prof. dr. Bodoky György

– 427 résztvevő regisztrált a 2022-es szakmai szimpóziumunkra. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy évről-évre új rekordot dönt a létszám és az érdeklődés – nyitotta meg a rendezvényt prof. dr. Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke. A kétnapos szakmai konferenciát az orvostársaság rögzítette, az elhangzott előadások a regisztrált résztvevők számára rögtön a rendezvényt követően hozzáférhetővé váltak, így azokhoz a szak- orvosokhoz is eljuthattak az információk, akik személyesen nem tudtak jelen lenni a siófoki fórumon.

16 áttekintő előadás hangzott el. Az előadók nagyrészt betegségtípusonként vették sorra az amerikai kongresszuson bemutatott legfontosabb onkológiai újdonságokat. Két előadás nem konkrét daganattípusokkal, hanem a tumorbiológia és a precíziós medicina kérdéseivel foglalkozott, amelyek rendszerint egyszerre több betegségtípust is érintenek. Ezek felül leginkább olyan klinikai gyógyszervizsgálati eredményeket ismertettek a felszólalók, amelyek akár már rövid távon is módosíthatják egyes betegcsoportok terápiáját, az egyes beavatkozások (műtét, sugárkezelés, gyógyszeres terápiák) egymásra épülését, egyes gyógyszerek időzítését, alkalmazott kombinációját vagy a mellékhatások kezelését.

Frissülő terápiás tervek

Csaknem minden daganattípusról elmondható, hogy évről-évre érnek be olyan új szempontok, amelyeket figyelembe kell venni a terápiás terv kialakításakor. Nemcsak azok a bejelentések jelentős mérföldkövek, amikor újabb gyógyszerről számolnak be, hanem az is, amikor a már meglévő terápiákat sikerül olyan új kombinációban alkalmazni, hogy azok révén a korábbinál jobb eredményeket tudnak elérni.
Nőgyógyászati, urológiai, emésztőszervi vagy tüdődaganatokban is beszámoltak olyan vizsgálatokról, amelyek révén egy-egy betegcsoportnál sikerült javítani a kezelés eredményességén. Fontos érteni, hogy a tüdőráknak, a mellráknak, a vastagbélráknak vagy a sokkal ritkábban előforduló lágyrész daganatoknak (szarkómáknak) is nagyon sok altípusa létezik. Tehát amikor új eredményekről számolnak be, azok az esetek többségében nem minden beteget érintenek, hanem egy-egy alcsoportot. Ezért is van egyre nagyobb szerepe a precíziós onkológiának.

Egy konkrét példa ennek megértéséhez: az előrehaladott stádiumú betegségek kezelésében évek óta az egyik legfontosabb törekvés az immunterápiák alkalmazása. Ezek az immuno-onkológiai kezelések adott betegségtípusokban korábban soha nem tapasztalt eredményességet tudtak produkálni. Csakhogy nem mindenkinél. Akinél hatnak, annál reményteli, hosszan tartó hatás várható, ám ők – a ma rendelkezésre álló terápiákat tekintve – a betegeknek a kisebb része. Nagyon fontos törekvése ezért az onkológiának, hogy minél pontosabban azonosítani lehessen azokat a betegeket, akiknek érdemes adni immunterápiát. Ők sokat várhatnak tőle, viszont más betegek szervezetét nem érdemes ezzel terhelni, mert ők jobban járhatnak másfajta kezelésekkel.

