A méhtestrák a méh belső hártyájának daganatos elváltozása, a második leggyakoribb nőgyógyászati tumor. A nőgyógyászati szűrővizsgálatokon rendszeresen résztvevők nemcsak a méhnyakrák miatt fontos, az orvos a méhtestrákot is képes lehet időben diagnosztizálni.
Kiket fenyeget a méhtestrák?
A méhtestrák kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője az életkor: a belső és külső rákkeltő tényezők egyre hosszabb idejű hatása vezet a betegség valószínűségének növekedéséhez.
A tudomány mai állása szerint a méhtestrákért csekély mértékben tehetők felelőssé külső hatások. Lényegében csak az ionizáló sugárzásról ismert, hogy méhtestrák-keltő hatása van, ám kór előidézésében játszott szerepe ennek az esetek elenyésző hányadában ismerhető fel. (Fokozott kockázatot a korábban felismert rosszindulatú daganatok kismedencei sugárkezelése okozhat.)
A méhtestrákért döntően belső okok vezetnek. Ezek között említhető a betegséget előidéző génhiba, amely annak ellenére, hogy nőgyógyászati daganatról van szó, egyaránt származhat apai és anyagi ágról is. Örökletes háttérre utalhat a családban korábban előfordult méhtest-, bél- és más ritka hasi tumor, különösen akkor, ha azok fiatal korban, 40 éves kor előtt jelentek meg és több gócúan betegítették meg a szerveket.
A kockázati tényezők másik része a hormonháztartással hozható összefüggésbe: a menstruációs periódus megnyúlása, a korai első vérzés, valamint a késői menopauza lehet a hajlamosságra figyelmeztető jel. Ide sorolják a gyermektelenséget is, ami által a szokásos női nemi hormonszint hosszabb időn át fejtheti ki hatását. Növelheti a veszélyeztetettséget az egyes emlőrák-ellenes vagy klimaxos tüneteket enyhítő, ösztrogén hatású gyógyszerek szedése. A méhtestrák kockázatát jelentősen megemeli az elhízás is, a zsírsejtek ugyanis különösen sok hormont állítanak elő. A méhtestrák gyakran együtt jár az elhízás más belgyógyászati következményével, cukorbetegséggel, magas vérnyomással, epekővel.
Milyen tünetek utalhatnak méhtestrákra?
A méhben lévő daganat jelzője lehet a rendellenes nőgyógyászati vérzés. Ez a változó kor előtt a szokásostól eltérő időpontban jelentkező vérzés, a menopauza környékén a heves és elhúzódó, a menopauza után pedig az újból megjelenő vérzést jelenti.
A méhtestrák diagnosztikája: hogyan fedezhető fel?
A nőgyógyászati szűrővizsgálatok révén nemcsak a méhnyakrák, de a méhtestrák jelenlétére is fény derülhet. A szexuálisan aktív életszakaszban 1-3 évente ajánlott megjelenni nőgyógyászati szűrővizsgálatokon. Fogamzásgátló gyógyszer szedése esetén a recept felíratásakor kiváló alkalom kínálkozik a néhány perces szűrővizsgálat elvégzésére. Azoknál, akiknek a családjában már fordultak elő nőgyógyászati megbetegedések, ajánlatos, hogy gyakrabban vegyen részt szűrővizsgálaton.
A méhtest jóindulatú daganata: mióma (myoma uteri)
A mióma a méh – olykor a méhnyak – simaizmának jóindulatú daganata. Mióma harminc éves kor felett csaknem minden ötödik nőben előfordul, kialakulásának hátterében hormonális jegyek fedezhetők fel. A mióma által kiváltott tünetek változatosak, elsősorban az elváltozás elhelyezkedésének függvénye. Jelentkezhet vérzési rendellenesség, rendellenes folyás, vizelet- és/vagy székletürítési zavar, egyes előrehaladottabb esetekben erős fájdalom.
A mióma jelenléte ugyanakkor kockázatot rejt, mert átalakulhat rosszindulatúvá – ezt megelőzendő, felfedezése esetén el szokták távolítani. Az operáció a páciens adottságaitól, a méh nagyságától függően történhet hüvelyi vagy hasi úton. Amennyiben a mióma nem egy gócban alakult ki, hanem több kisebb daganat formájában van jelen a méhben, szükségessé válhat az egész méh eltávolítása. A mióma kezelését ugyanakkor sok tényező – a beteg kora, egészségi állapota, gyermekvállalási tervei – befolyásolhatják. Az esetek egy részében folyamatos kontroll mellett nincs szükség kezelésre.
A méhtestrák kezelése
A méhtestrák kezelése összetett, azt a daganat biológiai tulajdonságainak feltérképezése, a szövettani eredmények, a páciens életkora és állapota is befolyásolják. A legfontosabb lépés rendszerint a méh – és függelékeinek – sebészi eltávolítása. A korai stádiumban felismert betegek jelentős részének ezt követően nincs szüksége további, kiegészítő rákellenes terápiára, mert a méhtestrák csak ritkán okoz áttétet más szervekben.
Előrehaladottabb stádiumban a műtét után maradhatnak vissza tumoros sejtszigetek a kismedencében, ezért további kezelés – leginkább sugárkezelés, hormonterápia – lehet indokolt.
Gyógyulási esélyek
A napjainkban ismert legjobb kezelés mellett a méhtestrákos betegek átlagos túlélési valószínűsége 70-80 százalék, azaz ekkora a valószínűsége annak, hogy a valamikori elhalálozás nem lesz összefüggésben a kezelt betegséggel. A korai stádiumban felismert, s eltávolított tumorok esetén a túlélés valószínűsége eléri a 95 százalékot.
Az eredményesen kezelt tumorok esetén is fennáll a kiújulás (recidiva) kockázata, ezért a nem szabad elhanyagolni a kontrollvizsgálatokon való megjelenést. Ez rendszerint komplett fizikális vizsgálatból áll, amikor a nőgyógyászati vizsgálat mellett áttapintják a regionális nyirokcsomókat is, valamint kiegészíti a hüvelyből vett citológiai mintavétel is.
Kapcsolódó cikkek:
Méhnyakrák
Petefészekrák
Az endomentriózis növeli a kockázatot
