Az agydaganatok csoportjába számos, egymástól szövettani eredetében, elhelyezkedésében, agresszivitásában, kezelhetőségében, ebből következően pedig várható kimenetelében is különböző daganattípus tartozik. A daganat kialakulhat közvetlenül az agy valamelyik részében, ekkor elsődleges rákról (primer tumor) beszélünk, ugyanakkor az is jelentős hányadban előfordul, hogy más szervben (leggyakrabban tüdőben, vesében, emlőben, a gyomor-bél traktusban vagy a bőrön) kialakult tumor ad áttéteket, metasztázisokat az agyban (secunder tumor). Az agydaganatok a központi idegrendszeri tumorok részét képezik, az agyban előforduló daganat mellett ebbe a csoportba tartoznak a gerinccsatornában kialakuló tumorok is.

Kit fenyegethet agydaganat?

Az elsődleges agydaganatok a leggyakrabban előforduló szolíd (szilárd, kemény, tömött) daganattípusok gyermek- és fiatal felnőtt korban, a gyerekek körében pedig a leukémia után összességében a második leggyakoribb ráktípus, ugyanakkor gyakorlatilag bármely életkorban előfordulhat. A betegség mind a férfiakban, mind a nőkben kialakulhat, igaz az egyes altípusok más-más gyakorisággal fordulhatnak elő az egyik vagy a másik nemben. Évente Magyarországon körülbelül 1700 betegnél diagnosztizálnak elsődleges rosszindulatú agydaganatot, az áttétes agytumorok száma ennél jelentősen több.

Egyértelműen ma még nem lehet arról állást foglalni, hogy mi okozhat agydaganatot. A gyermekkori előfordulás örökletes tényezőket is feltételez a háttérben, ám összességében csak az eseteknek egy kis hányadában mutatták ki, hogy összefüggés lehet a családban korábban előfordult agydaganat és az aktuális betegség között.

A kutatások több kockázati tényezőt is felvetnek úgy mint egyes vegyszerekkel (pl. a PVC-gyártásnál használt vinilklorid, oldószerek, formaldehid) való tartós munkahelyi kapcsolat vagy a koponya – különösen gyermekkori – röntgenbesugárzása. A koponyasérülések a jelenlegi ismeretek szerint nem növelik az agydaganatok kockázatát. Időről-időre felmerülő kérdés a mobiltelefonok és az adótornyok esetleges hosszú távú káros hatása, ám egyértelmű bizonyítékok mind a mai napig nem láttak napvilágot.

Milyen tünetek utalhatnak agydaganatra?

A jó- és rosszindulatú, a primer és az áttétes agydaganatok azonos tüneteket is produkálhatnak. Ennek az a magyarázata, hogy amíg más szervek (tüdő, máj, vese, stb.) esetében egy esetlegesen kialakuló tumornak „van helye” a növekedésre, addig a fejben a koponyacsont nem enged teret a tágulásnak, ebből adódóan bármilyen eredetű legyen is a tumor, előbb-utóbb nyomásfokozódás eredményez az agyban, ezáltal – elhelyezkedésétől függően – képes konkrét vagy általános panaszokat okozni, valamint károsítani az agyfunkciókat.

A lehetséges panaszok olyan sokfélék, hogy csupán ezek alapján nem lehet egyértelműen agydaganatra gondolni, hiszen a tüneteket számos más betegség is kiválthatja.

Az egyik leggyakoribb tünet(csoport) a fejfájás, ami ugyancsak sokféle lehet aszerint, hogy általános vagy körülírt, illetve melyik területen és milyen intenzitással jelentkezik. Jellemző lehet, hogy az agyban lévő liquor (agyfolyadék) átmeneti fokozódásakor (tüsszentés, köhögés) erősödik a fájdalom. Az agydaganatban szenvedő betegek gyakran ébredést követően élnek át erős fejfájást, amelyen a mindennapokban használatos fejfájás-csillapítókkal nem tudnak úrrá lenni. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy egy agydaganat nem minden esetben okoz állandó fejfájást, azaz fordítva is igaz: a fejfájás hiánya sem zárja ki egy agytumor meglétét. Természetesen a fejfájásnak számos egyéb kiváltó oka is lehet, de feltétlenül indokolt az ismételten jelentkező panaszok tisztázása.

