A vesék bab alakú, nagyjából 15 centiméter nagyságú szervek. A gazdagon erezett vesékben egy nap folyamán több százszor keresztülhalad a vér. Ez azt jelenti: naponta mintegy 1700 liter vérből szűrik ki a vesék azt a liternyi salakanyagot, amely vizelet formájában távozik a szervezetből. Mivel a vesék a szervezet méregtelenítéséért felelős legfontosabb szervek közé tartoznak, a vesedaganatok kialakulása sem függetleníthető a testet mérgező anyagoktól. Ugyancsak a vesék funkciójával függ össze az is: a daganatok vérerekre való átterjedésével a véráram útján könnyen eljuthatnak, s fertőzhetnek meg más szerveket is, tumoros áttéteket hozva létre.

Kit fenyeget a veserák?

A veserák leggyakrabban az ötven-hetven éves korosztályban fordul elő, a férfiakat jobban fenyegeti, mint a nőket. Nincs egyértelmű lista arról, hogy pontosan mi vezethet veserákhoz, ám nagy szerepet tulajdonítanak a környezeti ártalmaknak, az életvezetési szokásoknak.

Ugyan a veserák kialakulásának veszélye az életkorral együtt nő, ám ritka esetben fiatal korban (egyes megbetegedések, mint például a Wilms-tumor vagy nephroblastoma kifejezetten gyerekbetegség) is előfordulhat. Lehet szerepe a genetikai tényezőknek, ám az örökletes hajlamnál rendszerint nagyobb hangsúllyal említik a környezeti ártalmakat.

Ezek közül a legfontosabb a dohányfüst: a cigarettafogyasztás intenzitása és dohányos évek száma egyaránt hozzájárulhat a vesedaganat kockázatának növekedéséhez. Egyes kutatások összefüggést találtak a lakóhely és a vesedaganatok között is: a szennyezettebb levegőt szívó városi lakosság körében kimutathatóan nagyobb előfordulását találták a vesedaganatoknak, mint a vidéki népesség körében.

Károsak lehetnek egyes kémiai vegyületek: a szakirodalom ezek között említ egyes oldószereket, a bőr megmunkálásához használatos vegyszereket, kőolajtermékeket, az építőiparban korábban kiterjedten használt azbesztet, valamint az akkumulátorgyártás során felhasznált kadmiumot. Ismert egyes gyógyszerek vesekárosító hatása is.

Mivel a veserákra nincs bevált, nagy tömegekre alkalmazható szűrővizsgálat, a dohányzás mellőzése, a veszélyes anyagokkal dolgozók esetében pedig a munkavédelmi előírások pontos betartása csökkentheti valamelyest a veszélyt. Mint minden betegségtípusnál, a veséket érintő problémáknál is fontos: bármilyen rendellenességgel azonnal orvoshoz kell fordulni, a tüneteket nem szabad elbagatellizálni.

Veserák: véletlenül felfedezett elváltozás

A veserákok a rosszindulatú daganatoknak körülbelül két százalékát adják. Különféle formái ugyanakkor a nehezen – következésképpen sajnos sok esetben későn – felfedezhető daganattípusok közé tartoznak. A betegség korai stádiumában – akár éveken át – semmilyen tünet nem jelentkezik, a panaszok megjelenése gyakran már a kiterjedt vagy áttéteket képzett daganat velejárója.

Árulkodó jel lehet a véres vizelet, a deréktáji fájdalom és a hasban tapintható duzzanat is, ám ezekből önmagukban még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A véres vizelet például számos más betegség velejárója is, a vesedaganatos páciensek többségénél megjelenik. Ha viszont a véres vizelet és a fájdalom együtt járásának következtében valóban vesedaganatot diagnosztizálnak, az előrehaladott stádium miatt csekély az esély a teljes gyógyulásra. A vérvizelés ugyanis már annak a jele, hogy a daganat betört a vesemedencébe, illetve átterjedt a vénára. A vérárammal a rákos daganatok a tüdőben, a májban, a mellékvesében, a csontokban és az agyban is okozhatnak áttéteket.

