A kemoterápiák mellett egyre több olyan eljárást szabadalmaztatnak világszerte, amelyek az egészséges sejteket is megviselő citosztatikumokkal együtt alkalmazva célzottan csak a ráksejtek pusztítására, illetve szaporodásuk gátlására törnek.

Az alapvető sejtműködések szabályozásában fontos szerepet játszanak a gének, amelyek befolyásolják a sejtek osztódását, szaporodását. A sejtosztódás kóros felgyorsulása daganatok keletkezését eredményezheti. A daganatok esetében a sejtszaporodás hátterében sejtszintű szabályozási zavarokat találunk, amelyek a sejtosztódás és a sejthalál körforgását, ezeknek a folyamatoknak az egyensúlyát általában többféle módon befolyásolják.

A daganatellenes kezelés egyik fontos molekuláris célpontjai a sejtfelszíni növekedési faktorok, illetve ezek receptorai. A receptorok a sejteknek általában a felszínén meglévő fehérjecsoportok, amelyekhez a növekedési faktorok képesek kötődni, s a kötődés révén a sejtnek olyan jeleket adni, ami befolyásolja a működését, többek között az osztódását.

A hagyományos kemoterápiák mellett az elmúlt évtizedben újabb típusú készítmények jelentek meg, amelyek a daganatok kialakulásában és növekedésében, bizonyos esetekben az áttétképződésben kulcsfontosságú szerepet játszó molekuláris célpontok ellen hatnak. Ezen készítmények alkalmazása esetén beszélünk célzott terápiáról (target-terápiáról).

Monoklonális antitestekkel a tumorok ellen

Az úgynevezett monoklonális antitestek a célzott terápia egyik lehetőségét nyújtják mind hematológiai kórképekben (leukémia, limfóma), mind az úgynevezett szolid (solidus = szilárd, nem üreges, tömör) tumorokban.

Az antitest egy fehérje, ez az elnevezés ellenanyagot jelent. A szervezetben az ellenanyagok a vérben és a nyiroknedvben keringenek. A monoklonális antitesteket klónozással, laboratóriumban állítják elő, így nagy mennyiségű anyagot tudnak létrehozni. Az így nyert monoklonális ellenagyagok a daganatok fejlődésében szerepet játszó úgynevezett tumor antigéneket célozzák meg. Amikor a monoklonális ellenanyagok a tumor-antigénekhez kötődnek, befolyásolják a daganatsejtekben zajló folyamatokat.

Ma már többféle ilyen monoklonális antitestet használnak a rosszindulatú daganatok, például az emlőrák, a tüdőrák, a vastagbél- és végbélrákok, a fej-nyaki rosszindulatú daganatok kezelésében. A többféle, jelenleg használt monoklonális antitestek egyike az a tumor-antigén, amelyhez az EGFR kötődik, s amely révén befolyásolja a ráksejt működését. Az EGFR az epidermalis growth factor receptor angol kifejezés rövidítése, egy olyan sejtfelszíni receptort jelent, amely a növekedésért felelős.

A sejtnövekedésért felelős receptorok felfedezése

A különböző EGF receptorok ellen kifejlesztett gyógyszerek az elmúlt évtizedben áttörést hoztak többféle daganat kezelésében. Ezek közül a daganatok közül a vastagbélrákot, az emlőrákot, a fej-nyaki daganatokat és a tüdőrákot lehet elsősorban kiemelni, ahol az EGF receptor gátlása a mindennapi klinikai gyakorlatban is új terápiás lehetőségeket eredményezett.

A molekuláris célpontok azonosítása és ellenük a megfelelő molekulák kialakítása, majd ezek gyógyszerré fejlesztése hosszú és rögös, sok buktatóval járó folyamat volt. Az utóbb Nobel-díjat kapott Stanley Cohen 1962-ben, négy és fél évtizede fedezte fel az epidermális növekedési faktort, ami egy természetben előforduló növekedési faktor.  A növekedési faktorok olyan molekulák, amelyek a sejtek növekedését és differenciálódását szabályozó jeleket váltanak ki a sejtekben.

Az EGF-nek vagyis az epidermalis növekedési faktornak széleskörű biológiai hatásai vannak, többek között elősegíti a kötőszöveti sejtek és a hámsejtek szaporodását. Az EGF a növekedési faktor receptoron (EGFR) kötődik.

Közel húsz év telt el mire 1980-ban két kutató (Sporn és Todaro) felfedezte, hogy egyes daganatsejtek azért szaporodnak vég nélkül, mivel az EGF-t és az EGFR-t is érintő, öngerjesztő sejtnövekedést elősegítő mechanizmus jellemzi őket. Az 1980-as években igazolták, hogy sok szolid tumor nagy mennyiségben termel EGFR-t.

Az EGFR mind az egészséges sejtekben, mind a daganatos sejtekben jelen van, ugyanakkor úgy gondolták, hogy az EGFR aktiválódása fontosabb a daganatok növekedése, mint az egészséges sejtek szempontjából. A ráksejteknél gyakran emelkedett az EGFR aktivitása, kimutatták, hogy ez összefügg a daganat fejlődésével, növekedésével, túlélésével.