Általános tünetként említhető a szédülés, a hányás és a hányinger, amit jellemzően ugyancsak a koponyaűri nyomásfokozódás vált ki, s a reggeli órákban szintén erősebb lehet, majd a nap folyamán enyhülhet.  Egyes esetekben a hányást nem előzi meg hányinger sem, hirtelen fellépő sugárhányás is jelentkezhet. Olyan látásproblémák is kialakulhatnak mint az átmeneti keringészavar következtében váratlanul fellépő látásvesztés (obscuratio), a kettőslátás, a pupillaszűkület,  a pupillatágulat vagy egyéb látászavarok.

Figyelmeztető jel egy epilepsziás roham, a tudatzavar, a személyiségváltozás, a viselkedés megváltozása, öncélú, indíték nélküli cselekedetek előfordulása, korábban nem tapasztalt érzelmi labilitás, az értelmi és koncentrációs képesség megváltozása, beszédzavar, memóriakiesés. Súlyosabb esetekben  teljes beszédképtelenség, bénultság, látótércsökkenés is jelentkezhet.

Amennyiben jelentős az agyi nyomásfokozódás, beékelődés jöhet létre: ilyenkor az agyi állomány egy része bepréselődik, illetve beszorul az öreglyukba, vagyis abba a nyílásba, ahol az agy kapcsolódik a gerincvelőhöz, illetve a koponya alsó felszíne ízesül a legfelső nyaki gerinccsigolyához. A beékelődésnek kezelés nélkül a létfontosságú funkciók – például a légzés – leállása miatt akár halál is lehet a következménye.

Az agydaganat diagnózisa

Amennyiben a panaszok vagy más tényezők nyomán agydaganat gyanúja merül fel, részletes orvosi kivizsgálásra van szükség ahhoz, hogy tisztázni lehessen a háttérben megbúvó okokat. A képalkotó eljárások közül az agy pontos feltérképezésére bevetik a CT-t, az MRI (mágneses rezonancia) berendezést – a vizsgálat történhet kontrasztanyag befecskendezésével (ezáltal jobban kirajzolódhatnak a felvételeken a kóros területek) vagy anélkül.

A képalkotó eljárások mellett szükség lehet érfestésre (angiographia – az érrendszer kontrasztanyagos röntgenvizsgálata), s a diagnózishoz ugyancsak fontos a gerinccsapolás is, amikor   gerincfolyadékot (liquor) vesznek, hogy abban vizsgálják meg a daganatos sejtek esetleges jelenlétét és típusát.

Amint minden tumor esetében, az agydaganatoknál is csak azt követően foglalhatnak állást az orvosok a betegségről, annak tulajdonságairól, gyógyíthatóságáról és várható következményeiről, ha megvizsgálták a tumor összetételét is. Ehhez szövettani vizsgálatra (biopsziára) van szükség. Agytumor gyanúja esetében ez úgy történik, hogy a sebész egy rendkívül vékony átmérőjű fúróval az agykoponyát keresztülfúrja, majd egy tűbe mintát vesz a daganatból, hogy azt a patológiai laboratóriumban mikroszkóp alatt megvizsgálhassák.

Kis méretű tumoroknál vagy a daganat mélyen az agyállományban való elhelyezkedésénél egyes esetekben az orvosok a képalkotó berendezések (CT vagy MRI) segítségével tudnak szövettani mintát venni a koponyából. Ekkor a vizsgáló orvos a biopsziás tűt folyamatos képkontroll mellett vezeti be az agyállományba. Az eljárást sztereotaxikus (sztereotaktikus) biopsziának nevezik.

Első megközelítésben érhető, ha az eljárásoktól megrémül a beteg, ám fontos tudatosulnia annak: a beavatkozásokat érzéstelenítésben végzik, a szövettani minta pedig a gyógyítás nélkülözhetetlen része, ezért a biopsziát nem szabad halogatni.

