Kontrollvizsgálat: vérkép, tumormarker, képalkotás

Az onkológiai kezelések ideje alatt folyamatosan, a terápiák lezárultával pedig meghatározott időközönként kell a daganatos betegeknek különféle kórházi ellenőrzéseken részt venniük. A laboratóriumi eredmények, s a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, röntgen, CT, PET, MRI csontszcintigráfia) adnak támpontokat a páciens állapotáról, a kezelések eredményességéről, a későbbiekben pedig időről-időre alátámaszthatják a tumormentességet vagy segíthetnek egy kiújulás vagy áttét időbeli felismerésében. A kontrollvizsgálatok sok embernél okoznak feszültséggel teli időszakot, hiszen sorsdöntő válaszok születnek ekkor. Fontos ugyanakkor tisztában lenni azzal: egy kiújulás vagy áttét kialakulása még nem jelenti azt, hogy végleg elveszítettük a daganat ellen indított hadviselést.

Egy beteg számos vizsgálaton átesik addig, amíg olyan biztos diagnózis birtokába kerül, ami alapján dönthetnek a számára optimális kezelésekről, hogy az operáció-sugárkezelés-gyógyszeres terápia hármasa közül mely beavatkozások, milyen sorrendben és formában lehetnek a leginkább célravezetők. Függetlenül attól, hogy végül sor került-e műtétre vagy sem, az onkológiai kezelések nullkilométerét a státuszrögzítő vizsgálatok jelentik. Ekkor képalkotó eszközökkel feltérképezik a kiinduló állapotot, a tumor méretét, elhelyezkedését, aktivitását, valamint különféle laboratóriumi értékek ellenőrzésével meggyőződnek arról, hogy a beteg általános állapota, esetleges kísérőbetegségei, a vérképző szervek, a vesék és máj működési paraméterei mennyire teszik lehetővé a kezelések megkezdését.

dr. Boér Katalin– Egy daganateltávolító operációt követően 6-8 héten belül meg kell kezdődnie az onkológiai kezeléseknek, az úgynevezett adjuváns terápiának. A műtét után kell egy kis regenerálódás a szervezetnek, illetve ekkor történnek bizonyos stádiumfelmérő kiegészítő vizsgálatok, ám azt követően nem lehet halogatni a terápiát. A célunk ugyanis a szervezetben feltételezetten visszamaradt apró, még kimutathatatlan méretű mikrometasztázisok elpusztítása. Ha ezek időközben netán mérhető kiterjedésű tumorokká válnak, a betegség már más stádiumbesorolás, más megítélés alá is esik, ezzel pedig a kezelési elvek is változnak – érzékelteti az időtényező fontosságát dr. Boér Katalin, a fővárosi Szent János Kórház és Észak-Budai Egyesített Intézmény onkológiai osztályának főorvosa. Hozzáteszi: a daganat helyétől, stádiumától és biológiai jellemzőitől függően döntenek arról, hogy a diagnosztika tárházából mire van szükség.

Vérvételre mindig sor kerül, hasi ultrahang és mellkasröntgen általában ugyancsak készül, CT, MRI, PET CT akkor, ha azt valamely körülmény indokolja, ahogyan csontizotóp vizsgálatot is csak akkor kérnek, ha a laboreredmények vagy a beteg panaszai felvetik csontáttétek gyanúját.

Folyamatos laboratóriumi figyelem

– A kemoterápia ideje alatt kötelezőek a laboratóriumi kontrollvizsgálatok. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a háromhetente alkalmazott gyógyszereknél minden beadás előtt, a heti vagy gyakoribb kezeléseknél pedig a kezelőorvos ütemezése szerint kell vérvételre menniük a betegeknek – szögezi le Boér Katalin. A vérképvizsgálat során a vér alkotóelemeiről kapunk képet, a fehérvérsejtek, vörösvértestek és vérlemezkék mennyiségi vizsgálatára kerül sor. Ezek mindegyikét befolyásolhatják az onkológiai kezelések, ezért a betegek biztonsága érdekében oda kell figyelni rájuk.

A fehérvérsejtek a szervezet védekezőképességében játszanak szerepet, ha számuk túl alacsony, a betegnél nagyobb a fertőzések kockázata. Az úgynevezett “minőségi vérkép” vizsgálatakor a különböző fehérvérsejttípusok arányát is rögzítik. A vörösvértesteknek, illetve azok alkotóelemeinek, például az oxigént szállító hemoglobinnak a vizsgálata rámutathat arra, fennáll-e vérszegénység (anémia). A daganattal vagy az onkoterápiával összefüggő vérszegénység krónikus fáradékonyságot, akár légszomjat, izomfájdalmat okozhat, tovább csökkentheti az étvágyat; a betegek életminőségét és a kezelések hatékonyságát is ronthatja. A vérlemezkék (trombociták) követése pedig azért szükséges, mert fontos szerepet játszanak a véralvadásban, s túl alacsony szintjük vérzékenységhez vezet.

– A vérkép alakulása ugyan közvetlenül nem befolyásolható a betegek által, de sokat tehetnek a terápia sikeréért, ha próbálnak kiegyensúlyozottan táplálkozni, odafigyelnek a bőséges folyadékbevitelre, s kíméletesen, de rendszeresen mozognak, azaz igyekeznek megőrizni erőnlétüket. A többi az orvosok dolga, hogy az onkoterápiák ideje alatt a megfelelő kiegészítő kezelésekkel az elérhető legjobb életminőséget tudják biztosítani a beteg számára – fogalmaz Boér Katalin.

