Szűrővizsgálatok

A rák nem a halálos betegség szinonimája. A rák az esetek többségében akkor válik halálos betegséggé, ha nem ismerik fel időben. A szűrések a másodlagos megelőzés fegyvertárába tartoznak – az elsődleges megelőzés az életmódbeli tényezők sora. A szűrések célja a tüneteket és panaszokat még nem okozó daganatok és daganatelőtti állapotok felismerése a későbbi, súlyosabb következmények megelőzése érdekében.

A negatív elváltozást nem mutató szűrővizsgálati eredmény minimálisra csökkenti – az álnegativitás előfordulása miatt teljesen meg nem szünteti – a rosszindulatú daganat valószínűségét, a kedvezőtlen eredmény pedig esélyt ad arra, hogy a vizsgált személy még a betegség tünetmentes, korai állapotában kerüljön orvos kezébe. A szűrővizsgálat célja az egyes daganatos betegségből eredő halálozás mérséklése.

Szűréssel nem lehet kiküszöbölni a daganatos megbetegedéseket. A szűrővizsgálatokat ezért is nevezik a másodlagos megelőzés eszközeinek: ám általuk számos daganattípus esetén olyan stádiumban fel lehet fedezni az elváltozásokat vagy a daganatmegelőző állapotokat, amikor azok még nagyobb eséllyel gyógyíthatók, nem képeztek áttéteket, nem igényelnek az életminőségre kihatással járó szervcsonkítást, s lehetőség van a teljes gyógyulásra.

A félelem gátolja a részvételt

A tapasztalatok szerint sok nő és férfi azért nem megy el a szűrővizsgálatokra, mert attól tart, hogy ott “kiderül valami”. Félnek attól, hogy addigi életük megváltozik, kezelésekre kell járniuk, netán műtétet javasolnak számukra, holott ők egészen odáig teljesen egészségesnek gondolták magukat.

Másokat a munkahelyük elvesztésétől való félelem vagy a munkából való kiesés, az anyagi kiszolgáltatottságtól való tartás tart vissza. Bele kell ugyanakkor gondolni: attól, hogy valaki nem vesz tudomást egy esetleges tumorról, az még jelen van a szervezetében, fokozatosan növekszik, s burjánzása során egy idő után átterjed más területekre is, akár hétről-hétre csökkentve a gyógyulás esélyét.

Nem minden daganattípus szűrhető ki

Sajnos ma még sok daganattípusra nincs hatékony szűrővizsgálat. Ez az egyik oka annak, hogy számos tumort már csak akkor fedeznek fel, amikor az előrehaladott, kései stádiumban van, s valamilyen panasz hátterének felderítése érdekében célvizsgálatokba kezdenek. Viszonylag gyakran előfordul az is, hogy valamelyik daganatra véletlenszerűen találnak rá, miközben a pácienst egy másik betegség miatt kezelik vagy vizsgálják.

Elsősorban azok a daganatok szűrhetők ki nagy hatékonysággal, amelyek olyan szervet támadnak meg, amelyek viszonylag könnyen vizsgálhatók. Ezért könnyű felismerni a szakemberek számára a bőrrákot, a szájüregi-, a méhnyak- vagy az emlőtumort. Több daganattípus viszont rejtve fejlődik ki a szervezetben, esetleg hosszú időn keresztül nem okoz semmilyen tünetet, s az általános vizsgálati módszerekkel sem deríthető rájuk fény.

Ezeknél a kóroknál egy teljes lakosságra kiterjesztett szűrési program olyan sok álpozitív – esetleg álnegatív – diagnózist produkálna, amely miatt nem látják szakmailag indokoltnak, s anyagilag vállalhatónak a bevezetést. A szűrési program alkalmasságának értékmérője az érzékenység (szenzitivitás) és a fajlagosság (specifitás). A módszer érzékeny, ha ráknak mondja a rákot, és fajlagos, ha csak a rákot mondja ráknak.