Ha az orvosok indokoltnak látják, kiegészítő vizsgálatként végezhetnek ultrahangvizsgálatot a nyaki ereken, esetleg EEG-t, azaz górcső alá vehetik az agy elektromos tevékenységét is, hogy abból is következtetéseket vonjanak le a kórfolyamatról.

Az agydaganatok osztályozása

Az agydaganatok lehetnek szövettani tulajdonságaik, agresszivitásuk szerint jó- és rosszindulatúak (belignus, malignus), ám a tumorok speciális elhelyezkedése miatt ezeket a fogalmakat árnyaltabban kell értelmezni mint más szervek esetében. Az agyban ugyanis egy szövettanilag jóindulatú daganat is tekinthető biológiailag rosszindulatúnak. Ennek az az oka, hogy a tumor az agyban olyan helyen található, ahonnan sebészi úton eltávolíthatatlan, s növekedése miatt az agyfunkciókat károsítja. Miután a koponyában – eltérően más belső szervektől – nincs hely a tágulásra, az agykéregben lévő tumor szövettani tulajdonságától függetlenül is súlyos következményeket és szövődményeket okozhat.

Az agydaganatok elhelyezkedésük, eredetük, szövettani tulajdonságaik szerint több csoportba sorolhatók. A szöveti származás szerint megkülönböztetnek például idegszöveti (neuroepithelialis), agyburok- (meningialis),  csírasejt- és éreredetű (vascularis), valamint az agyalapi mirigyből (hypophisis) vagy  a tobozmirigyből (glandula pinealis) kiinduló rákokat, elsődleges agyi limfómákat. Bár a koponyacsontból kiinduló daganatok – a fentebb taglalt „helyhiány” miatt – hasonló tüneteket képesek okozni mint az idegrendszeri tumorok, azokat nem sorolják az agydaganatok közé.

Mivel a részletes szövettani ismertetés a laikus érdeklődő számára nem adna túl sok érdemi információt, ehelyett az alábbiakban a leggyakrabban előforduló agydaganatokat vesszük sorra.

A leggyakoribb agydaganatok:

Glioblastoma multiforme

Az idegrendszer legrosszindulatúbb tumoros elváltozása. Leggyakrabban 35-55 éves kor között diagnosztizálják. Kiindulhat a halántéki (lobus temporalis) és a homloklebenyből (lobus frontalis) is, majd átterjedni képes az ellenoldali agyféltekébe is (pillangótumor). A tumor rendkívül gyorsan képes növekedni, hamar okoz nyomásfokozódást, sőt életveszélyes állapotot előidéző beékelődést is. Elhelyezkedésétől függően esetenként ugyan sebészileg eltávolítható, ám a komplex műtéti-, sugár- és gyógyszeres kezelés ellenére is igen hamar, rendszerint hónapok alatt kiújul, az egy évnél hosszabb túlélésre nagyon kicsi az esély.

Astrocytoma
Az agy idegszövetéből kiinduló tumor az agynak gyakorlatilag bármelyik részében megjelenhet, gyakrabban a halántéki és a homloklebenyben mutatható ki. Különösebb életkorbeli sajátossága nincs, az átlagosnál valamivel nagyobb arányban fordul elő a 45-55 éves korosztályban. Lassabban növekszik mint a glioblastoma multiforme, így rendszerint később is produkál panaszokat. Az első tünete gyakran az epilepsziás roham. A daganat általában beszűri (infiltrálja) a környezetét, emiatt sebészileg ritkán lehetséges az eltávolítása, a tumor a sugárkezelésre és a kemoterápiára is kevésbé érzékeny. Az astrocytoma egyik altípusa (anaplasticus astrocytoma) fokozatosan átalakulhat glioblastoma multiforme betegséggé. A astrocytoma átlagos túlélési idejét megfelelő, az adott betegnél hatékonynak bizonyuló terápiák esetében a szakirodalom 3-5 évben jelöli meg.

Oligodendroglioma
Legsűrűbben 45-50 éves korban fordul elő. Szövettanilag jóindulatú daganatnak számít (rosszindulatú formája az oligodendroglioblastoma), ám gyakran beszűri a környezetét, emiatt teljes egészében nagyon ritkán távolítható el. Ebből következően kiújulása ugyancsak borítékolható, ám a klinikai gyakorlatban fellelhetők olyan esetek is, amikor többszöri operációval a betegnek 15-20 éves túlélést is tudtak biztosítani az orvosok.

