Mi a GIST és milyen formákban mutatkozhat?
A GIST a gasztrointesztinális stróma tumor rövidítése: a kór a gyomor-bélrendszer ritka, rosszindulatú daganata. Többnyire a gyomorban vagy a vékonybélben fejlődik ki, de érintheti az emésztőrendszer más részét is.
Kezdetben a daganat a kifejlődés helyén (például a gyomorban, vagy bélben) marad, ekkor lokalizált, primer daganatról beszélünk. Ugyanakkor az áttétképződés révén a daganat más szervekre, a test más részeire is ráterjedhet.
Melyek a GIST tünetei?
A betegség leggyakoribb tünetei a hasi diszkomfort, a fájdalom, hányás, véres székletürítés, vagy vér a hányadékban, illetve fáradékonyság. Viszont ezek a panaszok az emésztőrendszeri daganatos betegségekre általánosan jellemző tünetek, nem csak a GIST esetén jelentkezhetnek.
Miként ismerhető fel a GIST?
A betegség felismerésében a képalkotó vizsgálatok (mellkas röntgen, hasi ultrahang, CT , PET vizsgálat), az endoszkópos vizsgálatok (gyomortükrözés, béltükrözés), valamint labor vizsgálatok (vérkép, a máj és a vese működésének ellenőrzése)játszanak főszerepet, amelyek alapján az orvos klinikai diagnózist képes felállítani.
Mint a tumorgyanúk esetén jellemzően, a végső szót ebben az esetben is a szövettani vizsgálatot elvégző patológus mondhatja ki, aki különbséget tud tenni a GIST és más emésztőrendszeri tumorok és betegségek között.
A legtöbb esetben a GIST-ben egy úgynevezett c-KIT (CD 117) nevű, a sejtműködést és sejtosztódást szabályozó fehérje rendellenes működése mutatható ki. Miközben a normál sejtek élettartama korlátozott, ez a fehérje „folyamatosan bekapcsolt állapotba” kerülve a daganatos sejtek kontrolállatlan burjánzását idézi elő.
A GIST kezelése
A GIST kezelése általában sebészeti beavatkozással kezdődik: sok esetben a daganat teljes egészében eltávolítható. Az operáció után az onkológus akkor is szorosan követi a beteg állapotát, ha nem jelentkeznek panaszok, mivel csak így lehet észrevenni azt, ha a daganat – akár évek elteltével – kiújul. Amennyiben ez bekövetkezik, újabb sebészeti beavatkozás és/vagy gyógyszeres kezelés szükségessége merül fel.
Amennyiben a GIST már átterjedt a test különböző részeire, s áttéteket hozott létre, akkor a műtéttel ugyan nem lehet eltávolítani a daganat egészét, ám a tumor méretének csökkentésével az általa okozott tünetek és panaszok enyhíthetők – ez esetben beszélünk palliatív műtétről.
Amenniyben a tumort nem lehet eltávolítani, gyógyszeres kezelést alkalmaznak. A jelenleg leggyakrabban alkalmazott gyógyszer egy célzott támadáspontú készítmény, amely a rendellenes fehérjét blokkolja, hogy ezáltal megszüntesse a sejtbburjánzást, a daganat növekedését. Ellentétben azokkal a gyógyszerekkel, amelyek csak egyenesen a vérkeringésbe jutatava hatásosak, azaz csak injekció, vagy infúzió formájában alkalmazhatók, a GIST kezelésére alkalmazott gyógyszer kapszula és tabletta formában is elérhető.
A gyógyszeres kezelés nem mindig hatásos. A daganatossejtek egy része eleve ellenállhat a kezelésnek (elsődleges rezisztencia), de az ellenállás a kezelés során is bekövetkezhet (másodlagos rezisztencia), amelynek következtében a daganat nem reagál a kezelésre. Ez esetben a kezelőorvos megemeli az alkalmazott gyógyszer napi dózisát, vagy más gyógyszeres kezelés alkalmazását javasolja.
A gyógyszeres kezelés lehetséges mellékhatásai
A kezelés során előfordulhat folyadék visszatartás (szem alatti duzzanat, vagy a láb és a boka duzzanata), hányinger, hányás, hasmenés, izömgörcs, izom-, csont- és izületi fájdalom, bőrkiütés, gyomor- és bélrendszeri vérzés. Ha a beteg bármilyen mellékhatásokat észlel, arról a kezelőorvost haladéktalanul tájékoztatni kell. A mellékhatások az esetek többségében tüneti kezeléssel enyhíthetők, megszüntethetők.
Feltételezett terhesség, elletve szoptatás alatt a gyógyszer nem szedhető, s a terápia során kerülni kell a teherbeesést.
A GIST terápiájában alkalmazott gyógyszer és egyes más készítmények között kölcsönhatás léphet fel, különösen oda kell figyelni egyes fogamzásgátlókra, paracetamol tartalmú lázcsillapítókra, véralvadásgátlókra, az epileszia kezelésében használt görcsgátlókra, egyes antibiotikumokra.
A kezelés eredményének értékelése
Az értékelés egyik fő szempontja a beteg általános állapota, a laboratóriumi leletek alakulása, s a tünetek enyhülése.
A másik lényeges értékelési eljárást a rendszeresen megismételt képalkotó vizgálatok jelentik (ultrahang, CT, szükség esetén PET), amelyek által meg lehet állapítani a betegség kiterjedésének, méretének alakulását. A kontrollvizsgálatokra jellemzően háromhavonta kerül sor, ám ettől a kezelőorvos a beteg állapotának függvényében el is térhet.
