A táplálkozási szokásokkal összefüggésben nagy eltérések vannak az egyes térségek között a betegség előfordulásában. Kínában elterjedtebb, Európában valamivel ritkább betegség, ám ezzel együtt is számos tragédiáért felelős. Magyarországon évente körülbelül négyszáz új beteget regisztrálnak. A nyelőcsőrák hazánkban az összes rosszindulatú daganatnak nagyjából 2 százalékát, a tápcsatorna lehetséges tumoros elváltozásainak 4 százalékát adja.

A nyelőcső (oesophagus) a garat és a gyomor között helyezkedik el, a mellüregen áthaladva átfúrja a rekeszizmot. Belülről nyálkahártya béleli, önálló kötőszövete és erős izomszövete van – a perisztaltikus mozgás révén képes a falatot a gyomor felé – egészséges állapotában a testhelyzettől gyakorlatilag függetlenül – továbbítani.

Kit fenyeget a nyelőcsőrák?

A nyelőcsőrákban megbetegedők életkora általában 50 és 70 év között van, előfordulása a férfiaknál gyakoribb, s esetükben az egyébként is csekély gyógyulási esély még rosszabb, mint a nőknél.

A kiváltó okok között legfontosabbakként a táplálkozási szokásokat tartják számon. Az alkoholfogyasztás, a rendszeresen, forrón elfogyasztott étel, a túl fűszeres étrend, a vitaminhiány, valamint a dohányzás, a munkahelyi ártalmak – például egyes vegyszerek éveken át történő használata – említhető a veszélyeztető tényezők között.

A veszélyeztetettség a kockázati tényezők egyidejű fennállása esetén megtöbbszöröződik. A szakirodalom megemlíti a HPV-fertőzés (humán papilloma víruscsalád) szerepét is, amelyek a hámsejtekbe integrálódva azokat fogékonyabbakká teszik a daganatos elváltozásokra. A nyelőcső kémiai vagy fizikai sérülései, hegei és a szöveteket károsító sugárterápia is említhető a kockázati tényezők sorában.

A nyelőcső sérüléseit nemcsak külső tényezők, lúgok, mérgek a szervezetbe kerülése okozhatja, hanem az olyan „belső ártalmak” is, mint például a reflux-betegség, amely során a gyomor tartalma rendszeresen visszajut a nyelőcsőbe, s a savak károsítják annak nyálkahártyáját. Mindez akár egy Barrett-oesophagus nevű, a nyálkahártya megváltozásával járó elváltozást is eredményezhet, amely magában hordozza a rosszindulatú elváltozás kialakulásának veszélyét.

Milyen tünetei lehetnek a nyelőcsőráknak?

Az esetek döntő többségében a nyelőcsőrák diagnosztizálásakor a tumor már előrehaladott állapotban van jelen a szervezetben. Legfontosabb a tünet a nyelési nehézség (dysphagia) lehet. Ennek a tünetnek azonban számos válfaja létezik: nyelési gondokat beidegzési zavar, elzáródás, gyulladás, de akár görcsök és pszichés tényezők is okozhatnak.

A nyelőcsőrák gyanúja akkor vetődik fel inkább, ha a nyelési nehézség nem folyadékiváskor, hanem szilárd táplálék elfogyasztásakor jelentkezik. Ez kezdetekben nem állandó panasz, ám az idő előrehaladtával egyre sűrűbben fordulhat elő, és súlyossága – a nyelőcső átmérőjének fokozatos szűkülésével – erősödik, egy idő után már a pépes ételek fogyasztása is fájdalmat okoz.

Tünet lehet a visszatérő hányás és csuklás, a hátba kisugárzó fájdalom, vérszegénység, valamint mindezek mellett a rákos folyamat általános jellemzőjeként is számos alkalommal leírt fogyás. Figyelmeztető jel a tartós köhécselés éppúgy, mint a krónikus rekedtség.

A nyelőcsődaganat kezelés nélkül a nyelési nehézség fokozódásához, majd teljes nyelésképtelenséghez vezet. A daganat betörhet a légcsőbe és étkezéskor fulladásos rosszullétet okozhat.

Vizsgálati módszerek

Betegséggyanú esetén a legkézenfekvőbb vizsgálat az endoszkópia (endoscopia, tükrözés), amely során szövetmintát is vehetnek (biopsia). A szövettani vizsgálat adhat választ a tumor jelenlétére, annak tulajdonságaira, stádiumára. Amennyibe nem lehetséges az endoszkópia elvégzése, kontrasztanyag bejuttatása után röntgenfelvétel készülhet.

A kivizsgálás során nem maradhat el a mellkasröntgen, az ultrahang, a vérkép, a máj- és a vesefunkció ellenőrzése: mindezen vizsgálatok az áttétek kimutatására, a páciens általános állapotának megállapítására szolgálnak, elengedhetetlen előfeltételei az érdemi terápia megtervezésének.