Ependymoma
A szövettanilag jóindulatúnak számító tumor az agykamrában ritkábban, a gerincvelőben gyakrabban fordul elő. Viszonylag lassan növekszik, panaszokat a tumor által a környezetére gyakorolt nyomás fokozódásával vált ki, az agyban keringési zavarokat, a gerincvelőben terjedve akár bénulást is okozhat. Sebészileg ritkán távolítható el, a sugárkezelésre kevéssé reagál, ám kemoterápiával akár több évig is kordában tartható betegség. Szövettanilag rosszindulatú formája az ependymoblastoma.

Medulloblastoma
Leginkább 6-10 éves gyerekekben alakul ki, ám bármely korban előfordulhat. A betegség a kisagyból kiinduló, gyorsan növekvő tumor, amelynek hátterében sejtosztódási, genetikai hibák állnak. Tünetei gyakran előzmények nélkül, hirtelen jelentkeznek, előfordulhatnak például mozgáskoordinációs nehézségek, iránytartási problémák. A kisagyban lévő tumor gátolja az agyvíz megfelelő keringését, ebből következően nyomásfokozódás alakulhat ki, amely hányáshoz, hányingerhez vezethet, a folyamatnak súlyosabb esetben az eszmélet elvesztése és légzésleállás is lehet a következménye. Amennyiben lehetséges, a daganatot sebészileg eltávolítják, majd sugárterápiára és kemoterápiára van szükség. Utóbbi kezelés keretében a gyógyszert vagy infúzióval adagolják a vérbe vagy gerinccsapolással juttatják be közvetlenül a gerincvelőbe. Bár az áttétképződés és a kiújulás reális veszély, van esély a felépülésre.

Meningeoma
Az agyburok kötőszövetéből (pókhálóhártyából) kiinduló tumor, amely általában a felszínen, az agyállományt benyomva helyezkedik el, ám nem szűri be, nem infiltrálja azt. A meningeoma elnevezés sem egyetlen konkrét tumort jelöl, számos altípusa különböztethető meg. A meningeoma az agydaganatok azon ritka típusa közé tartozik, amely gyakrabban fordul elő nőkben mint férfiakban. Amennyiben a tumor az agyban alakul ki, látászavart, fejfájást, görcsöket okozhat, gerincvelői elhelyezkedés esetén az idegek terhelésének fokozódásával erősödő fájdalmat, bénulást vált ki. Döntő többségében szövettanilag jóindulatú, s mivel nem szűri be a környezetét, esély lehet sebészi eltávolítására is, ám – altípustól függő mértékben – hajlamos a kiújulásra.

Acusticus neurinoma
A leggyakoribb agyidegekből kiinduló daganat, amely a hallóidegen alakul ki. Az elsődleges tünetek között a fülzúgás, halláscsökkenés, szédülés említhető, előrehaladottabb esetekben kettőslátás, arcfájdalom, nyelési nehézség jelentkezhet. A hallóideg daganata szövettanilag jóindulatú. A tumor rendszerint sebészi úton eltávolítható, kezelésében ugyanakkor ismertek sugársebészeti (gammakés) módszerek is.

Retinoblastoma
Szemből kiinduló daganat, amely leggyakrabban 3 éves kor alatti gyerekekben, csecsemőkben fordul elő. Jelenlegi ismereteink szerint a retinoblastoma örökletes betegség. Kezdeti tünete lehet a kancsalság (ez ugyanakkor nem speciális tünet, hiszen számos más ok is kiválthatja), illetve az úgynevezett macskaszem effektus (sárgásfehér visszfény a pupillán), ritkábban kötőhártya-gyulladáshoz vagy zöldhályoghoz hasonlatos panaszokat okozhat. Az időben felismert daganat besugárzással, illetve lézerkezeléssel gyógyítható, előrehaladottabb stádiumban sebészeti beavatkozásra lehet szükség.