A leggyakrabban előforduló, s a legtöbb halálos áldozatot követelő ráktípusok ugyanakkor csaknem kivétel nélkül nagy pontossággal kiszűrhetők!

Ugyan vannak szakmai ellenvélemények, amelyek szerint a szűrések olykor túlkezelésekhez vezetnek, ám ezzel szemben állnak azok az adatok, amelyek azt bizonyítják: a szűrőprogramokkal eredményesen csökkenthető a halálos szövődmények kialakulásának kockázata és előfordulása – a szakirodalmi adatok szerint a méhnyakszűréssel például a felére(!) csökkenthető a méhnyakrák miatt meghaló nők száma.

Szervezett és alkalomszerű szűrővizsgálatok

Az egészségügyi gyakorlatban szervezett és alkalomszerű szűrővizsgálatokat különböztetnek meg. Szervezetten csak a bizonyítottan hatásos szűrővizsgálati módszereket alkalmazzák, azokat is leginkább a nagy átlagos kockázatú népességcsoportokban. Szervezett szűrővizsgálat Magyarországon például a méhnyak- vagy az emlőszűrés.

Az alkalomszerű szűrések az orvosok – háziorvosok és szakorvosok – onkológiai éberségén is múlik. Ezek közé tartozik például a prosztatavizsgálat vagy a fogorvosi kezelések alkalmával a szájüreg daganatos elváltozások szemszögéből történő szemrevételezése.

Emlőszűrés és a mellek önvizsgálata

Az emlő szűrővizsgálata a 45-65 év közötti nők kétévenkénti mammográfiás vizsgálatából és az emlők tapintásos vizsgálatából áll. A szűrőállomások mellett szűrőbuszok is járják az országot, hogy a kisebb településeken is növeljék a részvételt.

Fontos a szűrés, hiszen minél kisebb a daganat, annál kisebb beavatkozásra van szükség, s a gyógyulás esélye is annál nagyobb. A szűrés mellett szól, hogy az emlőben lévő elváltozások könnyen felismerhetőek, a vizsgálat semmilyen fájdalommal nem jár, s maga az emlődaganat gyakori: ezer nőből évente két megbetegedést lehet nagy átlagban kiszűrni.

Az emlők röntgen vizsgálatát erre szakosodott, tapasztalt szakemberek (radiológusok, röntgen szakorvosok) végzik. A vizsgálat – mivel kontrasztanyag nélkül történik – különleges technikát és berendezést tesz szükségessé. Úgynevezett lágy röntgensugárzást és speciális röntgenfilmet alkalmaznak, betartva ezzel a kis sugárterhelés követelményét. Minden alkalommal mindkét emlőt vizsgálják, rutinszerűen kétirányú felvételt készítenek.

A női emlő szerkezete 40 éves kor alatt nem ad lehetőséget arra, hogy a röntgenfelvétel kimutassa a mikroeltéréseket. Ugyanakkor már fiatal korban is fontos a rendszeres önvizsgálat, amelyet ha helyesen és alaposan végeznek, eséllyel hívhatja fel a figyelmet egy esetleges – jó- vagy rosszindulatú – elváltozásra.

Legalább 20 éves kortól ajánlott az emlők havonkénti önvizsgálata, erre leginkább a menstruáció utáni napok alkalmasak. Amennyiben nincs menstruáció, akkor is érdemes havi rendszerességet betartani, akár konkrét dátumhoz kötni az önvizsgálatot, hogy az ne maradjon el.

Különösen fontos, hogy odafigyeljenek magukra azok, akiknek a családjában már fordult elő jó- vagy rosszindulatú emlődaganat, vagy más nőgyógyászati tumorbetegség. Évente egyszer tanácsos orvossal is megvizsgáltatni a melleket. A mammográfiás vizsgálatra a veszélyeztetett korcsoport tagjai rendszeresen kapnak behívókat, máskülönben a szűrőcentrumokba beutaló szükséges.

