Lépések a személyre szabott onkológiai terápiák felé

Ujjlenyomat

Egyetlen gyógyszer sem hat minden betegnél, ezért fontos, hogy minél több olyan tényezőt fedezzenek fel, amelyek vizsgálatával már egy kezelés megkezdése előtt meg lehet mondani, hogy az adott terápia az adott betegnél hatásos lehet-e. Amíg korábban csak a statisztikai számokra alapozhattak az orvosok, immár egyre több személyre szabott vizsgálat áll rendelkezésre a megfelelő gyógyszer kiválasztásához. Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) idei világkongresszusán például a vastagbélrák kezelésének célzottabbá válását segítő új kutatási eredményt jelentettek be.

prof. dr. Bodoky GyörgyAz Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság a közelmúltban sürgősséggel hozott nyilvánosságra egy fontos kutatási eredményt, amelyet eredetileg csak a világkongresszus során terveztek bemutatni. A rendkívüli bejelentést az indokolta, hogy a felfedezés közvetlenül, azonnal érintheti a vastagbél-daganatos betegek ellátását világszerte. A kutatás egy újabb gén, az NRAS szerepét bizonyította be a vastagbél-daganatos betegek célzott kezelésének megválasztásában: e gén vizsgálatával még inkább pontosabban lehet megcélozni azt, hogy melyik terápia lehet a hatásosabb egy áttétes vastagbélrákos beteg kezelésében. A nemzetközi kutatócsoport vezető testületének Magyarországról prof. dr. Bodoky György, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológiai centrumvezető főorvosa is tagja volt.

– Több országból mintegy 1200 vastagbélrákos beteg sorsát kísértük éveken át figyelemmel és dolgoztuk fel folyamatosan az eredményeket: elemeztük a szövettani leleteket, kerestük a génmutációkat és az összefüggéseket a daganatok molekuláris biológiai jellemzői, a megválasztott kezelések és a kórlefolyás között –  magyarázza Bodoky György. Hozzáteszi: amikor évekkel ezelőtt elkezdték a vizsgálatot, még nem tudták mit is keresnek valójában. Időközben derült ki az is, hogy egy másik gén, a KRAS mutációja is alapvetően befolyásolja, hogy melyik gyógyszert érdemes egy betegnek adni és melyiket nem, így ezt követően már ennek fényében alakították tovább a vizsgálatot.

De mit is jelent mindez a gyakorlatban?

Több támadáspont célzása

A hagyományos kemoterápiás kezelések a gyorsan osztódó sejtekre hatnak, s mivel a ráksejtek ilyenek, pusztítják azokat. Viszont ezek a gyógyszerek nem tudnak szelektálni, ezért a szervezet más gyorsan osztódó sejtjeire (egyes vérsejtek, nyálkahártya, haj) is negatívan hatnak. A célzott kezelések abban különböznek, hogy azok molekulái csak adott ráksejtek receptoraihoz tudnak kötődni, s így csak a daganatsejtekre hatnak. Ma Magyarországon is gyakorlatilag minden vastagbél-daganatos beteg hozzájuthat a kemoterápiás infúziók mellett olyan gyógyszerekhez is, amelyek célzottan gátolják a daganatos folyamat terjedését. Az egyik hatásmechanizmus lényege, hogy az adott gyógyszer – kemoterápiával kombinálva – a daganatok érfejlődését (angiogenezisét) képes gátolni, azaz lényegében a tumorok által önmaguk táplálására és oxigénellátására kifejlesztett kóros vérerek fejlődése ellen hat, s elérheti azok részleges vagy teljes visszafejlődését. (E terápiát nemcsak vastagbélrákban, hanem az emlődaganatok és tüdődaganatok egy részénél is alkalmazzák.)

A másik fő tumorellenes hatásmechanizmus lényege, hogy a ráksejtek felszínén azonosított felszíni növekedési faktor receptort (EGFR) gátolja. Az EGFR-gátláson alapuló gyógyszerek képesek a daganatsejtek felszínén lévő, kórosan működő „növekedj és osztódj!” parancsot blokkolni, ezáltal a betegséget visszaszorítani. (Infúziós EGFR-gátló terápiát szintén nemcsak vastagbélrákban alkalmaznak, hanem fej-nyaki daganatokban is, s egy tüdőrák kezelésére szolgáló tabletta ugyancsak ezen az elven fejti ki hatását.)