Az agydaganat sebészi kezelése

Gyógyítható-e az agydaganat? Erre a – teljes joggal – gyakran elhangzó kérdésre nem lehet sommás választ adni, hiszen amint az összeállításunkból is kiderül, mint minden daganatos betegségnek, az agydaganatoknak is számos típusa létezik. A gyógyítás érdekében bevethető terápiás lehetőségek függenek a tumor méretétől, szövettani sajátosságaitól, elhelyezkedésétől, a beteg általános állapotától, kórelőzményeitől. Amint azt korábban említettük, az agyban előforduló jóindulatú daganatok is okozhatnak rendkívül súlyos szövődményeket.

A gyógyítás alapja rendszerint a tumor teljes sebészi eltávolítása. Erre azonban nincs lehetőség azoknál a daganatoknál, amelyek nem jól körülhatároltan, hanem diffúz módon fejlődnek, azaz nem lokalizálhatók, mert beszűrik környezetüket is. Olykor a jól körülírható daganatok eltávolítására sincs mód, mert azzal az agyban létfontosságú központok károsodnának. Mindazonáltal az agysebészet sokat fejlődött az elmúlt időszakban, így ma már olyan területek is el tudnak érni, amely korábban elképzelhetetlen volt. Ugyancsak előrelépés, hogy ma már a korábbinál jóval kisebb műtéti területen kell feltárni a koponyát, ezzel is csökkentve az esetleges műtéti szövődmények kockázatát.

Miként minden invazív beavatkozásnak, az agyműtétnek is van rizikója, ezekről a beteget – gyerekek esetében a szülőket – az operációhoz való hozzájárulás előtt minden esetben részletesen tájékoztatják.

A fertőzések ellen antibiotikumokkal igyekeznek óvni a beteget, a kialakuló agyödémát szteroidok adagolásával ellentételezik, a felhalmozódó agyvíz elfolyásának biztosítására pedig söntöt alakíthatnak ki. Az esetleges műtéti agysérülés ugyancsak számos átmeneti vagy maradandó károsodást okozhat, emiatt minden esetben az orvosok és a beteg részletes információcseréje, a műtéttől várható előnyök és az azzal járó kockázatok mérlegelése után dönthetnek egyik vagy másik alternatíva mellett.

Agydaganatok kemoterápiája és sugárkezelése

Az agydaganatok kezelésében a sebészet mellett fontos szerepe van a sugárkezelésnek és a kemoterápiának, esetenként az úgynevezett immunterápiának, valamint mindezek kombinációjának.  Az érzékeny agykörnyezet miatt ugyanakkor a sebészeti beavatkozások mellett más kezelési próbálkozások is akadályokba ütközhetnek: sok esetben a tumorok ellenállnak a sugárkezelésnek, illetve az agy speciális érhálózata és vérellátása miatt a kemoterápiás készítmények sem vethetők be biztos eredménnyel.

Ki kell emelni: a fentebbi megállapítások eltérő mértékben igazak egyik vagy másik daganattípusra, a kemoterápia és/vagy a sugárkezelés rendkívül látványos eredményeket is képes produkálni. Az onkológusok az új gyógyszerek, a sugárterapeuták pedig a rendelkezésükre álló technikai felszereltség révén a korábbinál pontosabb és hatásosabb kezelést tudnak biztosítani. A radioterápiában a hagyományos külső besugárzás mellett alkalmazzák a sugársebészetet is, amikor az agytumort egyszerre több irányból éri nagy energiájú sugárdózis (gammakés). A két módszert ötvözni is képesek, ezt nevezik sztereotaxikus vagy sztereotaktikus sugársebészetnek.

Összegzésként: az agydaganatok kórjóslata számos tumortípus esetében ma még kedvezőtlen, s kevés a gyógyulásra az esély. Ugyanakkor sok olyan ember is él közöttünk, aki gyerekként vagy már felnőttként szembesült az agytumor valamely típusával, s időbeni beavatkozással sikerült azt legyőznie, illetve a tumor diagnosztizálását követően is – folyamatos orvosi kontroll mellett – hosszú éveken át együtt él betegségével.

Kapcsolódó cikkek:
Metasztázisok az agyban: a koponyában nincs helye a tumornak
Alaposan rákészülnek az agydaganatok operációira
Sugárterápia a tumorok ellen