A portáluk főlapjáról elérhető térkép segítségével rátalálhat az Önhöz legközelebb működő emlőszűrő állomásokra, s a nőgyógyászati szűréseket végző szakorvosok elérhetőségét is megtalálja.

A mellek önvizsgálata

Az önvizsgálatot tehát – ha van – a menstruáció utáni néhány napban érdemes elvégezni. Hasznos, ha van egy jól megvilágított, nagy tükör a lakásban, amelyben egyszerre látható mindkét emlő. Az emlők alakját, nagyságát, a mellbimbók állapotát és az emlők bőrét kell megvizsgálni leengedett és felemelt karral is.

Az, ha az egyik emlő vagy emlőbimbó valamivel nagyobb mint a másik vagy befelé fordul, teljesen természetes jelenség.

Figyelmeztető jel viszont, ha

– az emlő alakja torzul, zsugorodik,
– a bimbó vagy az emlő bőre behúzottá válik,
– az emlő bőrén olyan seb jelenik meg, amelynek nem tudja az okát, s nem gyógyul,
– az emlő véresen váladékozik
– az emlőbimbó ekcémásan kipirosodik, duzzadttá válik, viszket.

A bőr kisebesedését – főleg nagy emlőknél, alul a has bőrével érintkezve – beizzadás is okozhatja, ami miatt gombás fertőzés is kialakulhat, ezzel a tünettel bőrgyógyászhoz kell fordulni. A merevítős melltartók is okozhatnak kisebesedést a bőrön, ha ez bekövetkezik, érdemes puhább, kellemes viseletű melltartóra cserélni a fehérneműt. Az emlő váladékozhat hormonhatásra is, a váladék színe fehér, sárga, zöldes és színtelen egyaránt lehet, ez esetben nőgyógyásszal kell konzultálni a tünetek okáról és megszüntetésének lehetőségéről.

A mellek áttapintása történhet ülő vagy álló helyzetben egyaránt. Az ujjakat beszappanozva vagy bekrémezve könnyebb az áttapintás. A mell vizsgálatát az ellenoldali kézzel végezzük, miközben a vizsgált mell oldalán lévő kezünket felemeljük. A tapintást a kéz középső három ujjával végezzük, laposan, körkörös mozdulatokkal az emlőt a bordákhoz nyomva. A bimbóudvar mögötti területen két kézzel áttapintva lehet meggyőződni az esetleges rendellenességről vagy annak hiányáról.

A hónaljakat is át kell tapintani, hogy az esetlegesen megnagyobbodott nyirokcsomókat észlelhessük.

Az emlőben lévő mirigyek egészséges szervezetben is lehetnek göbös tapintatúak, a peteéréstől a menstruáció végéig megduzzadhatnak, érzékennyé és fájdalmassá válhatnak. Ez teljesen normális biológiai folyamat, a menstruáció elmúltával a kellemetlen tünetek megszűnnek.

Azoknál a nőknél, akiknek eltávolították a méhét, de a petefészkeket nem, a hormonális ciklus az emlőkben ugyanúgy megfigyelhető. Néhány napra az emlő menstruáció nélkül is duzzadttá és érzékennyé válhat.

A hónaljban kitapintható csomóknak több tényező is állhat a hátterében. Azokat okozhatja szőrtelenítés után kialakuló szőrtüsző-gyulladás vagy a verejtékmirigy eltömítődése is – ezekben az esetekben a panasz néhány napon belül megszűnik. A nyirokcsomó duzzanatának kiváltója lehet vállizületi probléma vagy a felkar gyulladása, ám okozhatja az emlő megbetegedése is, ezért minden esetben tisztázni kell azt, mi váltja ki a panaszokat.