A gyakorlati tapasztalat az, hogy jelenleg a vesedaganatok jelentős részét véletlenül fedezik fel, például ha hasi fájdalom vagy epekőgyanú miatt ultrahangos vizsgálatra küldenek egy pácienst, s a képalkotó diagnosztika során az orvos – mintegy mellékesen – rábukkan a tumorra is.

A vese jóindulatú daganatai

A vesében előforduló jóindulatú vesedaganatok (corticalis adenoma, lipoma, oncocytoma és az angiomyolipoma) általában néhány centiméteresek, ritkán okoznak tüneteket, gyakran véletlenszerűen, más indokkal elvégzett hasi CT vagy ultrahang vizsgálat által derül fény jelenlétükre. A daganat elhelyezkedésétől és méretétől függően a tumor vagy a vese egy részének – olykor egészének – az eltávolítása jelent megoldást. A jóindulatú daganatok által keltett tünetek gyakran hasonlítanak a rosszindulatú tumorok megjelenése nyomán tapasztalható panaszokhoz.  Újabb kutatások szerint a hosszan tartó dialízis kezelés növelheti a tumorképződés kockázatát.

Rosszindulatú vesedaganatok

A rosszindulatú vesedaganatok között a világos sejtes rák (hypernephroma, Grawitz-tumor, adenocarcinoma renis) a leggyakoribb. A világos sejtes rák agresszív daganat, amely a test bármelyik részére átterjedhet: legveszélyeztetettebb a csontrendszer, a tüdő, a máj és az agy. A daganat általában a vesekéregben keletkezik, onnan terjed át a vesemedencére – az első tünet, a véres vizeletet rendszerint már csak ebben a stádiumban érzékelhető. Leggyakrabban 50-70 éves kör között diagnosztizálják, ám esetenként akár jóval fiatalabb korban is megjelenhet, kialakulására a férfiaknál nagyobb az esély. Pontos kiváltó oka nem ismert, mind az öröklődésnek, mind a környezeti tényezőknek tulajdonítanak szerepet.

A világos sejtes veserák mindkét vesében azonos eséllyel előfordulhat, az eseteknek ugyanakkor csak kisebb hányadában többgócú vagy jelenik meg egyszerre mindkét vesében. A kezdetekben jól körülhatárolt tumor a vesetok áttörése után a környező szervek mellett az ér- és a nyirokrendszeren keresztül távoli áttéteket is képes előidézni. Viszonylag nagy méretű tumor is maradhat ugyanakkor tokon belül, ám az is előfordul, hogy már egy kisebb kiterjedtségű daganat áttéteket képez. Nagyon lecsökkenti a gyógyulási esélyeket az, ha ez bekövetkezik. Az áttétek feltérképezésére a CT és MRI vizsgálatok mellett a csontáttétek miatt általános a röntgenfelvételek készítése is.

A veserák kezelése: sebészeké az elsőbbség

A veserák gyógyításában a műtéti beavatkozás a meghatározó, ami időben felismert betegség esetén a kóros elváltozást mutató vese részleges vagy teljes eltávolítását jelenti.  Előrehaladott veserákok kezelésében gyakrabban kap szerepet a sugár-, a kemo- vagy az immunterápia.

Az operáció lefolyását, az alkalmazott sebészeti eljárást befolyásolja a daganat kiterjedtsége, az áttétek mennyisége és minősége, a páciens kora, általános állapota és testsúlya is. Nem minden esetben távolítják el az egész vesét: szervmegtartó (konzervatív) műtétet indokolhat például az, ha csak egy veséje van a páciensnek, a daganat mindkét vesét megtámadta, vagy a tumor nélküli vese valamilyen más betegség miatt nem működik megfelelően. Szervmegtartó műtét után a kiújulás veszélye miatt elengedhetetlen a folyamatos orvosi kontroll. Ugyanakkor esetenként az is indokolt lehet, hogy a fenti adottságok fennállása mellett is a szerv eltávolítását és a folyamatos művesekezelést (dialízis) tartják célravezetőbbnek az orvosok.

A veserák kezelésében a hagyományos kemoterápia kevésbé jön számításba. Sugárkezelést elsősorban akkor alkalmaznak, ha a tumor nem operálható vagy egy korábbi műtétet követően a daganat kiújult. A túlélési időtartam meghosszabbítása érdekében alkalmazhatnak hormonkezeléseket (antiösztrogén, tesztoszteron) vagy immunterápiát. Ugyanakkor mind a sugárkezelés, mind a gyógyszeres terápia számos mellékhatással jár.