Változnak a daganatok

prof. dr. Tímár József

– A daganatok egy emberen belül is változnak. Egy tumor nem egyféle ráksejtből áll: a daganat növekedésével, terjedésével a különféle ráksejtek egymással is versengenek a túlélésért. A daganatsejtek alkalmazkodnak a környezetükhöz, idővel a beadott gyógyszerekhez is. Ebből adódik, hogy az elsődleges tumor molekuláris patológiai jellemzői, a ráksejtek felszínén lévő érzékelő receptorok nem feltétlenül azonosak a kezdeti kiindulási daganatban és egy később megjelenő áttétben. Ezzel azért fontos tisztában lenni, mert egy betegség esetleges kiújulásakor vagy áttétek megjelenésekor gondolni kell arra, hogy az eredeti molekuláris patológiai vizsgálat óta megjelenhettek új célpontok a ráksejteken vagy el is tűnhettek olyan célpontok, amelyek korábban ott voltak – magyarázta prof. dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézetének professzora.
– Mivel gyakran nem lehetséges mintát venni egy áttétes gócból, ezért is egyre nagyobb szerepe lehet a vérben keringő (cirkuláló) tumor DNS (ctDNS) vizsgálatoknak. Ez a folyadékbiopszia, ami egyre inkább alkalmas arra, hogy általa meg lehessen ítélni egy műtét, egy sugárkezelés vagy egy onkológiai kezelés hatásosságát is. Korábban a tumormarker vizsgálatokra vagy a képalkotó módszerekre támaszkodhattunk, ezek alapján, ha a CT, az MRI, a PET CT képeken nem látszódott daganat, akkor reménykedhettünk abban, hogy tényleg nincs is. Persze sejtettük, hogy nem mindig így van, hiszen az esetek egy részében egy idő múlva újra megjelentek látható méretű gócok, tehát azok kiindulási sejtjei addig is valahol ott voltak. A vérben keringő tumor DNS-nek éppen ezért lehet fontos szerepe, mert jelezheti, hogy a szervezetben valahol megbújva még vannak, vagy újra szaporodásnak indultak a ráksejtek – fogalmazott Tímár József.

Baktériumok és gyógyszerhatások

dr. Ostoros Gyula

Amint arra dr. Ostoros Gyula, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főorvosa a tüdőrákról szóló előadásában rámutatott, a betegség kezelésében újabb és újabb olyan genetikai mutációt azonosítanak, amelyre célzott kezelések is várhatók. Ugyanakkor miközben az immunterápia térnyerésének vagyunk szemtanúi az utóbbi években, a kemoterápia sem vált idejét múlt kezeléssé: több olyan kutatásról is volt szó, ahol az immunterápia és a kemoterápia kombinációjával lehetett elérni a legjobb eredményt.
Ostoros Gyula kitért egy első megközelítésben a tüdőráktól igencsak messzinek tűnő területre, a bélflóra állapotára. Mikrobiomnak hívják a belekben élő baktériumok és más mikroorganizmusok összességét. Évről-évre egyre több adat támasztja alá, hogy a belek élőflórájának állapota összefüggésben lehet egyes betegségekkel, befolyásolhatja az immunrendszer állapotát, ezáltal kihatással lehet például az immunterápiák működésére, a daganatellenes kezelések hatásosságára is. A mikrobiom állapota például székletbeültetéssel javítható, de ez sem kockázatmentes beavatkozás. Rutinszerűen alkalmazható módszerekről a főorvos még nem számolt be, ám meglátása szerint hallunk még a mikrobiomról és hogy annak állapota, változása miként képes javítani a betegek állapotán, életkilátásain.

Nem túlhaladott a kemoterápia

dr. Lakatos Gábor

A kemoterápiát a vastagbél- és végbéldaganatok gyógyításában sem lehet nélkülözni továbbra sem, sőt az esetek egy részében már műtét előtt mérlegelhető lehet elindítani – derült ki dr. Lakatos Gábor, a Dél-pesti Centrumkórház Onkológiai Centrum főorvosának előadásából.
– Korábban egy műthetőnek ítélt vastagbél- vagy végbéldaganat felfedezésekor a mielőbbi operáció volt a legfontosabb, majd az onkológiai kezeléseket mindig ezt követően indítottuk el. Mára egyre több kutatás szól amellett, hogy az operálható esetek egy részében is érdemes lehet már a műtétet megelőzően onkológiai kezeléseket, kemoterápiát, végbélrák esetén sugárterápiát alkalmazni – érzékeltette az előadó, hogy az új kutatási eredmények miként írhatják át a betegutakat. A műtét előtti alkalmazás mellett szólhat, hogy a tumor megkisebbítésével csökkenthető lehet az operáció kiterjedtsége, illetve a teljes szervezetre ható ráksejtpusztító hatás is hamarabb jelentkezhet.
Lakatos Gábor szólt arról is: bebizonyosodott, hogy azoknál a betegeknél, akiknél az elsődleges béldaganat mellett már párhuzamosan több áttét is igazolódott, nem hoz életelőnyt, ha a kiindulási tumort műtéttel eltávolítják. Ezekben az esetekben a műtéti meg- terhelést csak akkor javasolják, ha az elsődleges daganat eltávolítását panaszok vagy bélrendszeri szövődmények kockázata indokolja.