Kapcsolódó cikkek:
Mellrák: semmit sem szabad halogatni
Emlőrák: mielőbb felfedezni, hamar műteni
Emlőrákos asszonyok vallanak kálváriájukról

Méhnyakszűrés

Több évtizedes magyar hagyományos gyakorlat szerint – a 25-65 év közötti nőlakosság egyszeri negatív szűrővizsgálata után háromévenként elvégzendő teljes nőgyógyászati vizsgálatot jelent, amelynek elengedhetetlen része a citológiai vizsgálat is. Mivel a nőknek jelentős része nem vesz részt ezeken az ingyenes szűrővizsgálatokon, Magyarországon jóval több a súlyos szövődményekkel járó, s halálhoz vezető méhnyakrákos megbetegedés annál, mint amennyi lehetne.

A méhnyakszűrésen a nőgyógyász a hüvely felől megtekinti a méhszájat, s kenetet vesz a méhnyak nyálkahártyájáról: megérinti a méhnyakat, majd a váladékot egy tárgylemezre simítja, amit később megfestenek, majd mikroszkóppal megvizsgálnak.

Az eljárás nemcsak a daganatsejtek kimutatására, hanem más betegségek – gyulladás vagy fertőzés – észlelésére is alkalmas. Megjegyzendő, hogy az eljárás ugyanakkor nem ad százszázalékos biztonságot: előfordulhatnak álnegatív esetek, amikor nem sikerül kimutatni a daganatos sejteket. Ezért fontos a rendszeres időközönként megismételt vizsgálat, mivel azzal csökkenteni lehet a diagnózis tévedésének kockázatát.

A fizikális vizsgálat során az orvos ujjával a hüvelybe benyúlva, másik kezével a has felszínét nyomva áttapintja a méhet.

Amennyiben gyanús elváltozások figyelhetők meg, s a laboratóriumi vizsgálat is a daganat jelenlétét sejteti, az orvos a méhszájat és környékét kolposzkópos vizsgálat alá veti (egy mikroszkópszerű nagyítóeszközzel megnézi a méhszájat), s szövetmintát vesz (biopszia).

A rák diagnosztizálásának egyetlen biztos módszere a szövettani vizsgálat. Amennyiben az is kedvezőtlen eredményt jelez, röntgennel, ultrahanggal, hólyag- és végbéltükrözéssel tárják fel azt, hogy a daganat képzett-e már valamilyen áttétet a szervezetben.

A portáluk főlapjáról elérhető térkép segítségével megtalálja az Önhöz legközelebb nőgyógyászati szűréseket végző szakorvosok elérhetőségét.

Kapcsolódó cikkek:
Méhnyakrák: hogyan pusztít a HPV?
Vírusból méhnyakrák: oltás kinek, hol, mennyiért?
HPV centrumok országszerte
Méhnyakrák: a vírusok és a stressz kapcsolata

Tüdőszűrés

Amíg korábban a TBC volt a legrettegettebb légúti betegség, mára a tüdőrák foglalja el ezt a helyet. A tüdőrák világszerte a leggyakoribb daganatos halálok, Magyarország különösen rossz helyet foglal el a halálozási statisztikákban. A tüdőrák egyre inkább veszélyezteti a nőket is. A probléma súlyosságát mutatja, hogy a megbetegedési és halálozási értékek közel azonosak.

A tüdőrákok jelentős hányadát a tüdőszűrő állomások fedezik fel, ám sokan nagyon későn kerülnek orvoshoz. A Nemzeti Rákellenes Programban 2006-ban közzétett adatok szerint az elmúlt időszakban a tüdőszűrő-állomásokon felfedezett eseteknek ötöde volt operálható stádiumban.

Tény: a mellkasröntgen a tüdőrákok többségét alkotó központi (centrális) tumorokat később képes kimutatni, mint a ritkábban előforduló perifériás daganatokat. Mindez nem változtat ugyanakkor azon: az idejében felismert betegeknek a túlélését rendszerint jelentősen sikerül meghosszabbítani, életminőségét javítani.