Előzetes génvizsgálatok

DNSHa egy tumorban nincs meg az a célpont, amelyre egy célzott terápiás készítmény hatni tud, úgy nem érdemes az adott gyógyszert adni, inkább a szélesebb támadáspontú kemoterápia jöhet szóba. Fény derült például arra, hogy a vastagbélrákos betegeknél az EGFR-gátló kezelés akkor tudja kifejteni a hatását, ha a ráksejtben nem mutálódott az úgynevezett KRAS gén. A KRAS gén képes egyes fehérjék működését szabályozni, befolyásolja a sejt túlélését, a daganat érképzését, illetve magát az áttétképződési folyamatot is. Azt, hogy a KRAS gén normálisan működik-e, ma már rutinszerűen vizsgálják: akinek a tumorában a KRAS gén nem mutálódott, az kaphatja meg az EGFR-gátló kezeléseket, ők a vastagbél-daganatos betegeknek mintegy 60 százalékát jelentik. 40 százalék számára tehát más típusú terápiát kell meghatározni, náluk az EGFR-gátlás biztosan nem hatna, mert a mutáns KRAS gén ezt meggátolja. Ennek tudása egyrészt megkíméli a KRAS mutáns gént hordozó betegeket a felesleges gyógyszerektől és időveszteségtől. Másrészt az igen korlátozott összeggel gazdálkodó gyógyszerkassza  szempontjából is lényeges, hogy azon betegek számára fizesse ki a társadalombiztosítás e gyógyszereket, akiknél egy konkrét kezeléstől reálisan előny is várható.

Itt kerül a képbe a közelmúltban tett amerikai bejelentés. A közlemény ugyanis arról szólt: a KRAS mellett egy újabb génről, az NRAS-ról bizonyosodott be, hogy hibája meggátolhatja a célzott onkológiai terápia eredményességét. Az NRAS gén hibája jóval ritkább, mint a KRAS mutációja, a vastagbélrákos-végbélrákos betegeknek körülbelül 10 százalékát érintheti. A felfedezés nyomán javasolják a kutatók, hogy ahogyan mára sok országban rutinszerűen bevezették a KRAS génvizsgálatot, úgy történjen meg az NRAS gének vizsgálata is, mert ezzel még pontosabban meg lehet határozni, hogy az EGFR-gátló kezeléseket melyik betegeknek érdemes megkapniuk. Azoknál a vastagbélrákos betegeknél látják indokoltnak az NRAS gén vizsgálatát is, akiknél a KRAS génben nem mutattak ki mutációt, tehát esélyesek lehetnek EGFR-gátló terápiára.

Egyre több biomarker

Nemcsak a vastagbélrákban azonosítottak már olyan jellemzőket, amelyek vizsgálatával személyre szabottá válhatnak a kezelések. Az emlőrák esetén évtizedek óta vizsgálják például a tumorok hormonérzékenységét, mert ha bebizonyosodik, hogy a daganatsejtek érzékenyek a női nemi hormonokra, az ösztrogénre, a progeszteronra, akkor akár éveken át érdemes hormongátló kezeléssel kiegészíteni a terápiát, hogy ezzel is csökkenjen a betegség kiújulásának, az áttétek képződésének a kockázata. A hormonstátuszt más megközelítésben, de a prosztatadaganatok esetében is vizsgálják, a hormonterápia itt is bevált módszer.

Nem új keletű felfedezés a daganatok növekedését serkentő faktor, a HER2 rákkeltő gének jelenléte sem a mellrákok egy jelentős részében. Korábban a HER2 pozitív emlőrákok a rosszabb kilátású, agresszívabbnak számító daganatos betegségtípusok közé tartoztak, ám a kutatóknak sikerült kifejleszteniük a HER2-gátló terápiát, amivel immár e típusú mellrákok jó hatásfokkal megfékezhetők. Gyakorlatilag ez volt az első molekulárisan célzott terápia. Az újabb kutatási eredmények nyomán a HER2 státuszt ma már gyomorráknál, indokolt esetben tüdődaganatokban is vizsgálják. Mindezek azt a célt szolgálják, hogy a rendelkezésre álló terápiás palettából minél több beteg a számára legalkalmasabb kezelést kaphassa meg az onkológián.

Kapcsolódó cikkek:
Bejelentés a vastagbéldaganat kezeléséről
Célzottan gátolják a rákos sejtburjánzást
Patológiai vizsgálatok: mikroszkóp alatt a világ

Top