Mivel ismertek a daganatos betegeknél azok az egyéni jellemzők, amelyek trombózisra hajlamosítanak, illetve azok az élethelyzetek (műtét utáni hónapok, egyes gyógyszeres onkológiai kezelések, ágyhozkötöttség), amelyek a mélyvénás trombózis és a leszakadó vérrög okozta tüdőembólia kockázatát többszörösére emelik, ezáltal jól körülhatárolható, kiknek és mikor indokolt már megelőző jelleggel (profilaktikusan, profilaxist alkalmazva) véralvadásgátló (köznapi szóhasználattal vérhígító, szakszóval antikoaguláns) gyógyszereket kapniuk.
Műtét után minden betegnél indokolt a megelőző kezelés, a sebészeteken rutin eljárásnak számít az operációt követő véralvadásgátlás.
Önmagában a kemoterápia nem indokolja a véralvadásgátlást, viszont azok az onkológiai kezelések igen, amelyeknek a leiratában megnövekvő trombóziskockázat szerepel. Sok esetben a fekvőbetegként, kórházban kezelt daganatos betegeknél is indokolt lehet a véralvadásgátlás.
Felmerülhet a kérdés: ha a daganatos betegeknél általában is magasabb a trombózis és a tüdőembólia rizikója, akkor miért nem adnak általánosan, mindenki számára ezt megelőzni képes kezelést? A válasz: a véralvadásgátlásnak is lehetnek mellékhatásai, például fokozhatja a – rákbetegeknél szintén gyakran rizikós – vérzékenységet, vérzéses szövődmények kockázatát. Tehát csak azokat indokolt trombózis profilaxisban részesíteni, akiknél a véralvadásból eredő kockázat nagyobb, mint a kezelés következtében megnövekvő vérzéses szövődmények kockázata.
Többféle formájú és hatásmechanizmusú véralvadásgátló létezik. Ez lehet a hasba, bőr alá adott injekció, amit a beteg önmaga is megtanulhat beadni. Rendszeres laboratóriumi ellenőrzés mellett alkalmazhatnak a K-vitamin véralvadást fokozó hatását gátló anyagokat (K-vitamin antagonista). Ebben az esetben az étkezésre is oda kell figyelni, hogy ne fogyasszon túl sok K-vitamint a beteg (K-vitaminban gazdag a paraj, a brokkoli, a kelbimbó, a káposzta, a sötétzöld leveles főzeléknövények, a máj, a tejtermékek). Esetenként indíthatnak olyan új típusú véralvadásgátló kezelést is, ami közvetlenül a véralvadásért felelős vérfaktor aktivitását gátolja, ez esetben a hatást az étrend nem befolyásolja.
A gyógyszeres kezelés mellett a beteg is tehet a kockázat csökkentéséért: mivel önmagában a tartós fekvés és mozdulatlanság is kockázati faktor, fontos a mozgás, a műtét utáni torna, s a lehetőségekhez képest a mielőbbi felkelés, majd a kórházból való hazabocsátást követően is a rendszeres fizikai aktivitás. Emellett az alsó végtagokat nyomás alatt tartó kompressziós harisnya viselése is segítheti a pangás elkerülését, a vér visszaáramlását a szív felé.
Már kialakult trombózis esetén szükség lehet vérrögoldásra (trombolízis), olykor a vérrög sebészi eltávolítására.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