Az esetek többségében a kezdődő tüdőrák tünetmentes vagy nagyon tünetszegény. A teljes gyógyulásra csak a daganatot teljes mértékben eltávolító (radikális) műtéttel együtt van esély, a radikalitás esélye pedig csak korai stádiumokban elvégezhető műtéteknél áll fenn.

A dohányzók előszeretettel példálódznak egy-egy olyan ismerősükkel, aki cigarettázva is szép kort megélt. Ez viszont nem változtat azon a tényen: a tüdőrák mintegy 80 százalékáért egyedül a dohányzás felelős! Nem szenved mindenki halálos balesetet, aki ittasan ült a volán mögé, ám a részeg sofőröknek jóval nagyobb az esélyük erre.

Kapcsolódó cikkek:
Mire jó a tüdőszűrés?
A light cigi is erős méreg
Perelhetik a light cigaretták gyártóit
SOS segítség, hogy ne füstöljön tovább
Egyre fiatalabbak a tüdőrákosok, több a nőbeteg

Vastagbélszűrés és végbélszűrés

A vastag- és végbélszűrés az 50 és 70 év közötti férfiakat és nőket egyaránt érintheti. Módszere a kétévenként végzett rejtett bélvérzés-vizsgálat a székletből immunkémiai módszer alkalmazásával.

A klinikai vizsgálatok tanúsága szerint a vastag- és végbélrákok a jól szűrhető daganattípusok közé tartoznak. A szűréseket 40-50 éves kortól tanácsos elkezdeni, ám amennyiben a családban halmozott előfordulás jelentkezett vagy valamelyik felmenőnél fiatalabb korban fordult elő béldaganat, akkor a rendszeres szűrést akár már a húszas években is el lehet kezdeni. Korábban történt kezdeményezés a népesség általános szűrésére is, ám végül ez a program nem indult el, jelenleg az egyéni felelősségérzeten múlik, hogy valaki szán-e időt a vizsgálatokra.

Vérteszt: a legáltalánosabb szűrési mód, hogy a székletből vértesztet készítenek, a pozitív eredmény esetén további vizsgálatok következnek.

Részleges vastagbéltükrözés (sigmoidoscopia): 3-5 évente ajánlott.

Teljes vastagbéltükrözés (colonoscopia): 5-10 évente ajánlott, a kockázati faktorok megléte esetén gyakrabban.

Kapcsolódó cikkek:
A sebészek a béltükrözést pártolják
Vastagbélrák és végbélrák: életet menthet a szűrés
Több időt kellene a wc-n tölteni
Miként kell felkészülni a béltükrözésre?
Béltükrözés: a gyógyítás alapja a diagnózis

A szájüreg szűrése és önvizsgálata

A szájüregi rákok okozta halálozás az utóbbi időszakban drámaian megnövekedett. A fog- és szájbetegségek szakorvosai mellett a háziorvosoknak és az üzemorvosoknak is feladata a szájüreg megtekintése és tapintásos vizsgálata, valamint a kiszűrt betegek továbbküldése a megfelelő szakorvoshoz.

A szájüregi rákok miatti halálozás az egyik legmegdöbbentőbb daganatos halálok, hiszen a szájban lévő tumorok és daganatmegelőző állapotok hamar felismerhetőek, ennek ellenére a páciensek jelentős része már előrehaladott stádiumban kerül orvoshoz, amikor a daganat már rendszerint kifejezett panaszokat okoz.

Ennek az egyik alapvető oka összefüggésben van a fogak általános rossz állapotával is, a társadalom tagjainak jelentős része ugyanis csak fájdalma esetén fordul fogorvoshoz. A rendszeres fogászati kezelések alkalmával fény derülne az esetleges gyanús, kivizsgálást indokoló elváltozásokra is.