Az utóbbi időszakban ugyanakkor több célzott kezelést is bevezettek, amelyek immáron Magyarországon is elérhetők infúzió, illetve tabletta formában. (A veserák célzott terápiával való kezeléséről a Veserák: célzott terápiák a jobbulásért című cikkünkben részletesebben foglalkozunk.)

Gyógyulási esélyek

A gyógyulási esélyt meghatározza, hogy a daganatot melyik stádiumában ismerték fel, s kezdték el kezelni, a rák milyen szövettani típusba sorolható. Általánosságban az mondható, hogy a veserákos betegek teljes gyógyulásának a valószínűsége 40-50 százalék. Ha a daganatot idejében felismerték, s azt még az áttétképződés előtt teljes egészében eltávolították, a felgyógyulási arány ennél számottevően nagyobb is lehet.

Ha a daganat felfedezésének időpontjában a tumor még nem törte át a vesetokot, az öt éves túlélési arány – a páciens egyéb adottságaitól függően – 60-90 százalék között mozog. Amennyiben a nyirokrendszert is megtámadta a tumor, már csak 20 százalék, távoli áttétek megléte esetén 10 százalék az öt éves túlélés esélye.

A vesemedence rákos megbetegedése

A vesedaganatok viszonylag kis százalékában fordul elő úgynevezett üregrendszeri tumor, amely sok hasonlóságot mutat a húgyhólyag-daganattal. Leginkább hatvan évnél idősebbeknél fordul elő, leggyakoribb tünete a véres vizelet vagy vizeletpangás, esetenként deréktáji fájdalom vagy kellemetlen, irritatív vizelés is lehet a velejárója. Teljes gyógyulás csak kezdeti stádiumú felismerés esetén, s csak sikeres műtéti beavatkozás, a beteg vese eltávolítása révén remélhető. A műtét laparoszkópos alkalmazással is elvégezgető. Ritka, különösen indokolt esetben veszik számításba az – endoszkópos eljárással is elvégezhető – szervmegtartó műtétet.

Amennyiben a vesemedence rákja előrehaladott vagy a tumor átterjedt a nyirokcsomókra is, sugárkezelést és kemoterápiát is alkalmazhatnak, ám azokról tudni kell: ezekben az esetekben ez csak csekély eredményt hozhat. A kemoterápia néhány hónappal meghosszabbíthatja az életet, ám a mellékhatások miatt nagyon megnehezíti a beteg utolsó hónapjait. A laboratóriumokban folyamatosan kísérleteznek újabb készítményekkel, ám széles körben alkalmazásba vont eredményről mindeddig nem lehet beszámolni.

A vesemedencerák gyógyulási hányadosa alacsony, az ötéves túlélés esélyét 40 százalék körül becsülik – ennek részben ugyanakkor az is oka, hogy a betegség elsősorban az időseket támadja meg.

Vesedaganat gyerekkorban: Wilms-tumor, nephroblastoma

A Wilms-tumor az egyik leggyakoribb gyermekkori rosszindulatú daganatos elváltozás. Leggyakrabban 2 és 5 év közötti gyerekeknél diagnosztizálják, esetenként együtt járhat a vese fejlődési rendellenességével. A betegség fájdalmat, panaszokat rendszerint nem okoz, a rákos szövetek elszaporodását a hasüregben egy kitapintható, általában viszonylag nagy méretű elváltozás jelzi. Az egyértelmű diagnózis felállításához CT vizsgálatra van szükség.

A tumort – és az esetleges áttéteket – sebészeti úton távolítják el, ám már az operációt megelőzően elkezdődhet a kemoterápia (preoperatív kemoterápia). A műtét során nemcsak a tumort, hanem az érintett oldali vesét – a kétoldali megjelenés rendkívül ritka – is eltávolítják. A műtétet követően még lehet szükség kemoterápiára, ritkán alkalmaznak sugárkezelést is.

A Wilms-tumor az esetek többségében jól gyógyítható, az öt éves panaszmentes túlélés aránya 90 százalék körül van.

Kapcsolódó cikk:
Veserák: célzott terápiák a gyógyulásért