Rettegett hányinger: hogy kerülhetjük el?

A kemoterápián és sugárkezelésen áteső betegeknél sokszor hányinger, hányás alakul ki, sokan ezt tartják az egyik legkínzóbb mellékhatásnak. A hányáscsillapító gyógyszerek mellett léteznek olyan házi praktikák, amelyek segíthetnek csillapítani vagy elkerülni a gyötrő tüneteket.

A hányás következtében a szervezet folyadékot, sót, elektrolitokat veszít, csökken a vérnyomás, izomgörcsök léphetnek fel. Ha a szervezet nem jut elég táplálékhoz, rövid időn belül testi leromlás, súlyvesztés, általános legyengülés következik be.

A hányingert és a hányást számos ok kiválthatja. A háttérben meghúzódó tényezőket alapvetően három csoportra oszthatjuk: természetes okok, betegséghez társuló állapotok és kezelés következtében kialakuló hányás.

Miként lehet a hányás természetes? Nos annak kell tekintenünk azt, amikor valamilyen fizikai behatás miatt következik be, azaz nem áll hátterében semmilyen kóros folyamat. Ilyen a tengeri betegség vagy a repülőgépen jelentkező hányinger, ám a természetes kiváltók közé sorolhatjuk a terhesség korai időszakában fellépő hányingert is. A betegséghez kapcsolódó hányások hátterében nagyon sokféle ok állhat: fertőzések, bélelzáródás, agyödéma, stb. A harmadik nagy csoportba, azaz a kezelés következtében kialakuló hányások közé sorolhatjuk a kemoterápiát, a sugárterápiát vagy éppen a sebészi beavatkozást, pontosabban az altatást követően jelentkező panaszokat.

Minden egyes esetben nagyon fontos, hogy a – lehetőségekhez mérten – kiderüljön: adott szituációban mi áll a hányás háttérben, hiszen ezen múlik a kezelés is.

Miért okoz hányást a kemoterápia?

A hányás létrejötte bonyolult élettani – biológiai, biokémiai – folyamatok következménye, előfordulását nem lehet egyszerű ok-okozati összefüggésben, egyetlen mondattal megmagyarázni.

A hányás kialakulásában fontos szerepe van annak, hogy a kemoterápia és/vagy besugárzás során egészséges sejtek is károsodnak a bélnyálkahártya falában. Innen a szerotonin nevű kémiai anyag felszálló pályákon keresztül az agy hányásért felelős központjába kerül, ahol az ingerek feldolgozását követően alakul ki a hányás.

A hányás kialakulásában tehát több központi és perifériás idegrendszeri terület játszik szerepet. Az úgynevezett hányásközpont az agytörzs nyúltagyi részében található. Ide érkeznek be azok az ingerek, amelyek annak nyomán alakulnak ki, hogy egyes receptorok azt érzékelik: a vérben és az agyi gerincvelői folyadékban megváltozott a kémiai összetétel. Nagyon leegyszerűsítve tehát a kémiai változások – amelyet a kemoterápia során a szervezetbe kerülő citosztatikumok idéznek elő – váltják ki a hányingert.

A hányás típusai

A daganatkezeléssel összefüggésben alapvetően három típusú hányás különböztethető meg.

– Akut hányás: 24 órán belül, gyakran a kezelés után 1-2 órával jelentkezik.

– Elhúzódó hányás: 24 órán túl jelentkezik

– Anticipátoros hányás: különösképpen olyan betegeknél jelentkezik, akik már korábban vettek részt kemoterápiás kezelésben, s az akkor súlyos hányással járt. A hányinger bennük feltételes reflexként már a kemoterápia megkezdése előtt felléphet, tehát elsősorban pszichés eredetű. Az egyéb természetes vagy betegséghez társuló hányáshoz képest, ahol a beteg a történteket követően megkönnyebbülést érez, a radio- és kemoterápiás kezeléseket kísérő hányásra ez nem jellemző.

A hányinger csillapításának lehetőségét nagyban befolyásolja az, hogy melyik típusú panaszról van szó. Nincs univerzális szer, amellyel el lehetne kerülni ezt a kellemetlen, gyötrő, s a szervezetet megterhelő panaszt, ezért mindig a kezelőorvos a kompetens annak eldöntésében, hogy adott szituációban milyen segítséget tud adni a tünetek elviselésében.

A szupportív terápia: kezelni a mellékhatásokat

Súlyos állapot alakulhat ki a hányás következményeként, például, ha a légutakba, a tüdőbe kerül a hányadék, amely nyomán tüdőgyulladás is bekövetkezhet. Ezért is fontos, hogy a hányingert majd hányást idejében és hatékonyan lehessen megelőzni és kezelni. A betegek különböző mértékben reagálnak a betegségekre, gyógyszerekre, azok dózisaira és a besugárzásra is. A hányinger és hányás elkerülése a beteg életminőségének megőrzése szempontjából is fontos, valamint, hogy gyógyszereinek további szedését képes legyen folytatni.