Az elváltozások elsődleges észleléséhez még szakemberre sincs szükség, csak arra, hogy odafigyeljünk magunkra, hiszen egy tükör előtt a szájüreget magunk is átvizsgálhatjuk.

Az ajkakat, az ínyeket, a szájpadlást, a nyelvet és a nyelv alatti részeket is gondosan átnézve győződjünk meg arról, nincs-e fehér folt vagy fekélyszerű, esetleg szemölcshöz hasonló elváltozás, gyógyulni nem akaró afta, megvastagodás a szánkban. Amennyiben ilyet tapasztalunk, s az nem múlik el rövid időn belül, mindenképp forduljunk orvoshoz, hogy kiderüljön, mi okozza az elváltozást.

Kapcsolódó cikkek:
Szájüregi daganatok
Daganat a szájban: a halogatás végzetes lehet

A bőr rendszeres vizsgálata, az anyajegyek figyelése

A nemzetközi irodalom szerint a bőrrák gyakorisága folyamatosan nõ. A bőrdaganatok kétharmada a napsugarak káros hatásaira vezethető vissza. A bőrdaganatok könnyen észrevehetőek, de a korai felismerésüket nehezíti, hogy nem emlékeztetnek rosszindulatú bőrelváltozásra, kezdetekben nem keltik daganat gyanúját.

Az egyik legrosszabb indulatú daganatféle a melanoma. Bár a bőrdaganatoknak csak 4 százalékát teszi ki, ám a bőrdaganat miatti halálozás túlnyomó többségéért felelős.

A bőrdaganatok minél korábbi felismeréséért a 20-40 év közötti tünetmentes egyének számára három évente, míg 40 év felett évente ajánlatos a bőrgyógyászati szűrővizsgálat elvégzése. Indokolt a bőr önvizsgálata az újonnan kialakuló bőrnövedékek és egyéb változások felismerése miatt. A rákos elváltozás gyakran alakul ki anyajegyekből.

Figyelmeztető jelek:

– új anyajegyek jelennek meg,
– megváltozik az anyagjegy színe, tónusa, árnyalata,
– megvastagszik az anyajegy, kiemelkedik a bőr síkjából, göbös tapintásúvá válik,
– nő az anyajegy kiterjedtsége, megváltozik az alakja,
– fekélyessé válik az anyagjegy, váladék szivárog belőle,
– az anyajegy kivérzik.

A legalább havonta elvégzett önvizsgálatnál ne hagyjuk ki a kevésbé látható bőrfelszíneket, vizsgáljuk meg a talpunkat, az ujjak közötti területet és a fejbőrt is.

A bőrgyógyászati vizsgálat mindössze néhány percet vesz igénybe, semmilyen kellemetlenséggel nem jár, a bőrgyógyász speciális nagyítóval ellenőrzi az anyajegyeket. Ezt a rendszeres önvizsgálat mellett is érdemes legalább évente elvégeztetni. A szakemberek azoknak ajánlják ennél sűrűbben a kontrollvizsgálatot, akik a rizikócsoportba tartoznak, azaz testükön sok vagy szabálytalan anyajegyek vannak, valamint családjukban vagy rokonságukban fordult már elő bőrrákkal összefüggésbe hozható betegség.

Kapcsolódó cikkek:
Bőrrák: a bőrgyógyász életet menthet
Leghatékonyabb napvédelem: az árnyék
Miért nem lesz minden anyajegyből daganat?

Prosztataszűrés

A prosztata-specifikus antigén (PSA) kimutatása, valamint a prosztata végbélen át ujjal történő vizsgálata alkalmas a prosztatadaganatok szűrővizsgálatára. A prosztata rákszűrési célú, tömegesen alkalmazható, nagy vizsgálati biztonságú szűrésére nemzetközi szervezetek által elfogadott és Magyarországon bevezetett eljárás jelenleg nincs.