D-vitamin és paracetamol

dr. András Csilla

Nem elég a terápiák hatásosságát vizsgálni: fontos szempont a rövid és hosszabb távú mellékhatások mérséklése, a betegek fizikai és érzelmi jólléte is, mivel ezek döntik el, hogy valaki végig tudja-e csinálni a kezeléseket és elérhető-e a megcélzott daganatellenes hatás. A tüneteket és mellékhatásokat csökkentő beavatkozásokat szupportív vagy támogató kezelésnek hívják. E terület újdonságairól dr. András Csilla, a Debreceni Egyetem Onkológiai Klinikájának adjunktusa adott áttekintést.
Évről-évre nagyobb magabiztossággal kijelenthető: a daganatos betegek számára D-vitamin pótlásra van szükség. András Csilla előadásában most ezt a kemoterápia okozta neuropátia (idegkárosodás) szerepében vizsgálták. Azt találták: nagyobb a rizikója a neuropátia kialakulásának akkor, ha valaki D-vitamin hiányos. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy ha nincs lehetőség a D-vitamin szintjének laboratóriumi kontrolljára, akkor is érdemes azt pótolni, mert a D-vitamint igen nehéz túladagolni. A D-vitamin pótlását ősztől tavaszig egyébként is javasolják mindenkinek, daganatellenes kezelés idején ez évszaktól függetlenül indokolt lehet.
Újra megerősítést nyert egy régi intelem: mindig egyeztetni kell a kezelőorvossal, ha a beteg bármilyen vitamint vagy gyógyszert használ a daganatellenes kezelések időszakában! Ezt támasztja alá egy nagyon fontos kutatási eredmény, amely szerint számottevően rosszabbnak bizonyultak az immunterápia daganatellenes eredményei azoknál a betegeknél, akik a terápia alatt paracetamol hatóanyagú fájdalomcsillapító gyógyszert szedtek.

A stressz rombol, a figyelem gyógyít

Nemcsak gyógyszerkutatásokról esett szó. Tüdőrákos betegeknél tapasztalták: a krónikus stresszel élőknél kevésbé volt hatásos az immunterápia, mint az alacsonyabb stressz-szinttel élőknél. A feszült lelkiállapotot tehát nem szabad törvényszerűnek tekinteni, hanem annak csökkentésében – akár pszichológiai módszerekkel, akár gyógyszerekkel – segítséget kell kérni a kezelőorvostól.
A lelki tényezők erős hatását mutatta az a vizsgálat is, ahol a fáradékonyságot próbálták placebóval, azaz hatóanyag nélküli, „üres” tablettával kezelni. Azt, hogy nem vérszegénység vagy más orvosilag kezelendő állapot okozza a fáradékonyságot, előzetesen kizárták. Ugyan a betegeknek nyíltan megmondták, hogy amit kapnak, abban semmilyen hatóanyag nincs, mégis számottevően csökkentek a panaszaik. Talán az állhatott a háttérben, hogy a betegek felé szuggerálták, hogy a 2×1 üres tablettával a cél a fáradékonyság csökkentése. Ezekkel a betegekkel a kutatás miatt többet törődtek: beszélgettek velük az állapotukról, kérdőíveket töltöttek ki velük, azaz nagyobb odafigyelést kaphattak, mint akik nem voltak részesei a vizsgálatnak. A kedvező hatás pedig a kísérlet lezárulta után 4 héttel is fennállt.
Az egészségügyi ellátáson túli támogatás fontosságát mutatta az a vizsgálat is, melyben emlőrákos nőket vontak be egy 1 éves életmódprogramba Amerikában. 16-szor vehettek részt 30 perces tanácsadásban, például mozgással, étkezéssel kapcsolatban is útmutatást kaphattak. Emellett heti 150 perc sétát vagy 75 perc erőteljesebb mozgást, valamint napi súlyzós gyakorlatokat is elvártak tőlük. Akik a fizikai aktivitást is fegyelmezetten elvégezték, náluk jóval ritkábbak voltak azok a mellékhatások, ami miatt a kemoterápia dózisát csökkenteni kellett volna, ez közvetve pozitívan hathatott az eredményességre is. A betegek tehát az aktivitásukkal érdemben tenni tudtak saját állapotuk jobbra fordulásáért.