáltal szerkezete ritkuljon. Másrészt a csontot bontó sejtek életét megrövidíti és aktivitásukat gyengíti, azaz a csont “bomlását” akadályozza meg, illetve lassítja le.

Mivel ez a gyógyszer főleg az erősen változó, ún. felgyorsult anyagcseréjű csontokba kerül, és halmozódik fel, ott hat, ahol leginkább zajlik a daganat okozta kóros irányú csont-átépülés. Beépülve a csontba véd a daganat újabb károsító hatásai ellen is. A biszfoszfonátokat intravénás infúzió vagy szájon át szedhető tabletta formájában alkalmazzák.

E szereket tartósan, gyakran évekig alkalmazzák. Az előforduló mellékhatások között leggyakrabban gyomor és bélpanaszok, fejfájás vagy influenzaszerű tünetek jelentkeznek. Egyes intravénásan alkalmazott készítmények károsíthatják a veseműködést, azonban vannak olyan készítmények, amelyek a többinél kedvezőbbek e mellékhatás terén. A fogászati beavatkozások (foghúzás, gyökérkezelés) nagyobb kockázattal járnak biszfoszfonát kezelés alatt, ezért a biszfoszfonát kezelés előtt – hasonlóan egyes más daganatterápiákhoz – fogászati kontrollvizsgálat javasolt.

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top