A gyakorlatban alkalmazott vizsgálatok tájékozódó jellegűek, amelyeket a beteg egyéni kockázataival, tüneteivel és más vizsgálatokkal összhangban lehet csak értékelni. Emiatt a szervezett népegészségügyi szűrővizsgálati programban a prosztata általános lakossági szűrése jelenleg nem szerepel.

Mivel azonban a prosztatarák viszonylag nagy számban fordul elő, nem szabad lemondani a korai szakban történő felismerésről, hiszen a minimális elváltozások szoros nyomon követése lehetővé teszi az időben történő beavatkozást és a teljes gyógyulást. Negyven év feletti férfiaknál évente javasolt az általános urológiai állapotfelmérés, amelynek része a prosztatavizsgálat is.

A prosztata a végbélen át könnyen vizsgálható. Az alapvizsgálatot az jelenti, amikor az orvos egy gumikesztyűben a végbélen át megtapintja a prosztatát. Ezt rektális digitális vizsgálatnak (rectalis digitalis, RDV vagy DRV) nevezik: az előkészületek jóval tovább tartanak, mint maga a vizsgálat. A tapaszalt urológus néhány másodperc alatt meggyőződik arról, észlelhető-e bármiféle kóros elváltozás a dülmirigyben.

A betegség legszembetűnőbb jele, ha a prosztatta az átlagosnál nagyobb, göbös, megkeményedett. Ez ugyanakkor még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a páciensnek daganata volna.

A prosztata megnagyobbodása idős korban általánosnak mondható rendellenesség, a mirigy eredeti méretének akár a többszörösére is megnövekedhet. Pontos diagnózis csak további vizsgálatokkal állítható fel.

Amennyiben a panaszok és/vagy az ujjal végzett vizsgálat kóros elváltozást valószínűsít, ultrahangvizsgálattal, vérvizsgálattal, a vizeletáramlás mérésével, végső soron pedig szövettani vizsgálattal igyekeznek meghatározni a betegséget, s annak alfaját.

A prosztatadaganatot nem ritkán véletlenül fedezik fel: a rák korai stádiumban rendszerint semmilyen tünetet nem okoz. Figyelmeztető jel lehet ugyanakkor, ha valaki rendszeresen küzd vizelési problémával, vizeletében vagy ondójában vért fedez fel. A rák előrehaladottabb formájában a lehetséges csontáttétek miatt reumás jellegű fájdalmak jelentkezhetnek.

Kapcsolódó cikkek:
Prosztatarák: életmentő kontrollvizsgálatok
Prosztatarák: az elhízás növeli a kockázatot
Bodrogi Gyula és Fábry Sándor a prosztatáról

A herék önvizsgálata

A heredaganatok jelentős része jelenik meg fiatalkorban, a 15 és 35 év közötti férfiaknál. A herében vagy mellékherében kialakuló tumorok jelentős része felfedezhető otthoni önvizsgálattal.

A férfiaknak rendszeres időközönként – legalább havonta – leginkább meleg fürdés vagy zuhanyozás után – amikor a herezacskó ellazul, s a herék jobban láthatóvá és tapinthatóvá válnak – érdemes tükörben megnézniük, s áttapintaniuk heréiket.

Az természetes, hogy a két here nem egyforma nagyságú. Viszont akár valamelyik herében, akár a mellékherék felszínén furcsa elváltozást, göbösödést, megkeményedést, csomót tapintunk, orvoshoz kell fordulni.

Az észlelt tünet ugyan nem feltétlenül jelent rosszindulatú daganatot, azt számos más betegség – gyulladás, jóindulatú ciszta, stb. – is kiválthatja, ám ennek kivizsgálását nem szabad halogatni, hiszen bármilyen szervi bajt is jelezzen az elváltozás, annak gyógyítása akkor lehet gyors és eredményes, ha mihamarabb megtörténik.

Kapcsolódó cikkek:
Hererák és hímvesszőrák
Hererák: megelőzni nem, gyógyítani lehet

Top