A különféle terápiák során széles skálán mozog a várható mellékhatások erőssége: az érintett személytől, fizikai és lelki állapotától, egyéb betegségeitől és az azokra alkalmazott gyógyszerektől is függ az, hogy konkrét esetben milyen nem kívánt mellékhatást vált ki egy kezelés. Ezek intenzitása az enyhe tünetektől az életet is veszélyeztető állapotokig terjedhet, ezért nagyon fontos, hogy bármiféle mellékhatás jelentkezéséről tájékoztatni kell a kezelőorvost. Mivel a hányinger és a hányás a daganatos betegek kezelésének legáltalánosabb panasza, ezen a területen a szupportív terápia nagymértékben a hányással járó kellemetlen mellékhatások csökkentésére, megszüntetését célozza.

A kezelés szervezetet megterhelő volta is befolyásolja azt, hogy mekkora eséllyel és mennyire súlyos mellékhatások léphetnek fel. A szakemberek az adott kezelés “emetogén potenciál”-jával, jellemzik azt, hogy mekkora a valószínűsége a nem kívánatos mellékhatásoknak.

A kemoterápiás szer által okozott hányiger, hányás kivédésére a kezeléskor, illetve az azt követő néhány napban úgynevezett “szetron típusú” hányáscsillapítókat szoktak adni az onkológusok. A kemoterápiás szerekkel össze nem függő tartós teltségérzés, émelygés csökkentésében pedig gyakran beválnak a “nem szetron típusú” hányáscsillapítók, elsősorban a metoclopramid tartalmú készítmények. A betegek egy része a B6 vitamin előnyös hatásáról is beszámol.

Mit tehet a beteg a hányás ellen?

Tanácsos kerülni a nagy étkezéseket, hogy ne terhelje túl a gyomrát: inkább egyen gyakran keveset a három fő étkezés helyett. Folyadékot egy órával az étkezés előtt vagy azt követően fogyasszunk, az étkezés közben inkább kerüljük. Együnk és igyunk lassan, kerüljük a csömör édességet, a zsírban sült és zsíros ételeket. A zavaró illatok elkerülése érdekében az ételeket hidegen vagy szobahőmérsékleten tanácsos fogyasztani, valamint a jobb emésztés érdekében alaposan meg kell rágni a falatot.

Próbáljuk megfigyelni, majd elkerülni a zavaró szagokat. Étkezés után nem tanácsos azonnal lefeküdni, inkább karosszékben pihenjünk, s ne viseljünk szoros öltözéket. Ha a hányinger mégis jelentkezik, lélegezzünk lassan és mélyen, esetleg próbáljunk ki relaxációs technikákat.

Ha a reggeli hányinger a probléma, közvetlenül ébredés után megpróbálhatunk száraz ételeket enni, mint például gabonapelyhek, pirítós vagy keksz (kivéve száj- vagy torokfájdalom esetén).

Igyunk tiszta, édesítetlen gyümölcsleveket, teát, és kerüljük a koffeintartalmú és a szénsavas italokat. Van, akinek a jégkocka, vagy a mentolos cukorka szopogatása segít legyőzni a hányingert – ez utóbbit ugyanakkor nem tanácsos szájüregi vagy torokfájdalom esetén fogyasztani.

Ha a kemoterápiás kezelések alatt rendszeresen megjelenik a hányinger, közvetlenül a kezelés előtt néhány órával ne fogyasszunk táplálékot.

És végül egy általános jó tanács: tereljük el a figyelmünket! Ha csak lehet, kapcsolódjunk ki, találkozzunk barátokkal, rokonokkal, beszélgessünk családtagjainkkal, hallgassunk zenét, nézzünk tévét, menjünk színházba, moziba. Az életminőségen az javíthat a legtöbbet, ha tudatosan erőfeszítéseket teszünk azért, hogy az életünk ne a betegségről szóljon, panaszaink és félelmeink ellenére se elsősorban “beteg”-nek tekintsük magunkat. Tudatosítsuk magunkban, hogy betegségünk ellenére is ugyanúgy szülők, szomszédok, munkatársak, barátok maradtunk, mint amilyenek voltunk.

Kapcsolódó cikkek:
14 otthoni praktika a hányinger megelőzésére
Nem lemondani a mindennapi örömökről
Vérszegénység is veszélyezteti a daganatos beteget
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Sugárterápia a tumorok ellen

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top