Ugyancsak a vérvizsgálat része a májműködés (bilirubin és különféle enzimek szintje), valamint a vesefunkció (karbamid, kreatinin koncentráció) ellenőrzése. Ezeknek azért is van jelentőségük, mert egyes onkológiai gyógyszerek a májon vagy a vesén keresztül választódnak ki, ezért részben a gyógyszeres kezelések hatékonyságához, részben a mellékhatások elkerülése érdekében elengedhetetlen e szervek megfelelő működése. A vérből végzett ionvizsgálatok a víz- és sóháztartásról adnak képet.

A vastartalom csökkenése vérszegénységet okozhat, az alacsony nátriumszint oka leggyakrabban a kiszáradással is fenyegető hasmenés és hányás, a káliumszint is hasmenés vagy vízhajtók hatására csökkenhet le, de a vesefunkció romlása miatt éppen túl magas is lehet. A vérben mért kalcium és foszfor a csontok anyagcseréjéről adhat tájékoztatást: ezen ionok megfelelő értéken való tartása is egyik feltétele a kielégítő általános állapotnak. A rosszindulatú daganatokhoz társuló magas kalciumszint csontáttétek jelenlétére is utalhat.

A képalkotó és a laboratóriumi vizsgálatokra egyaránt igaz: egyetlen eredmény önmagában sohasem értékelhető, fontos az értékek időbeli változása és egymáshoz való viszonya.

Gondozás az onkológiai kezelések után

Az aktív gyógyszeres vagy sugárkezeléseket követően a beteg onkológiai gondozásba kerül, ez azt jelenti, hogy továbbra is folyamatosan követik a sorsát. Amint arról Boér Katalin tájékoztat, betegségtípustól és stádiumtól függően hívják vissza bizonyos időközönként a betegeket kontrollvizsgálatra.

Tumormentes állapot esetén a gondozás meghatározott onkológiai gondozási protokollok követésével zajlik. Anamnézis (kórelőzmény) felvétel és fizikális vizsgálat történik, a beteget kikérdezik közérzetéről, korábbi vagy újabban kialakult panaszairól.

Általános vezérelv, hogy a daganat helyétől függetlenül az első két-három évben a kontrollokra sűrűbben kerül sor, majd az idő előrehaladtával, ha a beteg tünet- és panaszmentes, ezek a találkozások egyre ritkulnak. Kiújulásra utaló panaszok vagy tünetek esetén természetesen soron kívüli vizsgálatot iktatnak be.
Amint Boér Katalin arra kitér, a daganatos betegek utánkövetésében szerep jut a tumormarkereknek is. Ezek olyan fehérjék, melyek az egészséges szervezetben normálisan is jelen vannak, a vérben mérhetőek és jelezhetik rosszindulatú daganat fennállását is. Bizonyos daganatok esetében az egyes tumormarkerek szintjének megemelkedése – típusonként eltérő megbízhatósággal – előrejelezheti egy tumor kiújulását vagy áttétek megjelenését.

Előfordulhat az is, hogy egy tumormarker emelkedése ellenére nem bizonyítható a daganat kiújulása (gyulladás is állhat a háttérben). Viszont az sem példa nélküli, hogy a tumormarker szintje mindvégig a normál tartományban marad, mégis tovább burjánzik a daganat. Egy megemelkedő tumormarker észlelésekor mindenesetre – a képalkotó vizsgálatok beütemezésével egyidejűleg – a betegek szorosabb ellenőrzését kezdeményezheti a kezelőorvos.

Béke és csatazaj: a kontrollvizsgálatok feszültsége

– Az ellenőrző vizsgálatok előtti napok sok betegnek hoznak álmatlan éjszakákat: sokan úgy érzik, hogy a betegség kiújulásának eshetősége Damoklész-kardjaként lebeg a fejük felett. Amikor rendben találjuk a leleteket, újabb rövidebb-hosszabb “békeidőszak” köszönthet be a következő kontrollig. Fontos ugyanakkor elfogadni: éppen azért van szükség ezek- re a vizsgálatokra, hogy időben rábukkanjunk, ha újra megjelenik a daganat vagy áttétek mutathatók ki. A kontrollok hozadéka, hogy az adott daganatos betegségtől független kórképeket is hamarabb felfedezhetünk és orvosolhatunk – érvel az osztályvezető főorvos.

Azzal zárja gondolatait: “egy rossz hír még korántsem jelenti azt, hogy végleg elveszítettük a rákbetegség ellen vívott háborút. Kétségtelen: nagy lelkierő kell ahhoz, hogy egy ember ismét elkezdje az onkológiai kezeléseket, esetleg rászánja magát egy újabb operációra, ám tudatosítani kell az érintett betegekben, hogy vannak hatékony eszközeink az áttétes daganatok kezelésére is. Szép számmal élnek közöttünk olyan emberek, akik évek óta például májmetasztázissal, mások csontáttétes mellrákkal vagy prosztatarákkal élik mindennapjaikat, s erről csak azok tudnak, akiknek ők maguk elmondják” – biztat Boér Katalin.

Kapcsolódó cikkek:
Képalkotó vizsgálatok: UH, RTG, CT, MR, PET…
Áttétek: gátat kell vetni a rák szétterjedésének
Csontáttétek a daganatos betegségben
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Patológiai vizsgálatok: mikroszkóp alatt a világ
A radiológusok valóban a vesénkbe látnak
Rákkutatás a betegek részvételével (5.)
Vastagbélrák: hol és hogyan alakulnak ki áttétek?

Az összeállítás a Rákgyógyításmagazin 9. számában jelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top