A nyelőcsőtumor jellegzetességei

Az esetek egy részében a nyelőcsőrák párhuzamosan alakul ki a gége vagy a garat daganatával. A nyelőcső bármelyik részében előfordulhat tumoros elváltozás. A felső részben keletkező rákok zöme laphámrák, míg a nyelőcső gyomorhoz közelebb eső alsó harmadában a mirigyhámrák a gyakoribb.

A nyelőcső környékén sűrű a nyirokcsomóhálózat, ezért a tumor terápia hiányában áttörhet a nyirokrendszerbe, s azon keresztül számos áttétet (metasztázis) képezhet.

A vérerekben történő tovaterjedés sem kizárható, utóbbi esetben legnagyobb valószínűséggel a májban, a csontokban vagy az agyban keletkezhet áttét, a tumor a nyelőcső környéki szervekre közvetlenül is átterjedhet, így tumoros elváltozás jelentkezhet a légcsőben, a tüdőben, a rekeszizomban, a főütőérben.

Miként lehet kezelni a nyelőcsőrákot?

A nyelőcsőrák kezelésének alapja a sebészi beavatkozás, amelyet gyakran egészítenek ki kemoterápiával. Operációra ugyanakkor a kései felismerés és a páciensek ekkora rendszerint leromlott általános állapota miatt gyakran nincs lehetőség.

A gyógyszeres kezelés meg is előzhető az operációt (neoadjuváns kevezés), ez esetben a célja a már nem operálható daganat „visszafogása” olyan szintre, amely mégis esélyes lehet a műtétre. A kezelések során előfordul, hogy a kemoterápiát ötvözik a sugárkezeléssel. Külső sugárkezelést kobaltágyúval, vagy lineáris gyorsítóval végeznek, belső sugárkezeléshez after-loading, azaz „utántöltő” berendezést használnak: a sugárforrást a nyelőcső üregébe helyezik, s azt rendszeresen „utántöltik”.

A nyelőcsőrákban szenvedő betegeknél a kezelések sok esetben már nem szolgálhatják a gyógyulást, hanem a cél az életminőség lehetőségekhez képest való fenntartása, a természetes táplálkozás minél további fenntartása és a fájdalomcsillapítás (palliatív kezelés). Bekövetkezhet a nyelőcső szűkülete, átmérőjének csökkenése is, amit tágítással vagy egy rugalmas tubus behelyezésével orvosolhatnak.

Nyelőcsődaganat: kockázatos, nehéz operáció

A nyelőcsődaganat műtéti terápiája egy nagyon megterhelő, s kockázatokkal teli eljárás. Az operáció nagysága függ attól, hogy a tumor a nyelőcső melyik részén alakult ki, s milyen áttéteket képezett.

A mellkas felnyitása nélküli műtét: a metszést a sebészek a felhason és a nyakon ejtik, majd a daganatot – a nyelőcsővel együtt – kifejtik a szervezetből;

A mellkas megnyitásával járó műtét: a mellkas feltárásával veszik ki a daganatot, majd a felhasi és nyaki metszésből végzik el a nyelőcső pótlását.

Az eltávolított nyelőcsövet a gyomorból, a vastag- vagy a vékonybélből készített preparátummal pótolják.

Az operáció több órán át tart, a beteg a műtét után az intenzív osztályra kerül, ahol – szövődmények fellépése nélkül – néhány napon át különféle csöveken keresztül biztosítják szervezete táplálását, a salakanyagok és a váladékok távozását: a páciens hasából, mellkasából és nyakából egyaránt csövek vezetnek ki, valamint hólyagkatéterre is szükség van. Mindeközben folyamatos a fájdalomcsillapítás.

A csöveknek általában két-öt napon át kell a szervezetben maradniuk. Szövődménymentes gyógyulás és a kontrolleredmények függvényében a páciens két hét elteltével hagyhatja el leghamarabb a kórházat. A legfontosabb feladat a diétának megfelelő, ám bőséges táplálkozás, hogy a páciens ne veszítse el erejét, s ne veszítsen testsúlyából.

Gyógyulási esélyek

A nyelőcsőrákok az agresszív és csak ritkán gyógyítható daganattípusok közé tartoznak. Kezelésében még ma is igen kevés eredményt lehet elérni, a gyógyulási arány rossz. Az ötéves túlélés esélye 10 százalék alatt van még a viszonylag korán, véletlenszerűen felfedezett esetekben is, ennek oka a nyirokrendszeri és véren keresztül szóródó áttétek gyors terjedése, a gyakori kiújulás (redictiva), valamint a betegek szervezetének legyengülése, rossz általános állapota.