Az EGF receptort gátló gyógyszereknek tehát – leegyszerűsítve – az a hatásmechanizmusuk, hogy hozzákötődnek az EGF receptorhoz, így az EGF nem tud kötődni, és nem alakulnak ki azok a jelek, amelyek a sejteket osztódásra serkentik. Az alkalmazott hatóanyag mintegy tízszer erősebben kötődik a receptorhoz, mint a természetben előforduló EGF. Amiatt pedig, hogy az EGF nem tud a receptorhoz kötődni, nem aktiválódik a sejtben a jelátviteli út, ezáltal gátolja a daganat növekedését, túlélését, valamint az áttétképződést is.

EGFR pozitív daganatok

Az EGFR sok rosszindulatú daganatban jelen van, ezért megfelelő célpontot jelent a rákgyógyításban. EGFR pozitivitásról értelemszerűen akkor beszélünk, amikor az EGFR kimutatható a daganatban. Az EGFR-t elsősorban az epiteliális vagy hámeredetű daganatok termelik, ilyenek például a bőr, a máj, a gyomor és a bélrendszer daganatai, az ilyen hámeredetű tumorokat nevezik karcinómáknak. Ebből következik, hogy azok a gyógyszerek, amelyek specifikusan az EGFR-re hatnak, leginkább a karcinomák ellen hatásosak. Fokozzák a daganat érzékenységét a kemoterápiával és a besugárzással szemben, ezért többnyire azokkal együttesesen alkalmazzák.

A terápia klinikailag a rosszindulatú betegség stabilizálódását, bizonyos esetekben visszafejlődését (regresszióját) eredményezi. Az áttétes betegségnél gyógyulás sajnos nem várható tőle, ám javíthat a beteg állapotán, s növelheti a túlélési időt.

Azt, hogy kinél várható eredmény a kezeléstől, előzetes vizsgálatok alapján döntik el. Az EGFR receptorok meghatározására az immunhisztokémiai, valamint az úgynevezett FISH (in situ hibridizációs) vizsgálatokat használják. Ezt a daganatos szöveten végzik el. Nem kell hozzá friss minta, akár évekkel korábban eltávolított daganatmintából is elvégezhető. Amennyiben több szövettani mintavételre került sor az idők során (például megvan a szöveti anyag a több éve, elsődlegesen eltávolított vastagbéldaganatból, s van későbbről származó szöveti minta vastagbélrák máj áttétéből is), mindegyik mintán érdemes elvégezni az EGFR receptor meghatározását, mert ennek pozitivitása adhat lehetőséget a betegség elleni hatásos monoklonális antitest kezelés alkalmazására.

Amennyiben EGFR-negatív a daganat, értelemszerűen nem adnak EGFR-re ható monoklonális antitest-kezelést.

Kinél alkalmazható az EGFR-gátló kezelés?

Az EGFR-gátlás jelentősen különbözik a citosztatikus terápiáktól, a hatóanyag alkalmazására a hagyományos citosztatikus kezelésekkel egyidejűleg vagy azt követően is sor kerülhet. A terápiát jelenleg például az áttétes vastagbél- és végbélrákoknál alkalmazzák kemoterápiával együtt, de említhetők még a fej-nyaki rosszindulatú daganatok is, ahol a sugárterápia kiegészítőjeként jöhet szóba a kezelés.

Vastagbélrák és végbélrák esetén akkor vetik be a növekedési faktor-receptort gátló terápiát, ha az áttétes betegség kezelése során alkalmazott meghatározott citosztatikumra a daganatos sejtek nem reagáltak. Ekkor van lehetőség a citosztatikummal együtt adni a receptorgátló hatóanyagot, illetve bizonyos esetekben a hatóanyag monoterápiaként (tehát önmagában) is alkalmazható. A fej-nyaki terület rosszindulatú daganatainak kezelésében első vonalban, sugárkezeléssel együtt alkalmazzák a terápiát a túlélési idő meghosszabbítására.

Mint minden kezelésnek, a növekedési receptorok gátlásának is lehetnek mellékhatásai. Ezek leggyakrabban általános allergiás reakciók, bőrkiütések vagy egyéb tünetek. Az orvosok minden esetben a mellékhatások, a beteg általános állapota, a daganatos betegség stádiuma, kórelőzményei, a korábban alkalmazott terápiák eredményessége függvényében mérlegelik azt, hogy alkalmazzák-e a célzott terápiák közül a tumorok növekedési faktorainak receptoraira ható kezelést.

Kapcsolódó cikkek:
Növekedés-gátlás: hogyan fékezhetők meg a tumorok?
KRAS génvizsgálat a hatékonyabb kezelésekért
Az EGFR szerepe: miért növekednek a daganatok?
Új esély a daganatterápiában: az EGFR-gátlás