A betegség során hosszabb-rövidebb ideig jellegzetes lelkiállapot lehet a pánik, az érzelmek kifejezésének nehézsége, a düh, a tanácstalanság, a reménytelenség, a tehetetlenség és a káosz érzete, a befelé fordulás vagy az átgondolatlan kapkodás. A betegség miatti traumának ezek a jelenségek – személyiségtől és élethelyzettől függően gyengébben vagy erősebben – természetes velejárói. A továbblépés útja, hogy a beteg és a család ne ragadjon bele a pánikba: fontos, hogy minél előbb azokra a praktikus teendőkre tudjanak koncentrálni, amelyek az adott szituációban reálisan segíthetnek a javulásban. A beláthatatlan távoli jövő helyett az éppen aktuális teendőkre kell koncentrálni, közelebbi célokat kitűzni, a soron következő lépésre tudatosan felkészülni. Eközben pedig nem szabad megfeledkezni arról: a rák diagnózisa sok mindent felülír, de a diagnózistól a beteg még ugyanúgy szülő, testvér, szomszéd, barát, munkatárs marad.

A depressziós betegben állandósul a szomorúság, a reményvesztettség érzése, gyakran érzi magát egyedül, elhagyatottnak, elszigeteltnek. Lehet csendes, befelé forduló, de az ingerlékenység sem ritka. Jellemző az önbizalom elvesztése, az önvád, önmaga lekicsinylése, szapulása, ami abból adódik, hogy tehetetlennek, értéktelennek érzi magát, helyzetét pedig kilátástalannak tartja. Jellemző, hogy a depressziós ember nem tud örülni azoknak a dolgoknak sem, amelyek korábban éltették vagy amiben örömét lelte, ezáltal egyre inkább elveszíti érdeklődését és aktivitását, egyre passzívabbá válik. Sokszor a beteg szemére is veti környezete, hogy „nem tud örülni semminek”, mert ezáltal a családtagok is tehetetlennek érzik magukat, erőfeszítéseiket pedig egy idő után feleslegesnek tartják. A beteg kritizálása persze nem segíti a megoldást. A depresszió sokszor nem az objektív körülmények függvénye, hanem az adott szituáció egyéni megítélésének: legszorultabb helyzetében is lehet életvidám valaki, míg más ember a kívülállók által irigyelt élethelyzetben is depressziós.

A depressziós beteg kevésbé tud koncentrálni, nehezen hoz döntéseket. Jellemző a fáradékonyság is (ezt okozhatja más is, például a kimerítő terápiák vagy vérszegénység), gyakori a szexuális érdeklődés elvesztése. A depresszió alvászavarokat okozhat, ami alvásképtelenségben éppúgy megnyilvánulhat, mint aluszékonyságban, ami a valóság elől való menekülés egyik formája (utóbbi funkciót töltheti be az alkohol vagy a kábítószer is, ami tovább súlyosbítja a problémákat). Kimondva vagy kimondatlanul, de halálvágy, öngyilkossági gondolatok is megjelenhetnek.
A depressziót nem szabad úgy elfogadni, mint a daganatos betegség természetes, normális, elkerülhetetlen velejáróját, amelybe bele kell törődnie a betegnek és a hozzátartozóknak. A depresszió ugyanis nemcsak annyiban nyilvánul meg, hogy valaki rosszabb kedvű vagy ritkábban vidám, mint korábban volt, hanem számos olyan tényezője is van, amely alapjaiban rontja az életminőséget, hozzájárul a fizikai panaszok felerősödéséhez, ezáltal ténylegesen rontja a beteg életkilátásait.

A depresszióról be kell számolni a kezelőorvosnak: tapasztalt szakorvos – szükség esetén pszichiáter, pszichológus bevonásával – érdemben tud segíteni. Gyógyszeres kezelésként gyengébb vagy erősebb hatású antidepresszánsok, a konkrét tüneteknek megfelelő nyugtató, szorongásoldó és/vagy alvást segítő gyógyszerek egyaránt segíthetnek, ezek szakorvosi kontroll mellett biztonsággal alkalmazhatók. A kezelés néhány hét alatt hozzájárulhat ahhoz, hogy a beteg jobban érezze magát, tudjon aludni, kipihentebb legyen, oldódjon a szorongása, kitörhessen a lefelé húzó örvényből.

Az antidepresszáns gyógyszerek mellett nagy szerepe van a pszichológiai kezelésnek is a depresszió oldásában. A pszichológussal történő egyéni konzultációk vagy a csoportos tréningbe való bekapcsolódás révén olyan mankót kaphatnak a betegek, amelyek a saját és a családjuk életét is megkönnyíthetik: a pszichológusok új szemlélet átadásával, konfliktuskezelési és feszültségcsökkentő módszerek megtanításával enyhíthetnek a lelki terheken.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról