A petefészek (ovary, ovarium) a női ivarmirigy a medencében, a méh (uterus) két oldalán elhelyezkedő, szilva nagyságú páros szerv, amely ösztrogént (tüszőhormont) és progeszteront (sárgatesthormont) termelve a női hormonháztartásért is felel, ezért a petefészek betegsége gyakran együtt jár hormonális eredetű panaszokkal.

Kiket fenyeget a petefészekrák?

A petefészekrák döntően az 50 év feletti nők betegsége: előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával fokozatosan nő. Ritka esetekben ugyanakkor fiatal felnőtteknél, sőt egyes válfajai a pubertás kor előtt is előfordulhatnak.

A tumornak belső és külső kockázati tényezői egyaránt vannak, ezért a legmeghatározóbb kockázati tényező az életkor. A veszélyeztető tényezőkről keveset tudni, ezek között említik például az azbeszt jelenlétét.

Az öröklődés szerepe, a hibás gének az esetek 5-10 százalékában mutathatók ki. Noha nőgyógyászati daganatról van szó, a hibás gén egyaránt származhat az apától és az anyától is, ezért fontos, hogy az összes családi kórelőzmény feltérképezése. Figyelmeztető jel, ha a családban előfordult petefészek-, emlő-, vastagbél- vagy méhtestrák 40 évesnél fiatalabb korban jelentkezett – ilyen esetekben 25 éves kor felett panaszmentes állapotban is indokolt a rendszeres szűrővizsgálat.

A belső kockázati tényezők között tartják számon a szervezet hormonháztartásának nem megfelelő működését is. A petefészkeket érintő minden mikrotrauma növeli a kockázatot, ezért nagyobb a kockázat például azoknál a nőknél, akik az átlagosnál rendszeresen hosszabb ideig menstruálnak, a szakirodalom egy része közvetett tényezőként az elhízást is megemlíti a hajlamosító tényezők sorában, a szülés ugyanakkor védőfaktor.

Milyen tünetek utalhatnak petefészekrákra?

A betegség korai stádiumában teljesen tünetmentes. Klinikai tünet lehet a -testsúlygyarapodás nélküli – hasfeszülés, széklet- és vizeletürítési panaszok, alhasi és deréktáji fájdalmak, ritkábban méhvérzés, ám ezek a tünetek – amennyiben a tumor váltja ki azokat – már az előrehaladottabb stádiumot jelzik.

A petefészekrák diagnosztikája: hogyan fedezhető fel a betegség?

Petefészekrák ellen nincs bevett szűrési módszer, ugyanakkor a genetikai tényezők miatt érdemes rendszeres orvosi vizsgálatokon részt venniük azoknak, akiknek a családjában már fordult elő hasonló megbetegedés.

Mivel a petefészek daganata kezdetekben tünetmentes, ebben a stádiumban csak képalkotó vagy laboratóriumi vérvizsgálat (tumormarker-szint) nyomán azonosítható. A tünetmentesség és a szűrővizsgálatok hiánya miatt a petefészek daganatos elváltozását ritkán fedezik fel korai stádiumban. Amennyiben már érzékelhető tumor alakult ki, az az orvos számára könnyen kitapintható.

A petefészekrák pontos diagnózisához a tumor több területéből kell mintát venni. Amennyiben beigazolódik a tumor jelenléte, az áttétek kizárása, illetve pontos behatárolása miatt más vizsgálatok is szükségesek – ezek közül a legkézenfekvőbb a nyirokcsomók kitapintása, az ultrahang, a CT, az MR vizsgálat.

A kivizsgálást nem szabad halogatni: a gyanú felmerülésével azonnal meg kell kezdeni azokat, hogy mielőbb rendelkezésre álljon a terápiát, illetve a műtétet megalapozó, pontos diagnózis. Operáció is képezheti a vizsgálat részét: feltárják a hasüreget, hogy meggyőződjenek a tumor kiterjedtségéről, szóródásáról.

A petefészek jóindulatú daganata

A petefészekben előforduló tumorok többsége jóindulatú. A ciszták szerkezetükben és tulajdonságaikban hordoznak magukban daganatos jelleget, ám ezek nem tumorok. A jóindulatú daganatoknak mintegy fele a felszíni hámból indul ki, ilyen elváltozás például a cystadenoma. A csírasejtekből kiinduló tumoroknak is több mint 90 százaléka sorolható a jóindulatú elváltozások közé – a gyermekkorban és 20 év alatti fiataloknál ugyanakkor a csírasejttumorok között gyakoribb a rosszindulatú elváltozás.

Ugyan a jóindulatú daganatok kategóriájába sorolható az úgynevezett Werth-tumor (pseudomyxoma peritonei) is, ám a szövettanilag jóindulatú elváltozás klinikailag mégis lehet rosszindulatú, mert nem távolítható el maradéktalanul, áttéteket képezhet az egész hasüregben, s jelenlétét rendszerint kiegészítő kezelésekkel sem lehet felszámolni.

A jó- és a rosszindulatú petefészek tumorok között helyezkednek el az úgynevezett borderline-típusú daganatok. Ezek szerkezete az ártalmatlan cystadenoma, valamint az agresszív, rosszindulatú cystadenocarcinoma közötti átmeneti struktúrát mutat.

A petefészekrák stádiumai

A petefészekben számos szerkezetű és tulajdonságú tumor alakulhat ki, ezért sok különféle osztályozási rendszer is létezik.

A petefészekrák osztályozásában 4 stádiumot különíthetünk el.

I. stádium: csak a petefészekben van daganat

I.A.: csak az egyik petefészekben van tumor, nincs ascites
I.B.: mindkét petefészekben van tudom, nincs ascites
I.C.: függetlenül attól, hogy az egyik vagy mindkét petefészket érinti a tumor, ascites van, az ascitesben kimutathatók a daganatsejtek

II. stádium: a daganat a petefészek/petefészkek mellett a kismedencére is kiterjedt

II.A.: a tumor a méhre és/vagy a petevezetőkre és a másik petefészekre is kiterjedt
II.B.: a tumor a medence egyéb szöveteire is kiterjedt

III. stádium: a daganat a petefészek/petefészkek mellett a hasüreg más részeire is átterjedt

IV. stádium: a daganat a petefészek/petefészkekben való jelenlét mellett távoli szervekben is megjelent áttétként

A petefészekrákot néhány olyan esetben is megfigyelték, amikor a petefészkeket már előzőleg eltávolították, ilyenkor a daganat a hashártyalemezek kicsiny, petefészekre emlékeztető sejtszigeteiből alakul ki. A petefészek daganatos elváltozása az esetek egy részében egy másik sejtben kialakult rák áttéteként jelentkezik.

Leggyakrabban a gyomor- és bélrendszerben, az emlőben vagy a méhtestben található az elsődleges daganat, ám más szervekről is átterjedhetnek a petefészekre a daganatos sejtek. A jelenség ugyanakkor fordítva is lejátszódhat: a petefészekrák könnyen képez áttéteket, pl. kiválthat tüdőrákot.

Néhány ritkábban előforduló, ám a fiatalokat jobban fenyegető petefészek-tumor:

Dysgerminoma: a csírasejtből keletkező leggyakoribb daganat nagyobb valószínűséggel fordul elő fiatalkorban. Sugárértékeny, I. stádiumban – a későbbi gyermekvállalási terv függvényében – elegendő lehet az egyoldali petefészek-eltávolítás. A tumor az eseteknek kb. ötödében kiújul.

Endodermalis sinustumor: ugyancsak csírahám eredetű. A diagnosztizált betegek átlagos életkora kevesebb mint 20 év. Vérzés vagy csavarodás miatt kezdetben enyhébb alhasi panaszok, majd hamar akut, fájdalmas hasi tünetek is jelezhetik. Az egyik leggyorsabban növekvő daganat. Az esetek egy részében a daganat együtt fordul elő más tumorral. Rendkívül agresszív daganat.

Embryonalis carcinoma: nehezen felismerhető tumor, amely csak későn okoz panaszokat. Olykor vakbélgyulladáshoz, méhen kívüli terhességhez hasonló tünetekkel járhat, hormonzavar jelei mutatkozhatnak. Akár ökölnél nagyobb méretet is elérhet, műtéti eltávolítása után kemoterápiás kezelést alkalmaznak.

A petefészekrák kezelése: elkerülhetetlen a műtét

A petefészekrák kezelésének alapja az operáció: eltávolítják a tumort, s azzal együtt rendszerint a méhet, a méhkürtöket és a petefészkeket.

A méh eltávolítását az indokolja, hogy viszonylag gyakori a nyirokutakon át keletkező áttét, valamint a petefészekrák gyógyulását követően az átlagot meghaladó arányban jelenik meg carcinoma. A döntést ugyanakkor a beteggel való megbeszélést követően hozzák meg, amikor feltérképezik a konkrét esetre vonatkozó kockázatokat, fiatalabb korban végzendő műtét esetén pedig az esetleges további gyermekvállalás szándékát és lehetőségét. Korai stádiumban felfedezett elváltozás és fiatal kor esetén a patológiai szakvélemény függvényében hozható döntés a sebészi beavatkozás mértékétől.

A sugárterápiát a műtét hatásának kiegészítésére alkalmazzák, ugyanakkor az utóbbi időszakban nagyobb teret nyert a kemoterápia és újabb onkológiai gyógyszerek is elérhetők. A kemoterápiára is érvényes: nem önmagában, hanem a műtéti eljárás kiegészítőjeként érhető el általa hatékony eredmény.

A műtétnek, a kemoterápiának és az újabb onkológiai kezeléseknek a kései stádiumban felfedezett, s kiújuló petefészekrák esetén is van létjogosultsága: ha az áttétek miatt nem is sikerül minden tumorszövetet eltávolítani, az operációnak a szervezetre nézve tehermentesítő szerepe van, amellyel növelhető a várható élettartam.

Bármelyik terápiát alkalmazzák is, az orvostudomány jelenlegi állása szerint a mellékhatások elkerülhetetlenek.

Gyógyulási esélyek

A betegség hatékonyabb kezelésének eredményeként az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a petefészekrák miatti halálozás. A petefészekben előforduló lehetséges daganattípusok sokfélesége miatt félrevezető egyetlen általános arányszám megnevezése. A tumor fajtája, felfedezésének stádiuma, a közeli és távoli áttétek ismeretében lehet csak becslést adni az esélyekről.

A szükséges műtét és terápia időbeli alkalmazásával jó eredményeket érnek el mind a jóindulatú, mind a rosszindulatú daganatok elsődleges eltávolításában, ám fennáll a kiújulás veszélye.

Kapcsolódó cikk:
Részletes leírás a petefészekrák korszerű onkológiai terápiáiról